Azt is megtanultuk hazánkban is, hogy a járvány elleni védekezés mely szakaszában járunk, és hogy ehhez mérten hogyan kell viselkednünk, milyen szabályokat kell betartanunk. Megjelentek a Covid-19 kézikönyvek is, amelyekkel a lakosságot, illetve az egyes szolgáltatókat segítik praktikus tanácsokkal, kötelezően betartandó előírásokkal.

De e lap hasábjain természetesen nem ezzel, hanem egy sokkal régebbi „kézikönyvvel”, pontosabban annak egy útmutatásával szeretnék foglalkozni. A könyv a jó hír, az Isten cselekedeteivel megalapozott reménység kézikönyve, az idézet pedig mintha a pünkösdkor kezdődött – ajándékba kapott – második „új évünk, új életünk” mottója lenne.

Amiben bizonyos vagyok: 2020 sok kétségbe ejtő eseménysorában eddig is ott volt a fény! Egy különösen erős sugarát hadd osszam meg: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (JSir 3,22–23) Jeremiás siralmai Krisztus előtt 587 körül, Jeruzsálem pusztulásakor, a babiloni fogság idején szólalnak meg; az elveszett világot siratják. Nem csoda, ha feltör a szerzőből a szenvedés értelméről való elmélkedés, az egyéni és a nemzeti panaszének. Mintha csak ma mondanánk: az ellenség pusztító, hatalmas (még ha láthatatlanul kicsi vírus is), szabadságunk és félelem nélküli életünk elveszni látszik, a kiút, a jövő bizonytalan, nem a mi kezünkben van.

De nézzük tovább! Az Isten szándékát kutató író, aki nem tudhatja, milyen jövő következik népére, hálaénekbe fog; a „csendben várt” szabadulásról (3,26), az imameghallgatás bizonyosságáról tesz vallomást: „Mellém léptél, mikor kiáltottam hozzád, ezt mondtad: Ne félj!” (3,57)

Más kor, más krízis, más megoldások. És mégis ugyanaz: törékeny, Isten előtti létünkben porszemek vagyunk. Nem hoz megnyugvást, ha kesergésünkben körbemutatunk: „A világ a rossz, a hibás a másik ember, a másik nép.” Magunkkal van tisztáznivalónk. Meg kell változnunk, meg kell újulnunk? Miben? Hogyan? Miért várunk akkor mégis?

Jézus számos dialógusában mozdította ki a hozzá fordulót a – ma így mondjuk – komfortzónájából, és rámutatott, mi az illető gyógyulásának, békéjének igazi záloga: a megtérés. Ma is így lép oda hozzánk. Beteg vagy? Térj meg! Minden összeomlott, igaztalanul bántak el veled? Keresd az Istent, bánd meg a bűneidet, és nézd meg, hogyan válhatsz te igaz, istenfélő, törvénytisztelő emberré! Mindened odaveszett? Hát még mindig itt az életed, amelyet az Istentől kaptál, süt rád a nap, van két kezed, lábad, indulj és cselekedj! Több mindened van, amiből adhatsz – először is szeretetet!

Félsz? Imádkozz! Ha Jézushoz fordulunk, a legteljesebb elfogadást és igazságot kapjuk meg tőle. Utóbbi persze nagyon kényelmetlen is lehet. De annál nagyobb szeretet, mint úgy elfogadni valakit, amint van, hibásan, gyengén, tétován, rossz utakon járva – nincsen. Elfogadni és megmenteni, megmutatni az életben maradáshoz, sőt az örök élethez vivő utat: Jézus ezt teszi. Először megtérésre hív, de ugyanakkor felkínálja Isten gyógyító, megváltó hatalmát, amely benne testesült meg.

Amikor a legeslegnagyobb bajban vagyunk, és igazán egyedül érezzük magunkat – bármennyire egy világ éli is át ugyanazt –, Jézusnak van mondanivalója. Minden reggel megújuló vigasztalása – mert minden nap hoz új próbát, de örömet, reményt is.

Ha felnyitjuk a Bibliát, ha egy csendes percben imádkozni vonulunk vissza, ha igét hallgatunk, bizonyosság költözik a szívünkbe, mint a szentírónak: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk…” Isten szeretete, irgalma, Jézus értünk szerzett váltsága valóságos, jelen lévő.

Ha valami, akkor ez az igazi #weareallinthistogether – a világ végezetéig. Hála legyen érte.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 23–24. számában jelent meg 2020. június 21-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.