A 95 tétel ismertté válása, 1517. október 31. után gyorsan peregtek az események. Már 1518 júniusában megindul az eljárás Lutherral szemben, és megidézik Rómába. Ehelyett októberben Augsburgban Cajetan bíboros, 1519 januárjában Altenburgban Karl von Miltitz [szász származású pápai diplomata, †1529 – a szerk.] hallgatja ki és inti meg, júliusban pedig a lipcsei vitára kerül sor Johann Eck teológussal. Közben Luther számos prédikációja röpiratként válik ismertté.
A kiközösítéssel fenyegető pápai bullát (Exsurge Domine) 1520. június 15-én adják ki a reformátor ellen, aki megjelenteti három nagy művét (A német nemzet keresztyén nemességéhez, Az egyház babiloni fogsága, A keresztyén ember szabadságáról). Újabb kihallgatás Miltitzcel. December 10-én elégeti a pápai bullát, amelyet 1521 januárjában az átokbulla követ.
CSÁSZÁRI OLTALOM ALATT WORMSBA
Az egyre élesebb helyzetben Bölcs Frigyes választófejedelem, aki ekkor még inkább csak semleges, mint elkötelezett támogatója Luthernek, Erasmus tanácsára – hogy a kihallgatást csakis szakértő és pártatlan személyekre szabad bízni – ráveszi a császárt: ne Luther meghallgatása nélkül hozzanak döntést róla. A más ügyekben megszorongatott V. Károly barátságos hangú levélben hívja meg a wittenbergi szerzetest a wormsi birodalmi gyűlésre, és biztonságát garantáló menlevelet állít ki részére (1521. március 6.).
Többen is le akarják beszélni Luthert, hogy eleget tegyen a meghívásnak. Hiszen 1415 nyarán Husz Jánost a császári menlevél ellenére elítélték és máglyán végezték ki a konstanzi zsinaton. Jól tudja hát Luther, milyen kockázattal jár a részvétele. Eltökéltségét valamivel később így jellemezte: „Ha tudtam volna, hogy annyi ördög tör reám, ahány a cserép Worms háztetőin, mégis bevonultam volna.”
Az érte küldött birodalmi herold kíséretében, néhány wittenbergi kísérő társaságában április 2-án indul két hétig tartó útjára. Mindenfelé ünneplő tömegek üdvözlik. Útközben három helyen is prédikál. Olyanokkal is találkozik azonban, akik birodalmi parancsra éppen könyveit vetik tűzre.
Sokan vannak, akiket meglep a jövetele, mert nem számítottak rá. Worms városában azonban nagy tömeg várja és ünnepli Luthert április 16-án. Ez nem egy kihallgatásra idézett eretnek érkezése, hanem ünnepi bevonulás. A kocsi előtt a birodalmi herold halad, karján köpenyével, amelyet a nagy császári címer díszít. Mindenki láthatja, hogy az eretnek császári oltalom alatt áll. Sokan eléje lovagoltak, mások úgy ellepik az utcákat, hogy az érkezők csak bajosan jutnak el szállásukig, a johanniták vendégházához.
Már másnap a birodalmi gyűlés elé hívják Luthert, de figyelmeztetik, hogy csak a feltett kérdésekre válaszolhat. Két kérdést tesznek fel neki. Az első: elismeri-e, hogy az ott kihelyezett könyveket ő írta? A második: ragaszkodik-e ezen könyvek tartalmához, vagy hajlandó belőlük valamit visszavonni? A választófejedelem jogtanácsosa ekkor azt kéri, hogy olvassák fel a könyvek címét. A zsoltárok magyarázatát, A jó cselekedetekről írt könyvecskét, a Miatyánk magyarázatát és néhány más, nem vitairatnak tekinthető könyv címét olvassák fel.
Az első kérdésre válaszolva elismeri, hogy az említett könyveket valóban ő írta. A második válaszra haladékot kér, mivel az „a hitet és a lelki üdvösséget érinti, és az Isten igéjére tartozik, vakmerő, sőt veszedelmes dolog volna, ha meggondolás nélkül bármit is mondanék”. Egy nap gondolkodási időt engedélyez neki a császár.
Másnap, április 18-án válaszol a második kérdésre „halkan és szerényen, de nem keresztyéni lelkesedés és határozottság nélkül”. Tisztelettudóan szólítja meg a császárt és a fejedelmeket. Kéri, hogy ne vegyék zokon, ha kitűnne járatlansága az udvari megjelenés szokásaiban. Elismeri a felsorolt könyvek szerzőségét, de azzal a feltétellel, hogy rosszakarói bennük semmit meg nem hamisítottak. Majd vérbeli egyetemi professzorként három csoportot különböztet meg művei között.
Az első csoportba a hitet és az erkölcsöket érintő, evangéliumszerű könyvei tartoznak, amelyeket még ellenfelei is hasznosnak és méltónak ítéltek. Ha ezeket visszavonná, akkor az igazságot kárhoztatná. A második csoportot azok a könyvei alkotják, amelyekben a pápának és híveinek rossz példáját és az evangéliummal ellenkező tanítását támadta. Ha ezeket visszavonná, akkor a további visszaéléseket és a hamisságot szolgálná. A harmadik csoportban olyan könyvei vannak, amelyeket azok ellen írt, akik a római zsarnokságot védték, és az istenes tanokkal ellenkezően tanítottak. Elismeri, hogy ezekben kíméletlenebb volt, mint vallása és fogadalma megengedte volna, de nem önmagát, hanem Krisztus tanítását védelmezte. Ezek visszavonásával hozzájárulna a zsarnokság és istentelenség uralmához.
Luther vizsgálatot kér, Jézus védekezésére hivatkozva, aki Annás főpap előtti kihallgatása során mondta: „Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt…” (Jn 18,23) Mert ha Jézus nem vonakodott meghallgatni az érveket tanításával szemben, mennyivel inkább kell ezt neki is óhajtania. Márpedig a viszályokat nem lehet Isten igéjének mellőzésével megoldani, mert abból csak bajok származhatnak.
Így ér válaszának csattanójához: „Hacsak meg nem győznek engem a Szentírás bizonyságaival vagy világos okokkal […], kötve vagyok a Szentírásnak általam idézett igéiben és az Isten igéjébe vetett bizalmamban, és visszavonni sem nem tudok, de nem is akarok semmit, mert sem nem bátorságos, sem nem tanácsos dolog a lelkiismeret ellen cselekedni. Itt állok, másként nem tehetek. Isten engem úgy segéljen. Ámen.”
EDIKTUM ÁLTAL KIÁTKOZVA
Bekövetkezett, amitől Luther tartott: hogy csupán a visszavonás céljából idézték meg, nem pedig hogy meghallgassák, és vitázzanak vele. A következő napokban sokan felkeresik vagy meghívják, hogy győzködjék, de nem járnak sikerrel.
Április 25-én a császár elrendeli, hogy huszonegy nap alatt térjen haza úgy, hogy útközben nem prédikál. Engedelmeskedik, és 26-án elhagyja Worms városát. Két nap múlva – mintegy búcsúzóul – levelet ír a császárnak. Felidézi válaszait azzal, hogy ha visszavonta volna valamelyik könyvét, akkor Isten igéjét tagadta volna meg. De kész a könyveit vizsgálat alá vetetni, „feltéve, hogy engem a Szentírással vagy egyéb világos bizonyítékkal meggyőznek”. Kifejezi sajnálatát, hogy kénytelen megcáfolatlanul távozni a birodalmi gyűlésről. Ő maga hűségének és őszinte érzésének jelét adta azzal, hogy a császári menlevélben bízva megjelent a birodalmi gyűlésen, és köszönetet mond azért, hogy a császár a biztonságot ígérő menlevelet Wormsban is pontosan betartotta, és megtartatását biztonságos helyre érkezéséig megígérte. Ő mégsem a maga, „hanem az egész anyaszentegyház nevében” kéri esdve a császárt, hogy Isten igéjét tekintse a végső mértéknek.
Az éppen csak huszonegy éves ifjú császárt mindez nem hatotta meg, olyan kemény fellépést ígért, amilyenre még a fejedelmek sem számítottak. A birodalmi kiátkozást tartalmazó ediktum – amely semmit sem tükröz Luther németül elmondott, majd latinul megismételt szavaiból, hanem a birodalom rendjét és békéjét veszélyeztető eretneknek nyilvánítja őt – május 8-i keltezéssel készült, de a császár csak 26-án írta alá, amikor a reformátor már rejtekhelyén, Wartburg várában tartózkodott. Így aztán személyes tapasztalata volt az, amit később meg is énekelt: az Úr a mi oltalmunk.
JÉZUS ÜGYÉNEK HIRDETŐJE
Nem azt a Luthert látjuk itt, akit Madách Imre Az ember tragédiájában szenvedélyes kazánfűtőként jelenít meg, aki nem tud ellenállni a felszított tűz csábításának, és csak rakja a tüzet. A wormsi kihallgatás drámai tusakodásában a történelmi Luther reálisan méri föl a helyzetét
és az esélyeket, de nem magában bízik, hanem Isten igéjének igazságában, és ragaszkodik ahhoz, hogy világos okokkal és a Szentírás bizonyságaival győzzék meg.
Nem önfejű és hajthatatlan lázadó áll előttünk, akivel nem lehet szót érteni, hanem Jézus Krisztus ügyének hirdetője. Megfontoltsága és elkötelezettsége, hite és bátorsága példa az utókor minden nemzedékének.
A nyitó kép Paul Thumann Luther a wormsi birodalmi gyűlésen című festménye (1872)
A cikk az Evangélikus Élet magazin 2021. április 18–25-ei dátummal kiadott, 86. évfolyam, 15–16. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu e-mail címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
Magyarországi Evangélikus Egyház
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala