Kocsis Csaba énektanár-karvezető, egyházzenész köszöntő szavai után Balogh Piusz premontrei szerzetes pap, egyházzenész, a Magyar Egyházzenei Társaság elnöke egy Szent Ágostontól származó gondolatot helyezett a résztvevők és hallgatók szívére: meg kell próbálnunk tehetségünkhöz és képességeinkhez mérten szép énekkel dicsérni az Istent úgy, hogy ne a művészi teljesítmény kerüljön előtérbe. Isten mindent meghall, még az olyan hibát is, amelyet a művész már nem képes észrevenni, így törekedni kell arra, hogy énekünk ne mesterkélt, hanem ujjongó legyen.

Kinczler Zsuzsanna énektanár-karvezető, egyházzenész – a rendezvény egyik életre hívója – vezette be, majd vezényelte a kezdő közös éneket, örök élet vasárnapjának graduálénekét: a Harsány szó kiált az éjbe kezdetűt, amelynek többszólamú feldolgozása J. S. Bach 140. kantátájából származik. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyházzenei Tanszéke adjunktusának elmondása szerint a kórustalálkozó célja az lenne, hogy a különböző felekezetű liturgiában szolgáló kórusok megismerhessék egymást, bővíthessék repertoárjukat, tapasztalataikat, valamint betekintést nyerhessenek a többi felekezetben előforduló éneklési módokba.

Délelőtt tíz órától összesen tizenkét – az ország minden pontjáról érkezett – kórus mutatta be énektudását. Az öt budapesti énekkar mellett jelen voltak kaposmérői, halászteleki, nagykőrösi, kunhegyesi, váci, sátoraljaújhelyi és dunaharaszti énekkari tagok is. Az esemény meghívóján a liturgikus kórusok találkozója megjelölés állt, amelyről annyit talán érdemes elmondani, hogy a megnevezés felekezetileg eltérő, hiszen a katolikus felekezetben nem használják a gyülekezeti kórus megjelölést, a protestánsok pedig a liturgikus kórust ismerik kevésbé. A kifejezés olyan énekegyüttesekre vonatkozik, amelyek liturgikus eseményeken, tehát a szentmiséken vagy istentiszteleteken végeznek rendszeres zenei szolgálatot.

Az alkalmon részt vevő kórusok összetétele, repertoárja, a kórustagok életkora is nagyon színes képet mutatott. Voltak gyermekkarok, iskolai kórusok, idősebbekből álló énekkarok, emellett pedig az együttesek létszáma is igen változó volt: a 10-12 fős kórustól egészen a 45 fős szkóláig terjedt.

Az elhangzottak között voltak egyszólamú gregorián, illetve gyülekezeti énekek – kísérettel vagy anélkül –, különböző dallamokat feldolgozó, többszólamú kórusművek, valamint hangszerekkel kísért darabok. A kórusok betekintést nyerhettek a többi felekezet speciális repertoárjába is, egyaránt felcsendültek korálok, gregorián és graduáldallamok, valamint genfi zsoltárok.

Az evangélikus egyházat az Evangélikus Hittudományi Egyetem énekkara képviselte, amely rövid kantátát adott elő orgona, hegedű és cselló kíséretében. Dietrich Buxtehude Erhalt uns, Herr, bei deinem Wort (Tarts meg, Urunk, szent igédben, EÉ 255) című művében a fent említett dallamot az azonos dallami gyökerekkel rendelkező korállal, az Adj békét a mi időnkben kezdetűvel (EÉ 291) együtt dolgozza fel.

A rendezvény további célja, hogy a kórusok egymást hallgatva megismerjenek új darabokat, amelyeket akár ők is felvehetnek majd repertoárjukba, vagy inspirációt nyerjenek a hangszerelési lehetőségeket illetően. E sokszínű eseményen erre minden kórusnak módja volt, hiszen egy darab sem csendült fel kétszer, illetve az is bebizonyosodott, hogy kis létszámmal is lehet liturgiában jól alkalmazható zenét előadni.

A repertoárban szerzett új ismeretek mellett a hangzás is hozhatott újat több kórusnak, főleg olyanoknak, amelyek nem ekkora méretű templomban szolgálnak. A kezdő közös ének alatt volt a leginkább tapasztalható a hatalmas tér ereje, amikor több mint kétszáz fő egyszerre énekelt. Emellett érdekes volt megtapasztalni azt, hogy míg a konferálás során koncentrált figyelemre volt szükség, addig az énekléskor minden egyes szót tisztán lehetett érteni az utolsó padsorokban is.

A gondos szervezésnek köszönhetően a kórusok gyors egymásutánban követték egymást, majd az esemény zárásaként egy ökumenikus vonatkozású sexta imaórát énekeltek együtt. Ekkor a gregorián zsoltározás és himnuszéneklés mellett helyet kapott a lutheri korál, a Mi Atyánk, ki vagy mennyekben (EÉ 72) is.