– Mi lesz a feladata az augusztus elsejétől létrejövő új osztálynak, a Gyülekezeti- és Missziói Osztálynak?

– Amennyire ez most előttem körvonalazódik, az új osztálynak alapvetően három területen kell majd tevékenységét kifejtenie. Az első számú feladata a folytatás lesz, annak tovább folytatása, ami már eddig is volt, de nem ennek az osztálynak az égisze alatt, hanem a Gyermek- és Ifjúsági Osztály munkájaként. Nyilvánvalóan azt is meg kell majd nézni, hogy mit, hogyan és mennyiben viszünk tovább.
Második számmal az átirányított feladatainkat említeném, amelyeket eddig is végeztünk már egyházunkon belül, csak lokálisan nehezen meghatározható, esetleg személyekhez köthető módon voltak jelen. Például a kötelező hit- és erkölcstannal kapcsolatos kérdésekkel a lelkészek ide-oda, ehhez-ahhoz próbáltak fordulni, most ez is az osztályon keresztül fog zajlani.
Az osztály tevékenységét tehát meg fogja határozni nem csak a gyerekmunka, hanem a fiatalok, a fiatal felnőttek, a középkorúak és az idősebbek felé végzett munka is.
Érintkezni fog szolgálatunk az intézményekkel, az oktatással, a diakóniával is. Az ő feladataikat természetesen nem vesszük át, csak mint kapcsolódási pontok lesznek majd jelen az osztály működésében. 
A folytatás és az átirányítás mellett harmadik feladatunk a munkához szükséges segédanyagok kiadása lesz. Bizonyos lelkészi szolgálathoz, illetve gyülekezeti munkához kötődő segédanyagok kiadása hiányos egyházunkban. Amikor egy család meg szeretné kereszteltetni a gyerekét és hozzánk fordul, akkor jó lenne, ha a kezükbe tudnánk adni egy keresztelői tájékoztatót, amelyben teológiai, egyházi, bibliai, hitbeli, történeti, hitvallási hátteret tudnánk nekik adni a keresztség mibenlétéről.
De ugyanígy a konfirmáció kapcsán is, nem új konfirmációi kátét írnánk, hanem a családnak, a szülőknek készítenénk egy konkrét tájékoztatót. De a gyülekezeti- és iskolai hitoktatással kapcsolatban is jó lenne egy tájékoztató füzetet megjelentetni.
A jegyesoktatásnak, a gyászolókkal folytatott beszélgetésnek, a családlátogatásnak sincsen saját, kézbe adható anyaga, pedig jó lenne az emberek kezébe odaadni valamit, otthagyni az asztalukon valamit, amikor eljönnek hozzánk vagy ellátogatunk hozzájuk, beszélgetünk velük.
A kollégák mind saját kútfőből, lelki, hitbeli beállítottságuk, meggyőződésük alapján teszik dolgukat, de egységes anyag itt sincsen.
Félreértés azonban ne essék: nem akarunk uniformizálni. Ezekre a segédanyagokra nem úgy tekintenénk, mint kötelező anyagra, hanem kiindulási pontok lehetnének a beszélgetésekhez. A családok meg tudnák fogalmazni kérdéseiket, véleményüket fogalmazni a lelkész számára, aki könnyebben tudna válaszolni nekik a közös beszélgetésük során.

– Az osztály nevében ott a misszió szó. Egyházunkban van Evangélikus Missziói Központ és Missziói Bizottság is. Az új osztály milyen viszonyban lenne e kettővel kapcsolatban? Főképp annak tükrében kérdezem ezt, hogy a bizottság jelenleg épp egy missziói stratégiai javaslat kidolgozásán ügyködik és a zsinat elé is többször került már terítékre a misszió.

– Azt gondolom, hogy mindenképpen közös stratégiát kellene kidolgoznunk és az osztály szeretne ennek összehangolásában közreműködni. Az osztály küldetéstudatáról érdemes azonban tudni, hogy célorientáltan a már meglévő gyülekezeteinket céloznánk meg. Az osztály neve is azt takarja, hogy a gyülekezeteket szeretnénk olyan kondíció megőrzésében vagy megszerzésében segíteni, hogy egyáltalán a misszió velük kapcsolatban, mint működő, befogadó közösség felvetődhessen. Fontos, hogy akiket az eddigi missziói alkalmaink elérnek és megszólítanak, azokat tudjuk hová küldeni, illetve hol fogadni.
Küldeni olyan közösségekbe, amelyek nem egy egészen más világot mutatnak, mint amit a missziói jellegű rendezvényeken akár hangulatban, akár személyességben az emberek kapnak.
A missziói központ által szervezett rendezvényeknek nem csupán az a feladata, hogy az embereket megérintse, hanem az is, hogy őket azután valahová elvezesse, bevezesse egy közösségbe. Legyen az alkalomnak megélt folytatása egy evangélikus gyülekezetben, ne pedig egy másik felekezetnél.
Itt egybekapcsolódik a két missziói tevékenység, hiszen nem a kint lévők, hanem a már meglévők megőrzését tűztük ki célul. 

– Az emberek fejében sokszor megfogalmazódik az a kérdés, mi(lyen) lesz az egyház jövője. Erősen fogyunk, statisztikák is bizonyítják, de válaszaidból úgy tűnik, ezzel az osztállyal nyitni szeretnénk az emberek felé, fiatalok és idősek, gyülekezetek felé. Ezt a nyitást azonban egy újabb osztály, egy újabb struktúra keretei között szeretnénk megtenni. Mennyire lehet a jövő szempontjából az osztály működése hatékony?

– Eleve nem plusz egy osztály jön létre, hiszen az osztályok száma az Országos Irodában nem változik majd. Eddig is volt Gyermek- és Ifjúsági Osztály, aminek a tevékenységét folytatni fogjuk. Azáltal, hogy ez az osztály beolvad ide, a presztízse országos egyházi értelemben emelkedni fog. Én úgy láttam eddig, hogy míg a retorikában mindig a gyermekek és a fiatalok között  végzett munka hangsúlyozódott – mert hogy bennük a jövő –, igazából az ezen a területen tevékenykedő munkatársak a munkájukhoz nem kapták meg a kellő elismertséget. A gyerek és ifjúsági munka amolyan gyülekezeti pinceklub szerűen volt kezelve és ehhez alkalmazkodva próbálták a lelkes munkatársak elvégezni a feladatukat. Ugyanakkor a feléjük megnyilvánuló elvárás pedig  igen nagy volt ezen a területen. A most megalakuló osztály garanciát jelenthet arra nézve, hogy a gyermek és ijúsági munka presztízse a szervezeti rendszerben felemelkedjen az őt megillető szintre.
Elsődleges célunk az, hogy a gyülekezetek megérezzék: egész közösségükhöz másféle a viszonyulás az intézményes egyház részéről. Egy érdeklődő, odafigyelő, nem pusztán esetkezelő, problémamegoldó viszony.
Valószínű gyülekezeti lelkészi mivoltomból fakadóan nem tudok ennek a hivatalnak az élén sem másként tekinteni a gyülekezetekre, mint ahogyan egy gyülekezeti lelkész tekint a hozzá tartozó családokra, gyülekezeti tagokra. Nyilvánvalóan mások a számok, de ez az osztály lelkészi hivatalként szeretne nézni az egyház családját alkotó gyülekezetekre és kapcsolatot tartani a gyülekezetekkel. Erősen szeretném hangsúlyozni a radikálisan gyülekezet-orientált szemléletet.

– Mi az elvárás a munkáddal kapcsolatban a vezetőség részéről?

– Erre a kérdésre azért nehéz válaszolni, mert nyilvánvalóan az osztálynak a létrejötte mögött sokféle motiváció van. Van egyfajta hiányérzet, kudarc, ám tiszta szándékok is. Azt gondolom, hogy a működőképesség tekintetében szabad látni azt – és nekünk, akik meg csinálni fogjuk, főleg muszáj kimondani azt –, hogy vannak nem csak tiszta elgondolások és szándékok is e mögött.
Ott ahol kudarc is terheli a működést, látni kell, hogy valakik – itt nem személyekre, hanem munkaterületekre gondolok –  esetleg az eddig rajtuk lévő felelősséget szeretnék átterhelni valahová máshová.
A felsorolt feladatokat ugyanis eddig is csinálta az egyház, csak nem úgy működött, ahogy kellett volna. Sokan tehát nagy reménységgel és elvárásokkal tekintenek ránk, hogy „na majd most úgy meg fog változni minden, hogy ezt öröm lesz majd nézni és megélni!” Ezt azonban veszélyesnek tartom.
Hangsúlyozom, – úgy is, mint képzésben lévő leendő szupervízor – hogy ebben csapdák vannak, nem csak lehetőségek. Amit mások nem tudtak maguk véghez vinni, azt átterhelik megint másokra, új elvárásokkal és új számonkérési lehetőséggel. Ez csapda, amit el kell kerülni, és nekem , mint az osztály vezetőjének ezt látnom kell.
Összefoglalva elmondhatom, hogy a leendő osztály vezetője és munkatársai szempontjából nagy vállalás lesz ez a munka. Igazi ki és elhívás, reménység szerint Isten segítségével és áldásával.

– Az osztálynak kik lesznek a munkatársai, mik azok a területek, amelyeknek külön felelősei lesznek?

– Konkrét neveket még nem fogok mondani, már csak azért sem, mert sok minden változhat még. Akiket megszólítottam, azok a maguk részéről még a gondolkodás szakaszában vannak, így egy nevesítéssel csak nehezíteném az ő helyzetüket is.
Inkább azt mondanám, hogy mindenképpen kell munkatárs, - erre egy biztosan kevés is -  aki a gyermek és ifjúsági munka – benne a Szélrózsa - folytonosságát biztosítaná, aki a kötelező hit és erkölcstan kérdéseiben tud válaszokat adni, egy aki a gyülekezeteket érintő mindennemű adminisztratív kérdésekben tud segíteni, egy aki munkaidőban telefonon, e-mailben elérhető a gyülekezetek és a munkatársak részére a hivatalban. Szeretnénk kint „terepen” is tevékenykedni, a gyülekezeteket látogatva, a tervek szerint ezt ketten végeznék.

– Gyülekezeti lelkész voltál 20 éven át, voltál falun, kisvárosban és nagyvárosban is. Megbízatásod azonban egy egészen más terület lesz. Miért vállaltad el a felkérést?

– Egy hete egy ökumenikus esküvőn egy idősebb katolikus pap kollégának – akivel együtt végeztük a szolgálatot – mondtam, hogy szeretnék majd tőle elbúcsúzni, mert új irányt vesz az életünk. Kérdezte, mit fogok csinálni és újra szembesültem azzal, hogy megfogalmazzam, mi is lesz a munkám. Máskor van idő ennek kifejtésére, de ez egy tipikusan egy mondatos lehetőség volt a munka ecsetelésére. A mondatom így hangzott: „Egy olyan osztály vezetésére kaptam felkérést, amely a gyülekezetekért felelős.” Erre felderült a kolléga arca és csak annyit mondott: „De szép megbízatás ez!” Ez bennem is tudatosította, hogy jó megfogalmazás és szép feladat, ami vár rám.
Ennek a munkának a szépsége fogott meg és az, hogy ebben feloldódik a gyülekezetet vezető lelkészség is, amit nagyon fontosnak tartok az életemben.

– Korábban a Lelkészakadémiát Varga Gyöngyivel vezetted, témákat találtatok ki a lelkészek továbbképzésére. A gyülekezeteken túl mennyiben lesz feladata az osztálynak a lelkészekkel való mélyebb foglalkozás?

– A gyülekezetekkel való kapcsolattartás kulcsszereplői a lelkészek lesznek. Nem kívánunk a lelkészek feje felett, őket megkerülve tevékenykedni a gyülekezetekben és a gyülekezetek területén. A lelkészek az ajtók. Velük szorosan összefügg, hogy ők nem csak stratégiai figuraként jelennek meg, hanem úgy is, mint azok, akik a gyülekezetet befogadóvá képesek tenni.
A lelkészre mint személyekre, hadd mondjam így „az emberre” tekintünk, akinek lelkészi szerepe két részből, személyes és szakmai énjéből tevődik össze, és mindkettő segítséget, támogatást igényel. Mi feladatunk természetéből adódóan az utóbbinak, a szakmai résznek adnánk elsősorban támogatást, de a személyes részt sem hagynánk figyelmen kívül.
Lelkészként nagy elismeréssel adózom lelkészkollégáimnak a gyülekezetek fennmaradásért, túlélésért, fejlődésért tett erőfeszítései előtt és ehhez akarunk az osztály működésével további segítséget nyújtani.

– Az egyházunk által kidolgozott és elfogadott stratégia öt alappillérből áll, melyből az egyik az önkéntesség. E területen elég rosszul állunk, bár vannak erőfeszítések ennek jobbá tételére. Hogyan lehet az önkéntességet az egyházon belül erősíteni, forszírozni? Mit tud tenni ennek érdekében ez az osztály?

– Gyülekezeti lelkészi tapasztalatom az, hogy ahogy múlik az idő egy-egy gyülekezetben, a gyülekezetek tagjai fogynak, és egyre kevesebb önkéntes visel egyre több terhet, ráadásul egyre több kudarc is éri őket. Ez nem annyira logikus, hiszen gondolhatnánk, hogy ha fogy és sorvad valami, akkor kevesebb a munka is vele. De ez nem így van.
A növekvő gyülekezetben bár több munka van, mégis több segítő munkatárs vonódik be a feladatokba.  Az imént említett csapdák egyike azt gondolni, feltételezni és várni, hogy a gyülekezetek fogyatkozásának, elerőtlenedésének tendenciáját majd ez az osztály fogja megállítani és ellenkezőjére fordítani. Reménységünk lehet ez, de elvárássá nem tehetjük.
A gyülekezetekkel való kapcsolattartásnak odáig kell eljutnia, hogy lássuk azt, mi van, mit kell csinálni, mik a prioritások. Nincsenek egységesíthető megoldások a problémákra.
Az osztály egy-egy gyülekezetre figyelve, az ottani lelkész és a többi kulcsszereplő bevonásával készíteni fog majd egy úgynevezett intézmény-analízist. Ebben meg lehet majd nézni, hogy ott helyben hol vannak a blokkoló tényezők, a rések, ahol elvész az energia, és hol vannak a megoldási lehetőségek a rendszeren belül, amivel a helyzetet lehet segíteni és javítani. Az egyik helyzetből lehet tanulni persze egy másik helyzet számára, de nem lehet megspórolni azt, hogy személyesen és konkrétan megnézzük egy-egy illető gyülekezet problémáit és lehetőségeit.
 Ez egy óriási munka lesz, de el kell kezdeni. Sok mindent nem is lehet előre kitalálni, hanem menet közben fog kiderülni számunkra is.

– Az Országos Irodának a lelkészek körében nem túl jó a híre – ezt talán saját tapasztalatodból is tudod... A bizalmi rendszer hadilábon áll, rosszak a tapasztalatok. Lehet, hogy ki fogtok dolgozni segédanyagokat, tolongtok majd hogy segítsetek a gyülekezetek életben és mégsem fognak majd élni a felkínált lehetőséggel. Mi lesz erre a megoldás?

– Hadd hozzak példát egy másik területről. Betegként, illetve - kórházlelkész feleségem révén - férjként van rálátásom egy kórházi osztály működésére. Van két tábor, a betegek és az egészségügyi dolgozók, akik egymásért vannak bizonyos értelemben, mégis a kórházi közhangulatban és kommunikációban van egy egymással való szembehelyezkedés. A betegek szidják a kórteremben a nővéreket, a nővérek a nővérszobában adják ki magukból egymásnak a feszültséget. Pedig mindkét szereplő a maga részéről a maximumot nyújtja (általában). A beteg rábízza magát a szakemberekre, ők pedig tudásuk szerint végzik a dolgukat általában lelkiismeretesen. Tehát minden működik, mégsem jó az egész. Mindenkinek hiányzik valami „köztes”, valami közvetítő, valami membránszerű a rendszerből. Ami – vagy aki – az ellátáson kívül a betegnek megadja a „figyelnek rám” élményét, illetve a nővér válláról leveszi annak a terhét, amire már nincs ideje, energiája és ami szigorúan véve nem is tartozik a feladatkörébe, nevezetesen, hogy oda telepedjen a beteg ágya mellé néhány jó szó erejéig. Ha egy kórházi osztályon valaki – vagy egy stáb egy kórházban – betölti ezt a szerepet, csökken a résztvevők frusztrációja, javul a közérzetük, a közöttük lévő kommunikáció, stb. Természetesen minden példa sántít, de ezt tessék leképezni a gyülekezetek és az országos egyház viszonylatában és belehelyezni a membrán szerepbe az új osztály tevékenységét.

– Hogyan tervezitek a kommunikációt?

– Ki kell dolgozni, hogy ez hogyan működjön. Először is látni kell azt, hogy egy osztály hat munkatárssal hogyan tud dolgozni, és milyen konkrét feladatok hárulnak majd ránk. Az osztályok és bizottságok közötti együttműködést is meg kell határozni. És ezután lesz majd látható az is, hogy az email küldésen túl, a gyülekezetekkel kapcsolatos fent említett személyes megkeresések hogyan tudnak majd beindulni.