Énekkarunk 2019 októberében egy nagyszabású koncerttel és kiállítással ünnepelte fennállásának negyvenedik évfordulóját, Isten iránti hálával emlékezve a sok-sok itthoni és külföldi szolgálatra.

Repertoárunk elég széles: megtalálható benne a reneszánsz kórusirodalomtól kezdve a 20. századi művekig sokféle különböző nehézségi szintű alkotás. Leggyakrabban a capella éneklünk, de természetesen orgonakísérettel és időnként, nagyobb koncertjeinken zenekarral is. Rendszerint hetente egy alkalommal próbálunk, de nagyobb feladatok előtt sűrített próbarenddel dolgozunk. Több kórustagunk más településekről érkezve látogatja a próbákat. Elsősorban az istentiszteleti alkalmakon szolgálunk az egyházi év ünnepköreihez kapcsolódóan. Az ökumenikus imaheti alkalmak, a városi ökumenikus kórustalálkozók aktív résztvevői voltunk minden évben. Többször kaptunk meghívást a Pécs-Baranyai Kórusszövetség által szervezett koncertekre, az ország különböző tájain élő evangélikus gyülekezetekbe, részt vettünk országos kórustalálkozókon (legutóbb Szarvason) és a Lutheránus Világszövetség budapesti nagygyűlésén. Külföldi útjaink elsősorban Németországba vezettek, de jártunk Finnországban, Szlovéniában és Szlovákiában is.

2020 márciusában már a húsvéti, pünkösdi istentiszteletekre készülve végeztük a munkát, amikor bekövetkezett a kényszerű leállás.

Mivel a kb. harmincöt tagot számláló együttes tagjainak több mint a fele kottaolvasásban járatlan ember, és az átlagéletkor ötven év felett van, nem láttam értelmét a kóruspróbák online térbe való áthelyezésének. (Zenetanárként napi szinten volt alkalmam megküzdeni a digitális zeneoktatás problémáival). Létrehozhattunk volna a kórus zenei szakembereiből és jó kottaolvasó tagjaiból egy online térben próbáló kamarakórust, de nem akartam megbontani azt a nagyszerű közösséget, amely az elmúlt évtizedek során kialakult.

2020 augusztusa végén újra elindítottuk a kóruspróbákat. Meghívásunk volt egy szeptember közepén megrendezett kórustalálkozóra, ahol egyedüli egyházi énekkarként vettünk volna részt. Nagy lelkesedéssel, heti három próbával készültünk az alkalomra. Egyik fiatal basszusunk nősülés után Budapestre költözött, onnan járt le hetente kétszer a próbákra. Két zenetanár ezekben a hetekben csatlakozott a közösséghez. Nem tudom szavakkal megfogalmazni azt az örömet, amely betöltött mindnyájunkat a felkészülés során. Gyülekezetünk vezetősége két nappal a hangverseny előtt levélben fejezte ki aggodalmát, és nyomatékosan kérte, hogy ne vegyünk részt a kórustalálkozón. Eleget tettünk ennek, ám gyakorlatilag ezzel meg is szűnt a kórus működése. (A találkozó egyébként – amelyen végül részt vettem egy másik énekkarommal – szépen, rendben, a járványügyi szabályoknak eleget téve lezajlott.)

Az elmúlt évben telefonon, illetve e-mailben igyekeztem kapcsolatot tartani a kórus tagjaival. A pandémia egész ideje alatt nővérem, a gyülekezet kántora minden héten levelet küld az énekkari tagoknak a kóruspróba idején, igékkel, lelki táplálékkal, zeneművek meghallgatására való ajánlással igyekszik fenntartani, táplálni a hitet, reményt és a szolgálat iránti elkötelezettséget. Sokszor kapunk visszajelzéseket, hogy már nagyon várják az új találkozás lehetőségét. Talán május vége felé egy mecseki tisztáson, valahol kint a szabadban megtarthatjuk az első próbát.

Hogy megsínylettük-e a pandémiát? Igen. Nagyon. De reménységünk van Istenünk megújító kegyelmében.

A kórus első CD-felvétele IDE kattintva hallgatható meg.

A sorozat 1. része: Kórusélet és pandémia – A csákváriak két lezárás között edzőtáboroztak
A sorozat 2. része: Kórusélet és pandémia – Az online próbákból kimaradókra is gondol a Magdala karnagya
A sorozat 3. része: Kórusélet és pandémia – Rákospalotán főként lelkileg szenvedik meg a próbák hiányát