visszaemlékezés

Születésének (1931. április 30.) kilencvenedik évfordulója alkalmából Andorka Rudolf szociológusprofesszorra, a rendszerváltozás után összeült zsinat elnökére emlékezik Prőhle Gergely országos felügyelő.

Új sorozatot indítunk Youtube-csatornánkon Evangélikus egyháztörténelem a múlt századi lelkészek életének tükrében címmel. Az első részben Botta István evangélikus lelkész gondolatait osztjuk meg. A felvételt 1992-ben rögzítette a Zákeus Média Centrum.

Huszonötödik közös karácsonyunkra készülünk, hadd elevenítsük föl az első emlékét!

Dr. Harmati Béla nyugalmazott evangélikus püspök írását közöljük honlapunkon, aki a az idei nők világimanapja apropóján írt korábbi, zimbabwei tapasztalatairól.

Igrényi Sándor 1984 és 1993 között Piliscsabán a Béthelben és Budapest Hűvösvölgyben a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthonban dolgozott. Emlékeit foglalta össze szerkesztőségünknek küldött írásában.

Ültem a Deák téri evangélikus templomban, és odaszögezett a padhoz Káldy Zoltán igehirdetése. Igazán fogékony korban voltam: kerestem önmagamat, célomat, hivatásomat. Telibe talált az a megfogalmazása, ahogy a kisfiúról beszélt, aki ahelyett, hogy elhajítaná, forró kezében szorongatja a hógolyót, amely így elolvad. A hit továbbadásának szükségességét illusztrálta így, és én tudtam: nem tarthatom meg magamban, amit felismertem, hanem azt meg kell osztanom másokkal. Nehogy elolvadjon az a hógolyó…

Az alábbiakban dr. Harmati Béla nyugalmazott püspök gondolatait közöljük Káldy Zoltán születésének 100. évfordulója kapcsán.

Talán tízéves lehettem, mikor édesapám először mesélt nekem 1956. október 23-ról. Ez a nyolcvanas évek legelején volt, amikor még a „ruszkik” a nyakunkon voltak, naponta láttam buszaikat, katonai autóikat az utcán masírozni. A kommunizmus látszólag ereje teljében tündökölt, ’56-ról csak mint ellenforradalomról volt szabad beszélni. A rendszer elleni lázadásom gyakorlatilag abban merült ki, hogy nem igen voltam hajlandó oroszul tanulni. Ez látszódott is a bizonyítványomon.

Budapest – Opauszki Györgyné 1987 óta özvegy. Idős korában szerettei ápolására szorul. Nehezen viseli, mert egész életében és özvegységében is határozott, dolgos, nemes lelkű, teológiai és politikai kérdésekben mindig tisztán látó volt. A felvétel minden beállítás nélkül, egy ebéd után készült, amikor veje, Győri János Sámuel fölfigyelt arra, milyen részletesen és választékosan idézi föl a múltat.

Október 23-án este sokáig álldogáltunk a budapesti Üllői út 24. számú épület – egyházunk országos székháza – előtt, amelynek második emelete akkor a teológusok otthona volt. A nap boldogító élményeiről beszélgettünk, amikor egy könnyes arcú lány állt meg mellettünk: „Ti is egyetemisták vagytok? Nem szégyellitek magatokat? A társainkat itt lövik halálra a rádió épületénél, és ti csak álltok itt? Hogy lehettek ilyen gyávák?” – zúdította ránk kérdéseit, majd választ sem várva, sírva ment tovább.