A 24.hu kérdése így hangzott: Létezik-e Mennyország az ön vallásában? Mi jellemző rá? Ön hogyan magyarázná el a Mennyország létét?

Mézes Zsolt László evangélikus lelkész:

A kereszténységben a mennyek országa egy létmód, egy állapot. Hívják ezt Isten országának, Isten királyságának, üdvösségnek is. Ahhoz, hogy ennek mibenlétét megértsük, szükséges áttekinteni az ember másik két létállapotát.
Ezek közül az első a paradicsomi állapot, amely az Isten teremtése révén megvalósult édeni létezés.

Miután ez megtört, bűnös létállapotba zuhant az ember. A bűnösség itt a létezéssel rokon, vagyis nem erkölcsi jelentése van, hanem arra utal, hogy halandó létezésemben Istentől távol vagyok.

A harmadik létállapot az örök üdvösség állapota. Ez Isten teljes értékű jelenléte az emberben. Ez egy végérvényes, elveszíthetetlen állapot, amelyet az ember a halált követően nyerhet el, ki nem érdemelt ajándékként, és a test is részesedik benne a holtak feltámadása után.

A mennyország nem helymegjelölés tehát, hanem Isten létmódja, ereje, amelyben az ember test-lélek-szellemként részesedhet. Más szavakkal Isten színelátása ez, az emberi létezés beteljesedése, de ezen túl az emberiség és az emberiséghez rendelt világ beteljesedett üdvössége is. Egy teljesség, amelyben minden megvan.

Földi életünkben ennek visszfénye az, hogy keressük a boldogságot, és néha azt érezzük, hogy meg is leltük. Mert minden vágyunk mélyén, legyen az anyagi természetű, vagy érzelmi, lelki vagy szellemi, valamilyen fajta boldogságigény húzódik. Ha egészen mélyre nézünk magunkban, akkor megláthatjuk ezt. Megtapasztalhatjuk, hogy a boldogság keresése nem más, mint a teljesség keresése. Vágyunk arra, hogy ne múljon el az, amit ideig-óráig megtaláltunk, hogy maradjon meg a „minden megvan” érzése. Örökké. Azért ekkora hajtóerő ez, mert a lélek mélyének igazságát, valóságát tükrözi, amelytől azonban messze vagyunk. De szüntelen törekvésünk felé jelzi, hogy valahol ez létezésünk égi alapja.

A többi felekezet válaszadóinak írásait a 24.hu oldalon olvashatja.