Horváth Józsefné – nyugdíjas, Zánka

1986-ban költöztem Zánkára, előtte Mencshelyen laktunk. Férjem evangélikus lelkész volt, evangélikusságunk számunkra az egész életünket jelentette és jellemezte.

A szocializmus idején nem volt könnyű, de mi Mencshelyen nagy szeretetben, békességben és közösségben éltünk. Nagyon jól éreztük magunkat, boldogok voltunk a nehézségek mellett is. Két gyermeket neveltünk, soha nem kellett arra kérni őket, hogy menjenek a templomba, maguk indultak el ezen az úton. Amikor a fiam egyetemre ment, akkor ott felkereste a helyi gyülekezetet. Lányom is, amikor ritka volt, hogy valaki bibliaórára járjon, akkor ő pécsi tanulmányai alatt mégis elment az ottani gyülekezethez és csatlakozott a csoporthoz. Hálát adok az Istennek, hogy gyermekeim is ugyanúgy érezték, amit mi, hogy a Jóistenre szükségünk van, és az Úr igéjével élnünk kell.

A Krisztushoz tartozást a nehézségekben éreztem a legjobban. Úgy érzem, hogy az Úr mindig vezetett. Ezért rá is bízom magamat, mert nélküle könnyen tévútra ment volna az életem. De Ő nem hagyott el, hanem utat mutatott. Áldassák érte a neve!

A Láthatóan evangélikus facebook oldala.