Váratlanul ért a szerző felkérése, hogy írjak a hamarosan megjelenő könyvéhez rövid előszót vagy ajánlást. Az utóbbi formát választottam. Szívesen teszek eleget kérésének, hiszen nekem is szívügyem az Isten igéjével való naponkénti foglalkozás és az imádság. Így hát szeretettel ajánlom minden olvasónak, imádkozó testvéremnek e könyv minden szavát, az egész esztendőre szóló imádságosgyűjteményt, áhítatoskönyvet.

Hálásan köszönöm a szerzőnek a bizalmát. Jóllehet több mint másfél évtized választ el minket időben egymástól, de ugyanannak a szent ügynek vagyunk képviselői, szolgái, a korkülönbség ellenére is.

Külön figyelmességnek tartom, hogy a szerző a szokásos polgári évet tartja szem előtt, és így mind a 366 napra felajánlja szolgálatát: segíteni akar imádkozó testvéreinek. Az egyházi év ugyanis csak részben kötődik konkrét dátumokhoz (karácsony, óév este, újév napja, vízkereszt ünnepe, reformáció emléknapja Krisztus-ünnepként). Húsvét ünnepe és az azt megelőző böjti időszak csakúgy, mint a mennybemenetel ünnepe, valamint pünkösd napja a tavaszi napéjegyenlőségtől függő ünnepek.

Szívesen vállalkoztam erre a szolgálatra, mivel gyakorló imádkozóként magam is várom a segítséget, a bátorítást, hiszen valamennyien meglankadunk az imádságban. Egy ilyen imádságoskönyv segít a „lelki pusztaságok” idején, hogy újra megerősödhessünk.

Egykori igehirdetőként is ajánlom ezt az imádságoskönyvet. A könyv stílusán érzem, ezek a fegyelmezett, azonos méretre szabott áhítatok eredetileg igehirdetések voltak, amelyeket a szerző volt gyülekezetei tagjainak és tanítványainak mondott el. Ez külön műfajt jelent (oral writing), és nem egyszerűen írásműnek szolgál, hanem „fülbevaló”, Luther megállapítása szerint.

Tanárként is ajánlom. Sok mindent oktattam: homiletikát, egyháztörténetet, felekezettudományt, ökumenikát; szívesen és szakmabeliként ajánlom Zászkaliczky Pál testvérem most felajánlott szolgálatát.

Bűnös emberként, botladozó tanítványként magam is rászorulok a könyv mondanivalójára, hiszen nem elméleti kérdés számomra a hit holdfogyatkozása, meglankulása, a kételkedés, a bizonytalanság, a csüggedés, az elerőtlenedés sem. Bátorításnak, testvéri szolgálatnak tartom e könyv minden sorát.

Az imádság iránt érdeklődő emberként dialógus típusú imádságnak érzem valamennyi olvasható szakaszt. Hasonló Luther Márton Jer, örvendjünk, keresztyének ismételten közreadott napi imádságos anyagához. Azt érzi az ember, kettős ábrázata van a leírt és elmondható imádságoknak. Egyfelől Jézus barátait tanítja (Jn 15,14), és ezzel megbecsülését fejezi ki, hiszen az Ószövetség csak Mózest jelöli Isten barátjának. Erre a megbecsülő megszólításra válaszol a tanítvány, de nem él vissza a felajánlott barátsággal, hanem Urának szólítja a Mestert. Ez a dialógusjelleg jellemző például Ordass Lajos püspök imádságaira is, és jellemző lehet minden őszintén imádkozó, bátorításra váró imádkozó testvérre, aki Urával folytatott beszélgetésnek tekinti az imádság alkalmát, és ezért őszintén tárja fel szívét, lelkét, életét.

Irodalmat szerető emberként örvendezve tapasztaltam meg, hogy a szerző éppen úgy szereti a magyar, mint a világirodalmat. Nem szűkül be a tipikusan keresztyén szókincset használó írókra, hanem szívesen idéz mind a magyar irodalom, mind a világirodalom jelentősnek tartott szerzőitől. Minden művelt ember örül ennek a nyitásnak, és hálás, hogy nemcsak szókincsét, de hitéletét is gyarapíthatja az idézett kincsekkel.

A szerző úgy próbálja követni Mesterét, hogy maga is jó pásztora akar lenni hallgatóinak, olvasóinak. A fájdalmakat ismerő, betegekhez közel álló, a haldoklókat és gyászolókat megértő, segítő Jézus Krisztus, a keresztre feszített segíteni akar rajtunk is, szenvedő, gyakran beteg, gyászoló, halandó embereknek. Ebben az értelemben is nagyon „szimpatikus”, vagyis tanítványaival együtt szenvedő Urunk, az emberarcú, testté lett Isten. A kereszt felé vezető úton elesésekor nemcsak cirénei Simon segített Jézusnak, hanem a legenda szerint az irgalmas Veronika is, aki fehér kendőjével törölte le a vért verítékező arcot, és ezzel a legjobb „fényképet” készítette el a szenvedő Krisztusról (5. és 6. stáció a keresztúton).

Teológiatörténeti jelentősége volt annak, sőt én Isten ajándékának tekintem, hogy magyar evangélikus különlegességként a huszadik század húszas éveinek közepétől kezdve a mi egyházunkban a Luther teológiáján való tájékozódás és az ébredési mozgalmak egy időben kezdődtek, amire nincsen példa sem a német, sem a skandináv, sem a tengerentúli evangélikusságban! Külföldiek látogatásakor rendszeresen megemlítettem ezt az „egyházi hungarikumnak” számító jelenséget, melyet Isten gondoskodó, a nehéz időkre előkészítő ajándékaként kaptunk valamennyien. Az áhítatoskönyv jól tükrözi ezt a megőrzésre érdemes, nagyszerű kettőséget.

Barátaimra, kollégáimra emlékezve nem tudom elfelejteni, hogyan szorultunk rá egymás segítésére, és miként állítottunk össze „imádságlistákat”, amelyeket reggeli vagy esti elcsendesedésünkkor végigtekintettünk, tudván, hol kinek mire van igazán szüksége.

Evangélikus imádságoskönyvének szerzője túllát felekezeti korlátainkon: római katolikus, református, szabadegyházi irodalomra, énekkincsre, bizonyságtételre éppen úgy figyel, mint saját felekezetünk kincseire. Írásán érezhető, hogy túl vagyunk az eucharisztikus kongresszus (1938) utáni légkörön, és a vatikáni zsinat nálunk is oldást, harc helyett felekezeti egymásra utaltságot hozott, egy szekularizált, elvilágiasodott korban, ahol különböző keresztény felekezetek azonos vagy hasonló kérdésekkel küzdenek, ugyanakkor felekezeti létszámuk csökken Európa-szerte, s nem csak a volt kelet-európai régióban.

Felelősséggel ajánlom ezt az imádságoskönyvet. Szolgatársaimat Isten védő és oltalmazó szeretetébe ajánlom. Nem csupán a ma még szolgáló lelkésztestvéreimet, a szolgálatban megfáradtakat, hanem a következő nemzedék lelkipásztorait is, akik más nyelven beszélnek, akiket már nehezebben értek, mint kortársaimat, és ők is bizonyára nehezebben értik a mi nemzedékünk tagjait. Mégis ugyanazt az ügyet szolgáljuk valamennyien.

Köszönöm a könyv írójának felelősségteljes munkáját. Isten áldja meg a szerzőt és az olvasókat, hogy egymásnak valóban segítségére lehessünk. Imádkozom holtig tanuló evangélikus lelkészekért, hogy „építsék egymást”, segítsék egymást a hitben és az egyre bonyolultabb szolgálatban. Testvéretek az Úrban: Hafenscher Károly (id.)

Zászkaliczky Pál: Vetés közben – Áhítatok és imádságok az év minden napjára

Luther Kiadó

Egységár (darab): 3600 Ft (5% áfával)

413 oldal, 165x227 mm, keménytáblás, ISBN 978-963-9979-69-7, 2012

https://www.lutherkiado.hu/konyvek/vetes-kozben-ahitatok-es-imadsagok-az-ev-minden-napjara