„Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet” (Mt 5,5) – hangzott el Bakay Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház cigánymissziós referense áhítatában. Igemagyarázatában kitért arra, hogy a türelmetlenség, az individualizmus, az önzés, a magam ráerőltetése a világra és az önérvényesítés az úr. Mindezekkel szemben áll a boldogmondások lelkülete. „Jézus saját magát a boldogok közé sorolta. Nem magáért élt, mint az önző ember, hanem másokért. Jézus azt mondta: »tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok« (Mt 11,29) – hívta fel rá a figyelmet Bakay Péter, ahogy arra is, hogy jézusi lelkülettel, szelíden kell odafordulni a cigányokhoz, és nekik is meg kell tanulni, mi az a szelídség. Oda kell jutni, hogy ők is akarják a lélek gyümölcsét, a szelídséget. Ennek elérésében van az egyik küldetésünk” – zárta le igehirdetését.

Fenntartható megélhetés és integráció

Tartós társadalmi béke címmel tartotta meg előadását Szerafin József baptista lelkipásztor. „A társadalmi béke eléréséhez mindenkinek kell hogy jusson valami. Ehhez minden társadalmi csoportnak meg kell találnia a saját megélhetéséi formáját” – fejtegette. Mint mondta, felfordult a társadalom, mesterségesen és természetesen egyaránt, ahogy a falu is felborult, megváltozott. Mindezek miatt van visszaszorulóban az önellátó termelés, és nekünk erre kell választ adnunk. Mottóként a „Jövőben a múlt!” mondatot választotta a baptista lelkész, ami számára azt jelenti, hogy olyan együttélési formákat kell keresni, amelyek a múltban léteztek, de ma már nincsenek. Ezzel erősítené az önellátást.

Az előadó a társadalmi béke másik megvalósítójaként az integrációt jelölte meg. Ha integrálódik két csoport, akkor azok összeadódnak. A lelkipásztor meglátása szerint ez átalakulást és változást is hoz magával, de úgy, hogy közben megőrződik az eredeti is. „Miután az egyházak bizonyos szempontból kívül állnak a társadalmon – mert egy világnézetet képviselnek, és nem csak egy-egy szokást –, ezért fokozott lehetőségük van arra, hogy integráló szerepet vállaljanak. Egy vallásos közösség el tudja érni, hogy abban a csoportban, amelyre hatást gyakorol, életmódváltás legyen, hiszen a hit értékrenden alapul, személyiséget kinyitó, változásra hajlamossá tevő ereje van” – sorolta Szerafin József, aki később ezzel kapcsolatosan nyitott kérdéseket vetett fel. Akik vallásosak, azoknak a roma közösségben jobbak az osztályzatai, mint másnak, és inkább ők tanulnak tovább? Szebb a házuk tája? Mennyire vállalnak munkát, és mennyire tudják megtartani azt? A cigányok felé tett evangélizációs lépések mit jelentenek a magyar társadalom számára, mik a lehetőségek és a felelősségek ezen a területen?

A délelőtt további részében hozzászólások és kérdések következtek. Abban minden jelenlévő egyetértett, hogy pozitívabb az élete annak, aki hisz. Azon is közösen gondolkodtak, hogy romaprogramra vagy inkább átfogó programra van-e szükség a társadalomban. Végül arra jutottak, hogy bármelyikről is legyen szó, először kicsiben kell elkezdeni azt, és fokozatosan, lépésről lépésére kell építkezni. Uhrin Anikó, a Wáli István Református Cigány Szakkollégium vezetője hozzászólásában a résztvevők szerint definiálta a szelídséget. „A felelősség felismerése mindig a gesztusokon múlik, hogy oda tudunk-e fordulni egymáshoz. Cigány a magyarhoz, magyar a cigányhoz. Vajon mennyire vagyunk előítéletesek mindkét oldalon? Éppen a keresztyén szemlélet tehet minket közössé, ebben lehet mindenkinek saját része, amiért nem üldözik. Itt lehetséges egy olyan közösen megteremtett kultúra, amelynek mindenki részesévé válhat.”

Segítségre szorulnak, de segítenek

Péter Mónika a Miskolci Görög Katolikus Cigány Szakkollégium projektmenedzsmentjében dolgozik, a közösségi szolgálat koordinátora. Ez a közösségi szolgálat a kötelező önkéntes munkát jelenti szakkollégiumokban. Péter Mónika az ezzel kapcsolatos eddigi tapasztalatokat foglalta össze. „A hallgatók számára az önkéntes munka nem magától értetődő. Ennek oka, hogy a diákok maguk is segítségre szorulnak. Ahogy megtapasztalják a valóságot, hogy ők is adhatnak abból a segítségből, amit kapnak tőlünk, általában türelmesebbé válnak” – mondta a szakkollégium munkatársa, aki azt is megosztotta a hallgatósággal, hogy sajnos van, aki ennek ellenére nem érzi magáénak a segítés örömét.

A koordinátor megemlítette, hogy az önkéntes munkával az volt a céljuk, hogy mindenkinek természetessé váljon, hogy segítenek a cigány fiatalok. „Egyetemre bejutott, értelmiségi fiatalok akarnak lenni. Nehéz megtartani őket, mert nagyon sérülékenyek, mindenki hátrányos helyzetből érkezett. Önerőből nem lettek volna képesek arra, hogy eljussanak oda, ahol tartanak. A hit segíthet abban, hogy elhiggyék, nem kell mindenhez anyagi támogatás” – összegezte Péter Mónika, majd azzal zárta előadását, hogy nem kell rögtön a legnagyobb célt elérni, elég kicsiben kezdeni. Ez generálódik majd tovább a saját közösségekben is.

Több, mint egy kollégium

Fotókkal illusztrált előadásában a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat létrehozását idézte fel Uhrin Anikó, a Wáli István Református Cigány Szakkollégium (WISZ) vezetője. Az első kivetített képen az volt látható, ahogy 2010. március 17-én szándéknyilatkozatot írtak alá a hálózat alapítására. A szakkollégium fő célja, hogy a felsőoktatásba kerülő cigány fiatalok tanulmányait támogassa és összefogja őket, befogadó közeget teremtsen számukra. „A diákok számára a korábban tapasztalt személyes figyelem, odafigyelés, már csak azzal, hogy kikerülnek a családból, a középiskola védőburkából, megszűnik. Mi olyan biztonságos befogadó közeget szeretnénk teremteni számukra, ami segíti az elszakadást, és egyéni megoldásokat kínál” – hangsúlyozta a WISZ vezetője, aki azt is kiemelte, hogy szeretnének újféle minőséget megjeleníteni, és ez a keresztény értékrend felajánlása. Ez az egyik, amivel több lesz a szakkollégium, mint egy kollégium.

Ezt követően Uhrin Anikó azt ismertette, milyen elvárásokhoz kötött a Wáli István cigány szakkollégiumba való bekerülés. A diák legyen a választott hivatásában magas szintű tudásra törekvő és csoportjában elkötelezett; magas érzékenységgel bíró, problémák megoldására törekvő, kritikus. „A szakkollégium az elitképzés intézménye, hozzáadott értékkel bír a felsőoktatásban megadott tudáshoz képest. Mégsem azt várjuk el, hogy készen lépjenek be a tanulóink az intézménybe. Az alapokat szeretnénk felfedezni benne, azt, amire lehet építeni”– vázolta fel a WISZ igazgatója, aki beszámolt arról is, hogy már az első felvételi megmutatta, hogy a hallgatók változatos területekről érkeznek, sokféle pályán tanulnak, és jobbára nehéz helyzetéből jövő cigányok vagy részben cigányok. Uhrin Anikó visszaemlékezett az első alkalmakra is, amelyek minden tanév elején az ismerkedést és összeszokást szolgálják.

„A célok mentén szerveződő közösségnek nagy ereje van. Ebben is több a szakkollégium, mint egy hagyományos kollégium – emelte ki. – Az alkalmazkodást, az együttélést, együttlakást lehet itt gyakorolni. Nagyon nagy próba ez. Megerősítés, egy lehetőség, hogy önmagukat próbálgassák a diákok, de mégiscsak védett közegben, egy burokban, amelybe vissza tudnak vonulni” – tette hozzá, majd arra is kitért, hogy idén egy sorozatot indítottak, amelynek keretében hétköznapi példaképeket látnak vendégül, elsősorban olyan cigány embereket, akikre büszkék lehetünk. Végül arról szólt, hogy a diákok maguk is példaképekké lehetnek, nemcsak a saját csoportjukban, hanem a többségi társadalomban is, hiszen nem lehet elmenni mellettük, nem lehet őket általánosítani. Ők is kiemelkedőt nyújtanak.

Fischl Vilmos a minikonferencia zárszavaként a 23. zsoltárt választotta: „Az Úr az én pásztorom.” Ebből kell kiindulnunk nekünk is személyes életünkben, és ezt mondja mindenki, bárhova is tartozik.