Az adást itt meg lehet hallgatni: 
https://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2013-04-16

A Hely-előzetes: Weinmann Éva naplója 1. rész

A Holokauszt Áldozatainak Emléknapján egy személyes napló nyomába eredünk. Weinmann Éva 1941 október 10-én tette meg az első bejegyzését még gyermekként abba a füzetbe, amit ma már a Magyar Zsidó Levéltárban őriznek.A napló utolsó sorainak dátuma 1945 február 11. Az alig több mint 13 éves korában elkezdett szöveg vezetett el bennünket a Lauder Iskolába, ahol megjelentették a naplót; a levéltárba, ahol azon gondolkodnak, hogy immáron lapozható formátumban is fel kellene tenni a világhálóra; és a Rákóczi út 57-be, ahol hetekig élt az akkoriban kamasz Éva, hogy kiderüljön: nem is volt ún. „Csillagos ház” státuszú az a hely, ahol akkoriban túlélt. És kerestük, de nem találtuk a család valahai üzletét a környéken, ahol bujkáltak a razziák elől.
Weinmann Éva 1946-ban halt meg súlyos betegség következtében. Naplójának utolsó sorai ezek: „Ágyban fekszem, és úgy írok. Náthás vagyok. Hála Istennek már itthon vagyunk, a szobát fűthetjük, és jó meleg van. A helyzet nem javult sajnos. Az oroszok itt laknak a házunkban, és minden éjjel itt akarnak aludni. Ma éjjel a másik szobában aludt 2. Az ebédlőbútorunkat elvitték. A kispesti fiúk hála Istennek megvannak. Csak Frédiről nem tudok semmit. Mi jóformán…”
A műsorban, ebben a 23 percben, mintha élt volna Weinmann Éva. Ennyit tudtunk tenni…

Szerkesztő: Pálfi Balázs
Műsorvezető: Farkas Erika
Felelős szerkesztő: Markovits Ferenc

A napló kiadása: