Tavaly, amikor október 6-án Horváth László tanár úr beszédében megemlítette az 1848/49-es szabadságharc felvidéki, pozsonyi 13 vértanúját, több ehhez a témához kapcsolódó cikket, tanulmányt is elolvastam. Idén pedig, amikor is a pozsonyi Kecske utcai evangélikus temetőben rendezett megemlékezésről olvastam, figyelmes lettem Báró Jeszenák János nevére, hiszen a pozsonyi megemlékezésen ilyenkor az ő síremléke előtt tisztelegnek a koronázó városban is kivégzett pozsonyi vértanúk emléke előtt. Egy kisebb keresgélés után megtudtam, hogy a Somorja részét képező Királyfián lévő kastélyról olvasva hallottam a Jeszenák nevet, hiszen a ma magántulajdonban lévő kastély egykor Jeszenák-birtok volt.
Fényes Elek szerint „Királyfia, Pozsony megyei magyar falu, Somorjához 1 fertálynyira: 66 katholikus, 14 református lakossal. Földesurai Jeszenák, Botló, s mások”.

Pozsony vármegye monográfiája így ír a településről: „Királyfia, felsőcsallóközi magyar kisközség, 55 házzal és 391, római katholikus vallású lakossal. Régi nemesi község, melynek csak a múlt század elejéről ismerjük két nagyobb nemesi birtokosát, a Jeszenák bárói és a Botló családot. 1848-ban itt kisebb ütközet volt, melynek emlékére emlékoszlopot emeltek. Temploma nincs a községnek, melynek postája, távírója és vasúti állomása Somorja.”

1910-ben 47 túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1920-ig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához került. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott.

Királyfiai Báró Jeszenák János a Csemadok adatbázisa szerint politikus, kormánybiztos, főispán, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vértanúja, evangélikus egyházkerületi felügyelő, Esterházy János dédapja volt.

Családja

Jeszenák (IV.) János báró 1800. január 22-én született Pozsonyban. Családja a Pozsony vármegyei Somorja mellett fekvő Királyfia helységből írta előnevét, ahol még az 1800-as években is voltak birtokai. Apja (III.) János, az evangélikus egyház felügyelője volt, 1808-ban könyveit és földabrosz gyűjteményét a Nemzeti Múzeumnak adományozta. Egy Lujza nevű húga volt (született 1803-ban), aki gróf Teleki Sámuelhez ment férjhez.

Jeszenák János felesége gróf Forgách Alojzia volt (1810-ben látta meg a napvilágot). Öt gyermekük született: János császári és királyi huszár főhadnagy lett, Sándor 21 évesen, Béla pedig alig néhány évesen meghalt, így a család fiú ágon kihalt. Leányai: Lujza (Draskóczi Gyuláné) és Gizella voltak. Gizella Esterházy István gróffal (1822–1899) kötött házasságot, aki a szabadságharc alatt honvéd kapitányként szolgált, majd országgyűlési képviselő és végül Pozsony megye főispánja (1875–1889) lett. E családi ág révén Jeszenák János dédunokája a magyar mártír politikus, Esterházy János.

Jeszenák János iskoláit Pozsonyban végezte, majd kétéves külföldi utazása során Olaszországba, Franciaországba és Angliába is ellátogatott. Londoni tartózkodása során, 1821. július 19-én részt vett IV. György király koronázásán herceg Esterházy Pál Antal nagykövet, későbbi magyar külügyminiszter kíséretében.

Mivel nem vonzódott a hivatali munkához, 1822-ben Nyitrán átvette apja szeniczei birtokát, ott gazdálkodott, ahol jobbágyaival családias környezetben élt. Részt vett a Nyitra megyei gyűléseken, itt az ellenzékhez csatlakozott. Felfogása alapvetően Széchenyi István gondolataihoz állt közel, sőt levelezésben is állt a gróffal.

A nyitrai evangélikus esperesség főfelügyelője, majd 1841-től a Dunán-inneni Egyházkerület felügyelője volt. Ezt a tisztségét egészen haláláig töltötte be. A reformkor jelentős országgyűlésein a főrendi tábla ellenzéki tagjaként vett részt, itt többek között támogatta Széchenyi gondolatát a Buda és Pest között építendő hídról, vagy a rendek javaslatát a Nemzeti Múzeum új épületéről, majd felkarolta a Védegylet ügyét is. 1839/1840-ben került közelebbi ismeretségbe Batthyány Lajos gróffal, valószínűleg ettől kezdve romlik meg kapcsolata Széchenyivel.

A cikk teljes terjedelmében a felvidek.ma oldalon olvasható.