A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség Bárka csoportja 1989 óta működik Magyarországon. Azóta folyamatosan olyan alkalmakat szerveznek, amelyen a mozgássérültek, a látássérültek és az értelmi fogyatékosok, valamint az ép fiatalok találkozhatnak egy közösségben. A héten Vas megyébe látogattak, az őrimagyarósdi életfa ifjúsági tábor látja őket vendégül. Pethő-Udvardi Andrea evangélikus lelkész maga is aktívan részt vett az ifjúsági szövetség életében.  A fiatalok azért érkeztek, hogy előadják az érdeklődőknek a mozgássérült-passiót.

„A mozgássérült passió 2003-ban indult - mondja a lelkész -, Andorka Eszter lelkésznő álmodta meg. Emlékszem, a pályázati anyagában azt írta, a céljuk az, hogy a fogyatékkal élő fiatalokat adni képes emberként mutathassák be. Ő maga az előadásokon már nem vehetett részt, mert brutálisan meggyilkolták, de a passiót azóta is, egy év kihagyással bár, de töretlenül megrendezik.  Ez most a tizedik ilyen tábor. Az alapkoncepció az, hogy mozgássérültek és segítőik együtt adják elő Krisztus szenvedéstörténetét.”

A táborozók a tiszteletünkre körbeülik az asztalt, előkerül a gitár és egy énekeskönyv. A dal, most hangosan és vidáman, szívből nekünk szól. A két kísérő, Tari Zsuzsanna és Rosta Izabella a passiójáték lényegét magyarázza: „A nem szokványos előadásmóddal célunk elsősorban Jézus szenvedéstörténetének továbbadása, és a gyülekezetek ember- és istenképének, szemléletmódjának formálása. Tizennyolcan érkeztünk, zömével mozgássérültek és enyhén értelmi fogyatékosok, kik családból, kik intézetből. Vasárnap a helyi gyülekezetnek mutattuk be a történetet, kedden  egy szombathelyi iskola diákja előtt, majd 18 órakor az  evangélikus templomban lépünk fel.”

Arról kérdezem őket, mit jelent ilyen közösségben együtt, egymásért tenni. Erre ki más is felelhetne, mint a Jézust alakító Drábóczai László.

„Negyedik alkalommal vagyok ebben a táborban - mondja László, aki izomsorvadás miatt évek óta kerekes székhez kötött. - Jó együtt lenni a többiekkel, a régi barátságok megerősödnek, az  újak pedig megszületnek. Nekem nagyon sokat jelent ez a szerep, úgy érzem,  teljes szívemből és lelkemből át tudom élni Jézus szenvedését  lábad könnybe a szeme, majd hozzáteszi, soha nem adja fel. Pozitívan szemléli a dolgokat, s hisz abban, hogy az orvostudomány talál megoldást a problémájára. Addig is értékel mindent, amit kap, s próbál mindenkinek adni is. A héten azzal, hogy Jézust formálja meg.”

Minden mozgássérült-passió úgy fejeződik be, hogy egy üres kerekes szék kerül a kereszt alá. Ez szimbolizálja azt, hogy Krisztus nemcsak az egészséges emberekért, hanem mindenkiért vállalta a kereszthalált.

A tábor tagjai példát mutathatnak életkedvből, kitartásból bárkinek. A Budapesten élő Rusznák Emese is kerekesszékhez kötve tölti mindennapjait, mosollyal az arcán meséli a tábori élményeket. Többször járt már Vasban, az Őrség a szíve csücske. Mindig boldog, ha rég látott barátaival közösen készülhet egy-egy szerepre. Ugyanezt vallja Mária is, aki másodszor  vesz részt a  passióban. A közösen adás élményét éli át minden alkalommal, ahányszor csak bemutatják Jézus szenvedéstörténetét. Farkas Flórián Csömörről egy rehabilitációs otthonból érkezett, s elárulta,  nagyon kedvesek vele a többiek, odafigyelnek egymásra. Nagy élmény a közös játék, lelki feltöltődés és kikapcsolódás is egyben.