A Rákospalotai Evangélikus Egyházközség énekkara nagyon régi hagyományokra tekint vissza. Kisebb-nagyobb szünetekkel több mint négy évtizede színesítjük szolgálatainkkal az istentiszteleteket. Általában nagyobb ünnepeken éneklünk, püspök- és espereslátogatások alkalmával, vagy amikor éppen fel tudunk készülni egy-egy „évközi” vasárnapra. Ezeken az alkalmakon kánonokat, két- és háromszólamú kórusműveket szólaltatunk meg, néha korálfeldolgozásokat alternatim énekléssel, a gyülekezet énekével felváltva.

Ezeken kívül Budapest XV. kerületében, Rákospalota, Újpalota és Pestújhely többi felekezetének – református, római katolikus, baptista – kórusaival több mint tíz éve közös, ökumenikus kórustalálkozókon veszünk részt minden évben pünkösd előtt. Ez a találkozó ugyan 2020-ban már elmaradt, de nagyon várjuk az újabb lehetőséget az éneklésre. Rákospalotai kórusaink szintén több évtizede szolgálnak külön-külön és együtt is az ökumenikus imahét és a reformációi sorozataink alkalmával is.

Mivel a mi kis létszámú, 10-15 tagból álló énekkarunk tagjai többnyire idősek (és lelkes amatőrök), tavaly márciusban azonnal leálltunk a próbákkal, és sajnos azóta – legalábbis teljes felállásban, kóruspróbán – nem találkoztunk.

A helyi televízió karácsony és húsvét másnapjára felvételt készített, közvetítette istentiszteletünket. A karácsonyira énekkarunk bátrabb tagjait még össze tudtuk hívni (próba a nagytemplomban, maszkban, a távolság megtartásával, a szolgálat alatt viszont maszk nélkül énekeltünk), azon több kórusművet is megszólaltattunk. A húsvét másnapi istentiszteleten – a megbetegedések akkori magas száma miatt – azonban már csak négyen, a közeli családom tagjaiból alakult kamarakórussal szolgáltunk.

Mivel nem tartunk próbákat, sajnos van olyan, akivel 2020 márciusa óta nem találkoztunk, de van egy kis csoportos beszélgetőszobánk az egyik közösségi hálózaton, ott tudjuk tartani a virtuális kapcsolatot. Én úgy gondolom, szakmai szempontból nem, inkább lelkileg szenvedjük e hosszúra nyúló időszakot: kórustagjaink lelki életének szerves és fontos része lenne a heti egy próba, az istentisztelet – ahogyan ez tavaly március előtt volt. Erre mindannyiunknak nagy szüksége van, ahogy a kereszténység kezdete óta ez az egyik kulcs: a közösség, a közösségi lét átélése, megélése. Remélem, ez az idő hamarosan eljön. Adja Isten! „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18, 20)

A Rákospalotai Evangélikus Egyházközség 2020. március közepe óta minden istentiszteletét élőben közvetíti. Először felvett orgonajátékkal és -kísérettel, élő énekkel, ám hamar rájöttünk, hogy ez nem jó megoldás. Így rövid időn belül az orgona is élőben szólalt meg, így maradt szerves része a liturgiának. Ugyanígy viseltük gondját énekeinknek is: változatlanul, versszakok elhagyása nélkül hagytuk az istentiszteletben, még akkor is, mikor rövid időre a templomban is részt lehetett venni az alkalmakon. Mi így tudtunk együtt, közösen énekelni – offline.

Remélem, gyorsan eljön majd, mikor együtt énekelhetjük, hogy „Szálljon az ének szárnyán a szélnek, Ég s föld zengjen boldog dalt!” 2021 Cantate vasárnapján ez a korál sajnos még az énekkar nélkül hangzott el a rákospalotai evangélikus nagytemplomban.

A sorozat 1. része: Kórusélet és pandémia – A csákváriak két lezárás között edzőtáboroztak
A sorozat 2. része: Kórusélet és pandémia – Az online próbákból kimaradókra is gondol a Magdala karnagya