Itt a víz! – Nyári tábor a budaváriak szervezésében

Itt a víz! – Nyári tábor a budaváriak szervezésében

Share this content.

Szigetszentmárton – 2013. június 25. és július elseje között Szigetszentmártonban táboroztak a budavári evangélikusok. Az alábbiakban személyes beszámolójukat olvashatják. Szöveg: Bence Imre, fotó: Holger Manke

Itt a víz! - Csodálkoztunk rá a táborhely megnézésekor – februárban a szigetszentmártoni Mártoni Tábor fekvésére. Valóban a kerítése mellet ott folydogált a Ráckevei Duna.

Itt a víz! - ez a bibliai felkiáltás lett aztán a budavári gyülekezet családos- és ifjúsági táborának a címe. A szervezés során szövetséget kötöttünk a budakeszi és a soproni evangélikusokkal, s időközben a miskolci gimnázium három tanulója is csatlakozott hozzánk. Így lett a táborunk 92 fős. Sopronból – Holger Manke, német lelkész és felesége, Eszter vezetésével 7 résztvevő érkezett. Budakesziről Lacknerné Puskás Sára lelkész és Harangozó Katalin pedagógus vezetésével 6 fő érkezett. A népes számú tábor legfiatalabb tagja nyolc hónapos, a  legidősebb tagja pedig egy nagymama volt. 

A reggeli áhítat témáját a 286 ének versszakai adták – Van örök kincsünk! – a ige fontosságára és örök érvényű, tisztító, és megtartó erejére figyelhetünk sok-sok éneklés közepette.

Ezt követően egy népmese átiratot hallgattak- láthattak a résztvevők. A mese, amely az örök élet vizéről, és a legkisebb királyfi viszontagságairól szólt, naponkénti apró részleteken elevenedett meg előttünk úgy, hogy a résztvevő szülők néma játékkal tették lenyűgözővé a meseolvasást. 

A napi témákat – korosztályi csoportokban dolgoztuk fel. A bölcsődés csoporttal egyetemista lányok foglalkoztak, hogy a szülők is részt vehessenek a beszélgetéseken. A korosztályok a következők voltak: bölcsisek, ovisok, alsósok, felsősök, akik a konfirmáció előtt vannak, és a konfirmált fiatalok – három csoportban – valamint a felnőttek. 

A témafeldolgozásokban a kicsiknek bibliai „vizes” történetek jutottak, amelyeket sok kreativitással, és aktivitással dolgoztak fel. A nagyobbakkal pedig szó esett a víz fontosságáról ( teremtésvédelem), a lelki szárazság kérdéséről, s választ kerestünk arra is, hogy életünknek milyen mély kútjai vannak, milyen ajándékokat kapunk Jézustól, s a mi forrásunkból milyen víz fakad. 

Az ebéd utáni időszakban teret kapott a kreativitás, és a sport, a közösségi játékok közül a zászlólopós és a méta. Elmaradhatatlan volt a foci is, de kipróbáltuk a kama nevű játékot is. Egy alkalommal – az időjárás nemigen kedvezett többre – még a szabad-strandra is lemerészkedtünk, de csak a bátrabbak fürödtek meg a Dunában. 

A délután második felében a családoké volt a fő szerep. A táborban olyan családokat alakítunk ki, amelyekben két nagyobb fiatal vezetésével együtt dolgoznak a különféle korosztályokhoz tartozó résztvevők. Öröm volt nézni, hogy a családok miként segítettek az étkezések körül is, de még nagyobb ajándék volt aztán a hétvégén megnézni azt a színdarabot, amelyet mind a négy család összeállított a  hétközi foglalkozásain. A különböző műfajban feldolgozandó témákhoz - „vizes” történetekhez - első napon elkészült a szövegkönyv, majd a betétdal, azt követően pedig a díszlet és a jelmez került sorra. Vasárnap délután aztán a főpróbák voltak, hogy kora este megtekinthessük a hét alkotásait.

Volt még a táborunkban filmklub, táncház, nagy közös játék a tornateremben,  éjszakai vetélkedő ügyességi feladatokkal és egy ki mit tud is,ahol a tréfás viccmeséléstől a komoly zeni produkcióig  minden előbukkant. A zsűri csak azért nem volt nehéz helyzetben, mert a produkciókat nem értékeltük, hisz öröm volt látni, hogy mennyi adottság és képesség van a gyermeke és fiatalok birtokában. 

Természetesen voltak nagy éneklések is. Öt gitárral és dobokkal olyan hangulatban énekeltünk, hogy észre sem vettük, mennyire elszaladt az idő. Alvásra persze – főleg a nagyok házatáján – alig lehetett számítani, így hát minden reggel elkelt a zenés ébresztő. 

Ezúton is köszönöm a segítőknek a közös szolgálatot: Manke-Lackner Eszter lelkész, Pilinszky Zsanett, Madocsai Lelle és Madocsai Csenge egyetemisták – a bölcsisekkel foglalkoztak.

Bircher Julianna egyetemista, Fenyvesiné Úri Márta és Urbán Eszter - mindhárman önkéntes hitoktatók - az óvodás csoportot vezették. 

Dr. Lászlóné dr. Agod Anett beosztott lelkész Lacknerné Puskás Sára lelkész és Harangozó Katalin pedagógus az alsós csoport gazdái voltak.

A kisifis korosztályt Lukács Máté és Skriba Dániel egyetemista vezette, középiskolások csoportját Bence Győző teológus, az egyetemisták csoportját pedig Arató Lóránt teológus vezette. A  felnőttek izgalmas beszélgetéseit Bencéné Szabó Márta lelkészkoordinálta, a csoportok vezetőit segítette Holger Manke lelkész is.

A családok színdarabjait sok-sok ötlettel előkészítette Lovay Richárd, tanuló. A kézművesség vezetését Kiss Sára, a napi torna szervezéséért Ocsagné Mónika fogta át.

Köszönettel tartozunk Istennek a résztvevők nyitottságáért, a szolgálatot végzők leleményességéért, és a hét minden áldásáért!

Reménység szerint mindenki magával vitte a hét énekévé lett dal üzenetét: „Jézus, örök víz forrása, áraszd ránk az életet! Életadó kegyelmedből örömmel meríthetek!”

Hivatkozások: További képek. -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!