z évtizedekkel ezelőtt divattá váló tanatológiai (halálkutatás) újabb fejezete bukkant fel a könyv szerzőjének – dr. Eben Alexander idegsebésznek - köszönhetően, aki egy különlegesen ritka betegség miatt hét napig volt kómában. Amikor újra felébredt, elhatározta, hogy elmondja országnak, világnak a különleges élményeit, amelyeket ez alatt a hét nap alatt élt át – a kómában, de mégsem ott, mert a létezésnek egy titokzatos, általunk fel sem fogható valóságában tartózkodott. S azért újabb fejezete ez a tanatológiának, mert eddig mindig a szívhalál és az agyhalál közti állapotról hallhattunk, a szerző esetében pedig „csak” agyhalál következett be, a szív nem állt le.  

Mi tagadás, a könyv leírása igencsak igénybe veszi a felfogóképességünket, de nem azért, mert a megírt mű stílusa bonyolult és nehézkes lenne, hanem mert a tudós szerző olyan tájakra hívja a meghökkent olvasót, ahol a legfelszabadultabb fantáziával sem tudunk magunktól tájékozódni. 2008-ban 54 évesen különleges betegség következtében egy hét napos kómát élt át, amiben a teljes agykéreg működése leállt. Az élmény  birtokosa, a sebész ezt írja: „A teljes agykérgem – az agyam külső rétege, az a rész, amely emberré tesz bennünket – működése leállt.” S ennek ellenére ebben az időszakban különleges élményekben volt része, amelyeket felébredése után – belső kényszer hatására – közzé kellett tennie a kételkedő és bizonytalankodó huszonegyedik század embere számára. 

Dr. Eben Alexander leírja azt is, megérti, ha élményeit hitetlenkedve és kételkedve fogadja bárki, hiszen ő is így volt az ilyesmivel korábban, amíg ő maga mindezt át nem élte. Elmondja, idegsebészként hallott ő is olyan történeteket, hogy egyesek visszatérve a klinikai halál állapotából érdekes és feltűnő élményekről számoltak be. De ezzel mindig úgy volt, hogy egészen biztos „agyi oka van a dolognak.” Ha az agy nem működik, akkor vége mindennek, mert az agy „az a gépezet, amely létrehozza a tudatosságot”. De az ő esetében nem ez történt: „A kómám alatt az agyam nem rendellenesen működött, hanem egyáltalán nem működött. Az átélt élményem bebizonyította számomra, hogy a test és az agy halála nem a tudatosság vége, hogy az élet élménye a síron túl is folytatódik. És ami még fontosabb, egy olyan Isten tekintete alatt folytatódik, aki mindannyiunkat szeret és mindannyiunkra vigyáz.” S ehhez még hozzá teszi: „Küldetésemnek látom, hogy elbeszéljem az embereknek, mit tapasztaltam a testen és ezen a földön túl.” 

Részletesen olvashatjuk a betegség kezdetét, lefolyását, és az átélt élményeket. A betegség okáról részletesen ír: bakteriális agyhártyagyulladás, oka az Escherichia coli, rövidebben az E. coli. Ha ez esik neki a cortexnek, azaz az agykéregnek, akkor súlyos állapotot okozhat, mint dr. Eben Alexander esetében. Betegségében családja, barátai, lelkésze, s természetesen a kórházi személyzet óriási figyelemmel vette körül. Lényegében senki sem adott neki semmi esélyt sem a visszatérésre betegsége súlyossága miatt. Ám ebben az állapotban megnyílt számára a létezésnek egy olyan dimenziója, amit ő maga sem hitt volna el eddig. Könyvében többször említi, hogy korábban ő maga is „kora gyermekeként” a jó materialista felfogásból kiindulva a képzelődés tárházába utalt volna minden ilyen vagy hasonló állítást. Hétköznapi emberként nem tartotta magát ateistának, de tudósként semmiféle túlvilági, vagy anyagon túlnani valóságot nem tudott akceptálni. S most kómájának hat napja alatt olyasmi tárult fel a számára, amiről nem hallgathat: a mennyország létezik! 

Amit leír, valóban megható és elképesztő. Oly’ annyira, hogy előbb arra gyanakodtam, hogy csupán egy ügyes író – álnéven – bestsellert akart írni, hogy apadó vagyoni helyzetén javítson ilyen elítélendő módon, mivel hiszékeny emberek mindig voltak és lesznek is. Ezért a tengerentúl élő barátaimhoz fordultam, néznének utána, tényleg van-e ilyen nevű idegsebész az USA-ban, tényleg ismert-e ez a könyve, foglalkoztak-e vele az ottani szakemberek. S jött a válasz, hogy dr. Eben Alexander neve nem írói álnév, tényleg van egy ilyen tudós, híres idegsebész, aki számos egyetemen tanít, több kórházban dolgozott már, és ez a 2012-ben New Yorkban megjelent könyve óriási érdeklődést váltott ki, ezek tények – kaptam az információt. S hazánkban szinte azonnal, idén az esztendő elején a könyvesboltokba került az élménymű, és az első kiadás pillanatok alatt itthon is elfogyott. 

A könyv végén függelékben a kómát átélő idegsebészt kezelő orvosa nemcsak egyszerűen nyilatkozik, hanem elismerőleg állást foglal amellett, hogy dr. Eben Alexander bakteriális fertőzés miatt hét napig kénytelen volt nélkülöznie az agykérge működését. Orvosi tény, hogy kómában volt. 

Őszintén valljuk, hogy ez a könyv sem fog senkit sem meggyőzni a mennyország létezéséről, akiknek a szívében még nem végezte el a Szentlélek Isten a hit titokzatos létrejöttét, de akinek ott él a szívében a hitvallás, hogy hisz a feltámadásban, az örökéletben, Isten Országa eljövendő valóságában, azoknak mégis jól esik egy ilyen földi megerősítést megtapasztalni, amit tekinthetünk Isten különös ajándékának is számunkra. Hiszen úgyis annyi negatív bombázásnak van kitéve a hitünk, hogy felsorolni sem lehetséges (és minek is), hálával fogadhatunk egy ilyen, a tudományos világ felől megszólaló hangot, amely nem egy teoretikus okoskodás, hanem egy leírhatatlan élmény küzdelmes megfogalmazása. (Dr. Eben Alexander: A mennyország létezik. Egy idegsebész tapasztalatai a túlvilágról.) Álljon bárki, bármilyen oldalon, a könyvet érdemes alaposan átolvasni, és átgondolni igazi létünk lényegét: honnan jöttünk? Hová megyünk?