Néhány nappal ezelőtt az Üvegplafon-blog robbantotta ki a botrányt az Éden Hotel nevű taktikai valóságshow egyik jelenete miatt, amelyben az egyik férfi játékos szexuálisan zaklatta játékostársát, majd meg is zsarolta.

Elsőre az esemény nem kavart különösebben nagy port; a TV2 bármiféle megjegyzés vagy felhívás nélkül adta le az epizódot, az erőszakoskodót még csak ki sem zárták a játékból. Ami azt illeti, néhány napon belül a jelenet áldozatát szavazták ki a show-ból.

A csatorna először hárított, majd felelősöket keresett, végül – öt nappal az adásba került jelenet után – beismerte a hibáját és bocsánatot kért. A „happy-end” valahogy mégis szomorú, és elgondolkodtató képet mutat arról, ahogy a szexualitásról gondolkodunk. Az erőszakoskodás minden szűrőn átment, és senki nem érezte úgy, hogy közbe kellene avatkoznia.

Az Üvegplafon első, témába vágó cikke, amelyik a botrányt kirobbantotta, ezt írja: „A valóságshow-kat általában nem azért szokták méltatni, mert bármi közük is lenne a valósághoz, vagy mert fontos társadalmi problémákkal foglalkoznának, ami viszont Nórival történt, az több tízezer magyar nő mindennapi valósága, azoké, akiknek rendszeresen nem úgy alakul az éjszakája, ahogy eltervezték, azoké, akik nem tudnak menekülni a párkapcsolati bántalmazás, a fizikai erőszak és a megalázás elől. Talán részben azért sem tudnak, mert nem tudják, hogy ami velük történt, az nem a dolgok rendje, annak nem kellene így lennie, hiszen ez történt már az anyjukkal is, ez történik a barátnőikkel is és ezt látják az Édenben is.”

Európai Uniós kutatások támasztják alá, hogy száz szexuális bántalmazásból kevesebb, mint egy kerül a rendőrség látóterébe, mert a nők nem mernek előállni a történetükkel, nem bíznak az igazságszolgáltatásban, nem akarnak keresztülmenni a nyomozás tortúráján, és sokan egyébként is magukat okolják.

A tapintatosnak nem nevezhető rendőri eljárás mellett részben emiatt is maradnak homályban ezek az esetek, és ez talán még nagyobb magabiztosságot ad az esetleges elkövetőknek.

Ez a statisztika konkrétan tetten érhető az emberi méltóság fogalmával közeli ismeretségbe talán sosem került Gábor mozdulataiban és szavaiban, ahogyan az egész aktushoz neki kezd. Fel sem merül benne, hogy nemet mondhat neki a nő, de még ha nemet is mond (ahogyan többször, érthetően meg is teszi), megteheti, hogy ez ne érdekelje őt. Sőt, azt is megteheti, hogy a visszautasítások sora (és az addigra már kikényszerített „jó éjt-puszi”, bugyiba nyúlkálás, nyakkiszívás és lábszétfeszítés) után teljes lelki megsemmisítő hadműveletet végezzen, amelyben azt fejtegeti, hogy a nő mennyire buta és ostoba.

A történet önmagában hátborzongató. De négyzetre emeli mindezt az, hogy egy egész stáb nézte végig, jegyzetelte ki és szerkesztette meg, mint adásba menő jelenetet. Legalább négy ember, és egyikük sem avatkozott közbe, sőt, a szerkesztők úgy ítélték meg, hogy teljesen oké, ha ez így adásba kerül.

Ez még a kutatásoknál is pontosabban és szomorúbban támasztja alá, hogy az erőszak Magyarországon teljesen rendben van, a nők szexuális tárgyként kezelése, és mindezek után az áldozat hibáztatása is teljesen rendben van. (A szereplők a másnapi ebédnél csak Nórit kérik számon, tőle várnak magyarázatot, nem a sráctól.)

A stábnak egyébként mégiscsak feltűnt a jelenet, és úgy tűnik, hogy igyekeztek valami jó sztorit kihozni belőle. Ez abból is látszik, hogy másnap Nórit faggatták, aki kisírt szemmel beszélt az éjszaka történtekről és arról, hogy mennyire undorodik a férfitől.

De hogy jön ez ide?

Azon kívül, hogy az Éden Hotel neve paradicsomi állapotokra utal, egy ilyen műsorban aligha találni keresztény tartalmat, elsősorban az emberi kapcsolatok minősége miatt. Hiszen a cél a másik ellehetetlenítése, a taktikázás, a játszmázás. Feltételezhetően jó érzésű felnőtt, másokat is tekintetbe vevő értékrenddel bíró emberek nem élvezik az ilyen, és ehhez hasonló műsorokat. Ugyanakkor nehéz megkerülni a tényt, hogy ezek az adások léteznek és tarolnak, ezért érdemes kritikusan viszonyulni hozzájuk.

Mégis beszélnünk kell erről, ugyanis keresztényként nem szabad szó nélkül elmenni az erőszak mellett – még ha konkrét aktus nem is történik. Ezeket a műsorokat fiatalok, köztük evangélikus hittan-órára járó (saját élmény!), tíz-tizenkét éves gyerekek is nézik és kedvelik. Úgy tűnik, hogy ezzel a ténnyel járó felelősségükkel a műsorkészítők nem különösebben foglalkoztak. Pedig elvárható, hogy olyan szerkesztők dolgozzanak az adásokon, akik tisztában vannak az emberi méltóság, a lelki és fizikai erőszak fogalmaival és típusaival, és kockáztassuk meg, a büntetőjogi felelősséggel, ezért képesek kezelni az ehhez hasonló határhelyzeteket. Nem azért, mert evangélikus, vagy egyáltalán, keresztény gyerekek is nézik, hanem azért, mert gyerekek nézik.

Ellenkező esetben abban erősíti meg a műsor nézőit, fiatal fiúkat és lányokat, hogy ez teljesen oké, ez a dolgok rendje, és ha egy nő nemet mond, az valójában igen, meg a hasonló, ártatlannak tűnő, de éles helyzetekben – mint amilyen ez a mostani – nagyon is veszélyes, közkeletű félreértéseket és sztereotípiákat erősítik.

A jelenetben Gábor részéről elhangzik, hogy „azt ígérted, le fogsz feküdni velem” – ez az egyetlen pont, ahol a nő esetleg számon kérhető, de ez is veszélyes terep, hiszen egy ilyen ígéret nem azt jelenti, hogy bármikor, amikor a férfi kénye-kedve úgy kívánja (két napos ismeretség után, teszem azt).

Ha a nő nemet mond, az nemet jelent és kész. Közkeletű hasonlat, de azért ül: teát főzöl valakinek, aki azt mondja, hogy most nem kér teát. Lenyomod a torkán a forró teát, hiszen te már megfőzted? Esetleg megérted, hogy ő most nem akar teázni, és hagyod lehűlni a teát? Később, ha megkívánja, megmelegítheted. De olyan is van, hogy akkor épp nem isztok teát.

Keresztény szempontból (is) fontos lehet, hogy a szexualitás, részben ezeknek a műsoroknak is köszönhetően, valami egészen más lett, mint ami az eredeti rendeltetése – gyermekáldás, kölcsönös örömszerzés, a szerelem kifejeződésének legmagasabb foka. Ehelyett a hatalmi játszmák, a taktikázás, a biológiai szükségletek kielégítése lett belőle, valami, amit ki lehet erőszakolni, vagy ki lehet érdemelni, mint valami jutalmat.

Sehol semmi varázslat, csak a kényszer – ez erőszak nélkül is így van, viszont sokat „hozzá tesz”, hogy úgy gondolkodunk róla, mint valamiről, ami a másiknak „jár” és a „békesség kedvéért” jobb megadni – ergo bárhol, bármikor rendelkezésre kell állni. De ez nyilvánvalóan fényévekre van attól a szeretetkapcsolattól, a valódi paradicsomi állapottól, ami két ember között az intim együttlétben kialakulhat, és amire törekedni kell, mert csak úgy érdemes.

Naiv elvárás lehet, mégis szomorú, hogy nem ilyen szempontok alapján válogatják ki a játékosokat. De ez még valahol érthető, hiszen ezeknek a játékoknak lényege a taktikázás, a játszmázás, a feszültségkeltés, amihez a szexualitás az egyik leghatásosabb eszköz. Az azonban nem érthető, és sehogyan sem magyarázható, hogy a műsor szerkesztői nem képesek felismerni és kezelni az ilyen messzemenő következményekkel járó helyzeteket.

Vajon mit látnak azok a tíz-tizenegy éves gyerekek, akik mindezeket nézik? Mert nézik sokan, ne legyenek téveszméink. És a következményekből (illetve azok hiányából) mit szűrnek le maguknak?

Részben pozitív hozadéka az eseménynek, hogy a közfelháborodás hatására a TV2 a kezdeti, hárító kommunikáció helyett végül belső vizsgálatot indított az ügyben, hogy megtalálja a felelősöket, és ez az egész történet annyira visszavetette a műsor nézettségét, hogy akár a végét is jelentheti. Felelősöket mondjuk nem találtak eddig.

Szerda délután azonban a Vodafone bejelentette, hogy a vitatott jelenet miatt új hirdetéseket nem helyez el a TV2-nél. Nem sokkal később pedig a csatorna bocsánatot kért és úgy nyilatkozott, hogy a szerkesztésben dolgozó valamennyi munkatárs ezen túlmenően további szakmai és etikai továbbképzést is kap, mely magában foglalja napjaink fontos társadalmi kérdéseit, kiemelten a nők elleni erőszakkal kapcsolatos normák és elvárások ismeretét. A TV2 kijelenti, hogy kész műsorpolitikájának felülbírálására, és mérlegeli, hogy a jövőben indít-e hasonló jellegű valóságshow-t.

Mivel az esti műsorsávban kikockázva, az interneten pedig korlátlanul megtekinthető, pőre pornóval operáló műsorról és csatornáról beszélünk, erős a gyanúper, hogy igen, indít. Egy másik, ugyanilyen édenkertet, ahova beűzetünk.

Ha önt vagy ismerősét, rokonát erőszak éri a kapcsolatában, vagy ha valakiről úgy véli, emberkereskedelem áldozata lett, akkor hívja az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot, ami belföldről minden hálózaton keresztül ingyenes: 06-80-20-55-20

Frissítés:

Az egyházunk által is támogatott Magyar Ökumenikus Segélyszervezet segítségét ajánlotta fel a TV2-nek.

Nyílt levél a TV2 döntéshozói felé

Tisztelt TV2!

Az Ökumenikus Segélyszervezet 2005 óta nyújt speciális ellátásokat kapcsolati erőszak elől menekülő nőknek, családoknak. Jómagam 2005 és 2013 között voltam vezetője annak az intézmények, amely bántalmazott nők és gyerekek komplex ellátását biztosítja.

Nagyon sok személyes történettel találkoztam ezen időszak alatt. Magánszemélyek kérésére megnézve az Éden Hotel jogosan össztársadalmi felháborodást kavart műsorrészletét, ezen történetek újra megelevenedtek bennem. Eszembe jutott száz és száz elmesélt történet, ahol nem fogadták el a nemet, ahol következmények nélkül lehetett zaklatni, fenyegetni a másikat, ahol többen tudtak arról, hogy erőszak folyik, de senki nem avatkozott be…

Nézve ezt a 38 percet folyamatosan azt vártam, mikor lép be valaki, avatkozik be és szünteti meg az erőszakot. Sajnos ez nem történt meg!

Nagyon rossz ennek az üzenete. Megerősítjük vele, hogy ez normális, pedig nem az. Megerősítjük, hogy nem kell elfogadni, komolyan venni a nemet, holott alapvető jogom van eldönteni, hogy mit akarok ilyen helyzetekben. Megerősítjük, hogy elfogadhatóak ezek a jelenetek egy kapcsolatban, pedig ez semmilyen körülmények között nem elfogadható. Megerősítjük, hogy ami történt az nem erőszak, pedig az volt.

Kérjük a TV2-t, hogy azon túl, hogy bocsánatot kért a nőktől, családoktól, a magyar társadalomtól, kezdjen szakmai egyeztetéseket arról, hogyan tud hozzájárulni ahhoz, hogy segítse Magyarországon a kapcsolati erőszak elleni küzdelmet! Kérjük, hogy kiemelten segítse azokat a kampányokat, programokat, amik ezen témával foglalkoznak!

Az Ökumenikus Segélyszervezet felajánlja ebben segítségét a TV2 számára.

Budapest, 2015. április 30.             

Tisztelettel:

Rácsok Balázs sk.
Szociális és Fejlesztési Igazgató
Magyar Ökumenikus Segélyszervezet