– Nagy felújításon vagyunk túl – kezdi az intézmény bemutatását a vezető, Juhász Eszter, aki hat éve vállalta el ezt a szolgálatot, Pécsről ideköltözve vette át a szeretetotthon vezetését. A nem csak energetikai megújulást szolgáló, közel 114 millió forintos beruházás keretében elvégezték a falak külső hőszigetelését, vakolását, megújultak a külső nyílászárók, miközben – saját erőből – megszépültek a lakószobák és a közösségi terek is.

Az új, korszerű épületgépészeti rendszert pedig úgy tervezték meg és alakították ki, hogy a tetőre és a kertbe telepített napelemek és -kollektorok jelentősen olcsóbban állítsák elő az elektromos és a hőenergiát.

– Harminckét gondozottunk van, átlagéletkoruk nyolcvannégy év – folytatja Eszter. Az ő ellátásuk, gondozásuk a feladatunk. A hangulatos kert kicsit még talán magán viseli az építkezés nyomait, ám az idős hölgyek látható örömmel bújnak elő szobáikból egy kis sétára. Jólesik levegőzni, sütkérezni a bágyadt őszi napsütésben, elüldögélni, merengeni vagy éppen beszélgetni az árnyas fák alatt.

Programok mindenkinek

– Hogyan telik a gondozottak egy-egy napja? – érdeklődöm.

– Mindig a kilencórai áhítattal kezdjük a napot – hangzik a válasz. – Johann Gyula, az intézmény lelkésze vagy a gyakorlati évét mellette töltő hatodéves teológushallgató jön naponta az összegyűlő idősekhez, akik felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül szívesen vesznek részt az alkalmakon.

Vasárnap pedig megtelik a kis kápolna, hiszen a gyülekezet kiegészül Kistarcsa – nem nagyszámú – templomba járó evangélikusaival. Ők szintén ide járnak istentiszteletre, mivel a településnek nincs evangélikus temploma.

A közösségi szobában fejtörő feladatokat kapnak a résztvevők, vagy játékos, esetleg beszélgetős program várja őket. Időnként vetítést szerveznek nekik.

Hetente jár a lakókhoz orvos, hogy ne kelljen utazniuk a rendelőintézetbe és sorban állással tölteniük az időt. Kétszer egy héten gyógytornász is felkeresi őket. De gyakori vendég a fodrász és a pedikűrös is, akiket azonban maguk a gondozottak fizetnek. Igen, a nő idősen is, szeretetotthonban is nő!

– Közösen tartjuk meg egyházi ünnepeinket, együtt készülünk most a karácsonyra is – folytatja az intézményvezető. – Idén is a gondozottak készítik a meglepetéseket, sőt a szentesti műsorban is ők fognak szerepelni. Régi, sokéves hagyományunk szerint pedig havonta egyszer összegyűlünk, és felköszöntjük az adott hónapban születésnapjukat ünneplőket. A legutóbbi alkalmon az egyik lakó unokája játszott a kis elektromos orgonán. Az ismerős dallamok hallatán gyakran előkerültek a zsebkendők a nedves szemek „ápolására”.

Szeretettel, figyelemmel

– Mindenkire odafigyelünk – avat be a részletekbe Juhász Eszter. – Emellett természetesen ismerjük betegségeiket, esetleges diétájukat, s mindenkinél tisztában vagyunk a rá vonatkozó orvosi előírásokkal is. Szakképzett gondozók felügyelnek rájuk a nap huszonnégy órájában.

A szakmaiság mellett fontos számunkra a keresztény értékrend is. Ezért célom, hogy az egyház országos irodájának diakóniai osztálya által szervezett diakóniai alapképzésen mielőbb minden munkatársam részt vegyen.

Nem csak a testi igényeket igyekszünk maximálisan kielégíteni! Figyelünk a lelki életükre is, s ha kell, minden segítséget igénybe veszünk egy-egy nehezen múló – esetleg évtizeddel korábban szerzett – lelki sérülés gyógyításához is. Ehhez természetesen hozzájárul az intézmény lelkésze is, aki nemcsak a gondozottakkal, de a személyzet tagjaival is rendszeresen leül beszélgetni, vagyis ő végzi valamennyiünk lelkigondozását.

Az idősek jó körülmények között, egy- vagy kétszemélyes szobákban laknak, amelyeket kedvük szerint rendezhetnek be a saját megszokott, otthonról hozott bútoraikkal, tárgyaikkal.

Arról mindenki maga dönt, hogy közösségben tölti-e az időt, vagy aznap inkább a pihenést választja, netán hozzátartozói segítségével néhány napos „szabadságra” távozik. Természetesen az egész épület akadálymentesített, amire szükség is van, hiszen a lakók jó része tolókocsival vagy járókerettel közlekedik. S ugyanezen okból üzemel lift is a kétszintes házban.

A múltra emlékezni, a jövőt tervezni kell

Lassan ebédhez hívogatnak, de még érdeklődöm az intézményvezetőtől a terveikről.

Az intézet önellátó, vagyis saját konyhánkban készül minden, ami az étkezések alkalmával az asztalra kerül. S mert a konyha kapacitása elbírja, szerződésben vállaltuk a rákospalotai szeretetotthon ellátását is, valamint közreműködünk a rászoruló kistarcsai idősek étkeztetésében is.

A fejlődés persze nem állhat meg, számos tervünk van. Egyrészt jó lenne a konyhánk kapacitását még jobban kihasználva néhány környékbeli intézményt is bevonni az ellátásba. Az így keletkező bevétel újabb fejlesztések előtt nyithatná meg számunkra a kaput. Befogadni nem tudunk több idős nénit, kevés a hely, nehéz bekerülni a takaros épület falai közé, de ezen sajnos nem tudunk változtatni. Ezt kaptuk örökül, ezt kell megőriznünk – zárta gondolatait Juhász Eszter, az Evangélikus Papnék Johannita Szeretetotthon vezetője.