– Az idei bibliaiskola témája volt Sárszentlőrincen Isten teremtő szava, és olyan lényegközpontúnak mutatkozott, olyan gazdag tartalom tárult fel előttünk, hogy alkalmasnak tartottuk ide, a Közös asztalra is – indokolta a témaválasztást Bakay Péter Nyíregyházán, ahol a Magyarországi Evangélikus Egyház cigánymissziója tartotta 2015. június 19–23. között Közös asztal elnevezésű hagyományos nyári táborát.

Jelentős múltja van e tábornak. „Hivatalosan” még nem is volt cigánymisszió, mikor Szeverényi János országos missziói lelkész elindította, s annak is évtizede már, hogy Bakay Péter szervezi a Közös asztalt.

A Luther Márton Kollégiumba a dunántúli Sárszentlőrincről éppúgy érkeztek roma emberek, mint a szomszédos Nyírtelek-Görögszállásról vagy épp Orosházáról, Csenyétéről, Pesterzsébetről, illetve Tiszaföldvárról.

A roma gyülekezetek hitépítő nyári táborának nyitóáhítatán Bakay Péter szolgált. Egyházunk országos cigánymissziói referense a teremtésről tartotta az igehirdetést.

– A teremtés nem fejeződött be, folyamatos „újjáteremtés” zajlik egy-egy emberi életben. Isten szava szól köztünk: arról, hogy mi legyen, és hogyan legyen meg az ő akarata, hatalma a mi életünkben.

Erről a hogyanról beszélgettünk a sárszentlőrinci Kőhalmi Annával, aki emlékezete szerint mindig is hitt Istenben, de valami nagyon megváltozott azon az éjszakán, amikor a kórházi ágyon műtétre várva újra meg újra hallotta csapódni a hullaház ajtaját…

– Alkut kötöttem akkor Istennel: én azóta csak dicsőítéssel veszem a nevét a számra, ő pedig a tenyerén hordoz. Nélküle nem lennék itt! – osztja meg velem.

A szép arcú roma asszony betegségekről, családi viszályokról, nehézségekről mesél. Arról, hogy milyen sokszor alázta meg nem cigány férje cigányságában és női mivoltában egyaránt. Fiuk betegsége lágyította meg a férfi szívét, azóta járnak együtt a templomba, de Anna tanította meg szeretni is, sírni is.

– Összetört, kigúnyolt, bántott, szeretetlen ember volt, aki nem becsült engem. De ő akkor is a társam, elveszne a felem nélküle – mondja Anna, aki szerint még egy ilyen táborba se azért jön mindenki, hogy Isten útját járja: – Mintha szerepelne, mintha a világnak szólna a hite vagy a megtérése, úgy érzem. Az olyat nem szeretem. De sokan igazi, tiszta nyíltsággal fordulnak Isten felé. Ilyen hitelesen szívhez szóló volt például, ahogy a baptisták elmondták a sorsukat. Annyi nyomorúság van ezen a cigánytelepen is, ahol voltunk: többet sírtam, mint otthon! – utal a Huszártelepen tett látogatásra.

Az országos hírekből is jól ismert gettó mintha csak a földi pokol egyik bugyra lenne, a mélyszegénység városi formáját mutatja, látványos ellenpontját adva mindannak, amit a Közös asztal, a keresztény gyülekezet, az Istennel való közösség jelent.

A tábor további programjában mindennap reggel kilenctől igemagyarázat szerepelt, majd tíz órától ezzel megegyező témáról tartottak kiscsoportos beszélgetést. Az esti igemagyarázatok hétkor kezdődtek a Luther-kollégium gyülekezeti termében. Krisztus az első – ezzel a címmel vitte tovább a Bakay Péter által megkezdett gondolatmenetet Györfi Mihály, a nyírtelek-görögszállási evangélikus gyülekezet lelkésze.

A tábor munkájában közreműködő lelkipásztorok a beszéd, a közösségirend, a békesség, a szelídség, az öröm témáit elemezték, egy-egy alkalommal akár öt-hat igehelyet is érintve a Szentírásban.

Laczki János az orosházi, Domokos Tibor a csenyétei romák lelkészeként, Molnár Erzsébet pedig a nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium (ERSZK) intézményvezetőjeként vette ki részét a Közös asztal tábor munkájából. Bozorády András a vendéglátó város, Nyíregyháza Emmaus gyülekezetének, míg Laborczi Géza a kertvárosi gyülekezetnek a lelkipásztoraként szolgált a roma testvérek között.

Esténként más-más felekezet pásztorának beszámolóját, illetve híveinek bizonyságtételét hallgathatták meg a résztvevők, nem mintákat, hanem példákat mutatva arra, hogy más közösségekben hogyan munkál az Úr.

Péntek este például a hodászi görögkatolikus cigány gyülekezet tagjai és lelkészük, Kanyó Árpád volt a tábor vendége.

Szombaton metodista testvérek és lelki vezetőjük, Erdei-Nagy László érkezett Felsőzsolcáról, vasárnap pedig a biharkeresztesi baptisták képviseletében Rafael Pál beszámolója hangzott el. Élményt adott a pünkösdiek békési gyülekezetéből érkezett vendégek szolgálata: Surman László presbiter és Lakatos Gyula, a cigánymisszió médiamunkatársa költőként mutatkoztak be a cigány holokausztról írott verseikkel. Antóni Pál másodéves teológushallgató dicsőítő énekekkel működött közre.

Szombat délután Nyíregyháza belvárosának nevezetességeivel, az evangélikus Nagytemplommal, majd a Sóstói Múzeumfaluval ismerkedtek a Közös asztal tábor résztvevői, este pedig bekapcsolódtak a múzeumok éjszakájának helyi programjába.

Vasárnap a nagytemplomi istentiszteleten vettek részt, melyet egyébként a „tábori lelkész”, Laczki János tartott a megyeszékhely evangélikusainak, délután pedig focimeccset rendeztek: a vendég ifjúság összevont csapata az Evangélikus Roma Szakkollégium együttesével mérkőzött.

Az ERSZK azonban nemcsak így kapcsolódott be a tábor programjába, hanem társrendezőként, házigazdaként is: amennyire az év végi vizsgák lehetővé tették, a szakkollégisták állandó jelenlévők voltak a rendezvé- nyen. Hétfőn a Nyíregyházán tanuló, de a távoli apró falvak cigánysorairól, szélső házaiból érkezett főiskolások, egyetemisták saját példájukkal, élettörténetükkel igyekeztek meggyőzni a táborban lévő fiatalokat, illetve szülőkorban lévő felnőtteket a tanulás fontosságáról és szépségeiről. Bemutatták a szakkollégium működését, az ott folyó, a roma fiatalok jövőjét megalapozó munkát.

Mindezt tovább árnyalta annak a dokumentumfilmnek a premier előtti vetítése, amelyet a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap anyagi segítségével forgattak a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat intézményeiben (Budapesten a jezsuitáknál, Szegeden a római katolikusoknál és Nyíregyházán az evangélikusoknál). A Szekeres Csaba rendezte filmet várhatóan szeptemberben mutatja be a Duna Televízió. A tábor kedd délelőtti zárásakor a résztvevők sokféle felismerésüket osztották meg a többiekkel. Az Istenre találás élményén túl például azt, hogy a tábor célja az volt: Krisztus legyen jelen az életükben.