Amikor visszagondolok gyermekkoromra, az egyik legmeghatározóbb élményem a nagytarcsai parókia óriási kertje. Minden délutánt és – kis túlzással – az egész nyarat kint töltöttük testvéreimmel, barátaimmal együtt ebben a gyermekparadicsomban.
Amikor éppen nem fociztunk, akkor bunkert építettünk. Amikor éppen nem a tyúkokat és a kakast próbáltuk eltalálni a saját készítésű csúzlinkkal, akkor izgalommal másztunk fel valamelyik gyümölcsfánkra, egy kis muníciót beszerezve a folytatásra. A „zéró higiénia elvét” akkor tudattalanul is gyakorolva úgy tömtük magunkba a cseresznyét, meggyet, sárgabarackot, almát, ahogyan maga a Teremtő adta – „à la nature”. Nagyon szép időszakként él ez bennem; sosem voltunk betegek.
A gyermekkori kerti idillt olykor-olykor ugyanakkor megzavarta, amikor kiderült, hogy egy-egy gyümölcsfát valamilyen titokzatos kórokozó miatt ki kell vágni. Sok élmény kötött ugyanis egy-egy fához. Gyermeki érzékenységemet megérintette, ha szembesülnöm kellett a fa agóniájával, halálával. Feltehetőleg innen is ered, hogy mind a mai napig felháborít, ha gazdasági vagy politikai döntések következményeként fák ezreit, millióit vágják ki a világban, így hazánkban is, azzal a nem titkolt céllal, hogy helyükre beton, aszfalt vagy éppen egy újabb felesleges épület kerüljön. De ugyanígy megvisel, amikor erdőket, tavak melletti élővilágot tesznek tönkre egyéni érdekek miatt.
És hogyan függ össze ez Jézus példázatainak aktualitásával? Nagyon is. Mert „a jó fa jó gyümölcsöt terem” szintű alapigazság nem csupán szimbolikusan, de szó szerint is, a maga valóságában is üzen. Sokat elmond az emberről. Arról, hogy mi is lüktet ott legbelül. Mert belső és külső, bent és kint, látható és láthatatlan, szív és cselekedet összefügg.
Jézus útmutatása egyértelmű és egyszerű: a gyümölcs tűnhet bármilyennek, a lényeg a fa. A fa számít. Az érvényes, ami ott, abban a bizonyos belső szobában rejtőzik. Amilyen maga az ember, olyan a szava és a cselekedete. És micsoda áldás, amikor szinkron van. Amikor harmónia van. Amikor hitelesség van. Jézus erre kéri mindenkori tanítványait. Ez maga a képmutatás elleni vakcina. Ahogyan Jakab levelének a szerzője fogalmaz: „…a hit is halott cselekedetek nélkül.” (Jak 2,26) És persze hozzátehetjük a páli teológiában benne rejlő és Luther által is képviselt alaptézist: a cselekedet sem üdvözít önmagában, ha nem hitből fakad; „az igaz ember pedig hitből fog élni” (és cselekedni) (Gal 3,11).
Hit és cselekedet együtt, kéz a kézben. Maga Jézus mondja: „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember pedig a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Miért mondjátok nekem: Uram, Uram – ha nem teszitek, amit mondok?” Igencsak felkavaró gondolat a gyönyörű kincses példa után, főleg, ha alaposan körülnézünk a világban, és a sorok között is olvasva észrevesszük a kísértés lehetőségét.
És hogy mi is a kísértés? Vagy talán bűnnek, véteknek is nevezhetjük. Az, ha valaki visszaél Jézus nevével, Krisztus nevével, a keresztény szóval. Visszaél, hogy visszafordíthatatlan folyamatokat legitimáljon. Biztosan hosszan tudnánk sorolni példákat a világból, amikor valaki díszletként, retorikai fogásként használta a számunkra szent szavakat. Keresztény terminológiával szónokolt, miközben a jézusi etikával ellentétes módon cselekedett. Amikor példának okáért tetteivel, intézkedéseivel éppen a Jézus által legkisebbeknek nevezett esélyteleneket alázta meg, miközben saját farizeusi csapatát hizlalta tovább.
Micsoda botrányok világszerte! Micsoda ellentmondás, amely Isten szemében ugyanakkor egyértelmű.
Nem a látszólagos és álszent szólamok számítanak, hanem az a bizonyos szív, az a bizonyos „lényeges, ami a szemnek láthatatlan”. A valóság számít, nem a látszat. Önazonosságra hív minket Urunk, amely Jézus-azonosságot is jelent egyben, és amely tudja, mire és kire építi élete házát. Legyen velünk a magasságos Isten, mélyre ásásunk kellős közepén, „mert más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus” (1Kor 3,11).
Az jegyzet eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. április 4–11-i, 86. évfolyam 13–14. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
Magyarországi Evangélikus Egyház
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala