114 éve van a helyén, a belvárosi evangélikus templom oltára fölött a Getsemáne-kertben imádkozó Jézust ábrázoló kép. És most sem mozdítják el. Ugyanis be van falazva az oltártömbbe, igen nagy munka lett volna kibontani. Ezért helyben, állványról oldják meg tisztítását, javítását.

„Nagy érték ez a kép. Székely Bertalan az egyik legnagyobb festőnk – és festménye csodálatos alkotás. Nincs igazán rossz állapotban, ahhoz képest, hogy mióta függ itt. Ugyanakkor sok gyertyafaggyút kellett letisztítani róla” – nyilatkozta a Miskolc Televíziónak Máger Ágnes festőművész, aki a gyülekezet tagjaként kisegítő feladatokat vállalt Seres László festőművész-restaurátor mellett.

Elmondta, nem komplett, vegyszeres, hanem úgynevezett natúr tisztítást végeznek, vegyszereket csak az utolsó fázisban, a restaurálásnál és a lakkozásnál használnak. A vásznat körülvevő belső keret, az aranyozott drapéria elég rossz állapotban van, ezért portalanítják, de másként nem nyúlnak hozzá, mert, ahogy a festőművész mondta, az olyan ékkő, amit kár lenne elveszíteni.

Máger Ágnes az olajfestmény művészeti értékeiről, különlegességeiről is beszélt. „Nagyon érdekes technikával festette meg Székely. Az égbolt fenti, világosabb tónusainál egészen vékonyan, míg az alsó rész természeti környezetéhez, a kövekhez, ágakhoz vastag rétegben vitte fel a festéket. A mai festészeti trend szerint ezt pont fordítva használjuk” – mondta, kiemelve: nagyon szépek, kellemesek a színek. Ugyanakkor ősziek – semmi nem utal arra, hogy húsvét, tehát tavasz van. A természeti környezet és Jézus sötét ruhája is azt sugallja, hogy Krisztus földi élete a végéhez ért.

Fantasztikus maga a teljesen centrális, szimmetrikus kompozíció is, ezt ugyanis általában kerülni szokták, itt viszont tökéletes technikával alkalmazza Székely a kép mondanivalója érdekében – hogy Jézus alakja legyen a középpontban.

„Az égbolt és föld fél-félkarélya öleli körbe Jézus alakját. Fent, a földi sors beteljesülését jelző sötét felhőzet közepén megvilágosodik az égbolt, fénye megvilágítja Jézus arcát, a reményt és a fentről jövő küldetést jelezve. A kör alsó részén a sötét kövek, száraz ágak az emberi világ sötétségére utalnak.”

Az 1797-re elkészült templom felszentelésének 100 éves évfordulójára rendelte meg a képet a Miskolci Nőegylet. Azóta hirdeti a művészeti szempontból is igen értékes alkotás mindenkinek, aki betér a Luther-udvari templomba: az emberek magunkra hagyhatnak minket szenvedéseink közepette, ahogy Jézust tanítványai – de valójában nem volt egyedül, mert Istenhez fordulhatott, ahogy mi is, mindannyian.