átorságról, önfeláldozásról és reményről mesél Darren Aronofsky, amikor a közönség elé tárja személyes vízióját Noéról. Az Oscar-díjas Russell Crowe alakítja Noét, a kiválasztottat, akinek az a feladata, hogy megszervezze a gigantikus mentőakciót, mielőtt az árvíz elpusztítja az egész világot. A film lenyűgöző vizuális kalandra hív, miközben olyan örök témákat boncolgat, mint jó és rossz küzdelme, pusztítás és kegyelem, remény, család és új esélyek lehetősége.
A világsztárokból álló színészgárda és a film stábja hihetetlen utazásra hívja a nézőket a durván ácsolt Bárka fedélzetén, amelyet kézzel építettek, pontosan a bibliai leírások alapján. A közönség megismerkedhet Noé és családja eddig nem taglalt életével, és részt vehet a nagy utazásban, amelynek során a szárazföld eltűnik a kolosszális árvíz hullámai alatt – hogy út nyíljon az új Teremtés felé.
Noé a moziban
Az utolsó igaz ember, Noé és Bárkájának egész története mindössze néhány lapot tölt ki Mózes első könyvében. Ám ez a rövid szöveg világszerte milliárdok számára bírt és bír nagy jelentőséggel, mert örök érvényű üzenet a megváltásról és a remény lehetőségéről a végpusztulás árnyékában.
Mindennek ellenére ez a komoly jelentést hordozó történet már a filmkészítés hajnalától leginkább vidám paródia, vígjáték vagy animációs mozgókép formájában jelent meg a vásznon, összhangban a Bárka popkultúrában betöltött szerepével, hiszen minden valamirevaló játékbolt polcán ott díszeleg a bumfordi hajó a benne kucorgó műanyag állatsereglettel. Hollywood először 1928-ban dolgozta fel a történetet (Noah's Arc), egy első világháborús drámával ötvözve a bibliai sztorit. Azóta több Disney-rajzfilm és egyéb vicces feldolgozás született, de mostanáig egyetlen alkotó sem vette a bátorságot, hogy nagyszabású, látványos kalandot vigyen vászonra Noé történetéből, vagy hogy megpróbáljon a legenda üzeneteinek mélyére hatolni.
„A vígjátékok meg rajzfilmek mellett még egy Broadway-musical is született Danny Kayjel a főszerepben – meséli Darren Aronofsky, a Noé rendezője és egyik forgatókönyvírója. – A megközelítés mindig folklorisztikus és humoros volt, a gyerekkönyvek modorában. De ha belegondolunk, mekkora fontossággal bír ez a történet a Bibliában, beláthatjuk, jóval több van benne annál, hogy mindenféle jópofa állatok párosával felballagnak a rámpán. Arról szól ez a történet, hogy az emberek tíz nemzedéken át velejükig gonoszak voltak, amitől Isten berág, és úgy dönt, hogy inkább visszacsinálja az egészet. Számomra ez a legelső világvége-sztori.”
Aronofsky úgy gondolta, a 21. századi filmes technológia eljutott odáig, hogy igazán mellbevágó módon mesélhesse el ezt a történetet. „Nem akartam azokat a kliséket gyarapítani, amiket a popkultúra kitermelt magából. Arra törekedtem, hogy Noé friss, közvetlen és valódi legyen.”
A rendező 13 éves korában kezdett el érdeklődni Noé története iránt, iskolai költőversenyt is nyert a róla írt poémájával. Aronofsky akkoriban írónak készült. Csak évekkel később, amikor már filmes volt, mert arról álmodni, hogy nagyívű mozit forgat az özönvízről. Tudta, hogy ez lesz pályafutása legnagyobb kihívása. Azt is végiggondolta, miként fogja közel hozni Noé történetét a mai közönséghez: megmutatja a családját, annak félelmeit és reményeit, konfliktusait és útkeresésüket a világrengető események közepette.
Amikor nekifogtak a forgatókönyv megírásának, ez volt a kiindulópont Aronofsky és Ari Handel forgatókönyvíró, executive producer számára. Mivel Mózes első könyvében a vonatkozó szöveg rövid, gyakorlatilag nincs benne dialógus és kevés utalást tartalmaz arra, mit gondolt Noé az özönvízről, a két alkotó számos vallási, történeti és kultúrantropológiai művet tanulmányozott, hogy megismerhesse Noé korát és tetteinek jelentőségét. Nem akarták szóról szóra visszaadni a Szentírást, inkább arra törekedtek, hogy kiemeljék Noé történetének leglényegesebb momentumait, és feltárják a bibliai szöveg által felvetett legérdekesebb kérdéseket.
Noé megközelítése
Aronofsky mindig is a legszélsőségesebb történetekhez és a legmerészebb elbeszélési módokhoz vonzódott. Ezt bizonyítja első filmje, a matematikus hős útkereséséről szóló π, a keserédes megváltástörténetet elmesélő A pankrátor (The Wrestler), akárcsak a balett világában játszódó thrillere, a Fekete hattyú (Black Swan). A rendező védjegyévé vált továbbá az innovatív vizuális stílus, valamint az, hogy előszeretettel ás olyan termékeny témák mélyére, mint a halandóság, a szerelem vagy a szentség jelentősége.
Handel szerint Aronofsky az egyetlen rendező, akiről el tudta képzelni, hogy képes megjeleníteni egy olyan ősi világot, amelyben egyszerre van jelen a fortyogó káosz és az isteni kegyelem. „Darren volt a megfelelő rendező erre a feladatra, mert a sztori megkövetelte vizuális teljesítmény elképesztő, amihez elképesztően fantáziadús alkotó kellett. De arra is szükség volt, hogy a mellbevágó látványt érzelmi intenzitással kombináljuk, Darrenben pedig megvan ez a különleges kettősség.”
Aronofsky képességeinek köszönhetően a forgatókönyv merész látványvilágú jelenetekben bővelkedik, a fantázia szabadon szárnyal. „Fenséges mozzanatokat felvonultató filmet képzeltünk el, amely illik a történet grandiozitásához – magyarázza Handel. – Emellett olyan dolgokkal is meg akartuk lepni a nézőket, amikre végképp nem számítottak. Például az áll Mózes első könyvében, hogy mondá az Úr Noénak: építsen bárkát, és minden állatból vigyen egy párt a fedélzetre. Arról egy szó sem esik, Noé hogyan teljesíti a feladatot. Darren látványos és drámai jelenetekben dolgozza fel, miként kerít Noé gerendákat a bárkához, és kutatja fel a Földön élő összes állatfaj egyedeit. Ez így nincs benne a Bibliában, de nem is mond ellent neki, és úgy éreztük, ezek a csodaszámba menő momentumok jól passzolnak a történet szellemiségéhez.”
Aronofskyt ugyanakkor nem csak a világvége érdekelte ebben a sztoriban. „A bibliai történet szövegével kezdtünk el dolgozni, és szép lassan családi drámává bontottuk ki.”
„Noé történetének számtalan részletéről semmit nem tudunk, ő maga például meg sem szólal, amíg le nem száll a bárkáról, tehát nyitva maradt, mit gondolnak vagy mondanak ezek a szereplők – magyarázza Handel. – De ha alaposan elolvassuk a szöveget, találunk azért utalásokat. Vegyük például azt, hogy Noé nagyon berúg, amikor eléri a szárazföldet. Erre a Bibliában nem találunk magyarázatot, mi pedig mankónak használtuk Noé karakterének megértéséhez. Milyen megpróbáltatásokon mehetett keresztül, ha még az elért siker után is le kell innia magát a sárga földig? Hogyan egyeztetjük össze Noé, az igaz ember képét azzal a ténnyel, hogy részegen és meztelenül örök rabszolgaságra kárhoztatja leszármazottai egyik vérvonalát? Vagy vegyük azt, ami ennek a történetnek talán a legfájdalmasabb momentuma. A Teremtő úgy dönt, hogy elpusztítja szinte valamennyi teremtményét. Biztos voltak gyerekek is azok között, akik megfulladtak az özönvízben, ahogyan ártatlan állatok is elpusztultak. Ha így volt, az özönvíz tiszta lapot akart nyitni a Föld történetében, még ha áldozatokkal is járt – ami nyilván fájt a Teremtőnek, aki szerette a teremtményeit. De hogyan tudjuk dramatizálni ezt a fájdalmat annak érdekében, hogy a közönség számára átélhető legyen? A legnehezebb feladatunk az volt, hogy ezeket a kérdéseket izgalmas és látványos módon kidolgozzuk, miközben hűek maradunk a Bibliához.”
A történet középpontjában Noé hihetetlen elhatározása és annak kitartó véghezvitele áll, pedig a vállalkozás teljes képtelenségnek tűnik. Amikor a Teremtő figyelmezteti a közelgő katasztrófára, és megparancsolja, hogy mentse az állatokat, Noé rendületlen hittel cselekszik – a manapság elvárható kétely vagy ellenállás legkisebb jele nélkül.
„Ha a mai filmekben egy karakter arról számol be, hogy látomásai vannak vagy hangokat hall, a többieknek az jut először eszébe, hogy biztosan megőrült. Darrennel azonban úgy gondoljuk, hogy ez csupán a modern felfogás – mondja Handel. – Noé olyan korban él, amikor a nagyapja még találkozhatott Ádámmal, aki viszont Istennel ápolt személyes viszonyt. Noé tehát nyugodtan gondolhatja, hogy Isten szól hozzá. Számára sokkal fontosabb kérdés, hogy valóban jól érti-e, amit mondanak neki, illetve hogyan teljesítse a parancsot.”
Noé világának megjelenítése – amelyet a Biblia zűrzavaros, bűnnel teli korszakként jellemez az ember bukása és a nagy özönvíz között –, nehéz feladat volt. Vannak bibliai utalások arra, hogy ebben a korban tombolt a gonoszság és „angyali óriások” járták a földet, de pontos leírások nem maradtak fenn, hogyan kell mindezt elképzelni.
„Tudunk bizonyos dolgokat Egyiptomról, vannak ismereteink az ősi Júdeáról, de arról szinte semmilyen információnk nincs, milyen lehetett a világ az özönvíz előtt – mondja Aronofsky. – Elhatároztuk, nem fogunk visszariadni attól, hogy kicsit elvonatkoztassunk a mi valóságunktól.”
Mózes első könyve mellett Aronofsky és Handel más szövegeket is tanulmányoztak: a Holt-tengeri tekercseket, Énok könyvét (amelynek megírását Noé dédapjának tulajdonítják) és a Leptogenesist (ószövetségi apokrif irat), továbbá teológusok és történészek klasszikus és modern elemzéseit. Ugyanakkor mindvégig tisztában voltak azzal, hogy jelentősen el kell rugaszkodniuk mindattól, amit a szent szövegek tartalmaznak, ha meg akarják ragadni a modern közönség széles rétegeinek figyelmét.
Scott Franklin producer, aki Aronofsky valamennyi filmjének alkotótársa, biztos volt abban, hogy a bibliai történet időtlen üzenete és a rendező merész stílusa olyan filmet eredményeznek, amely technikailag lenyűgöző, miközben komoly mondanivalót hordoz.
„Rendkívül látványosak a vizuális effektusok, de a filmet az mozgatja, hogy Darren nagyszabású családi drámaként képzeli el Noé történetét – mondja Franklin. – Szenvedélyes személyes tartalommal tölti meg ezt a filmet.”
Noé megformálása
Amikor a film alkotói arról kezdtek beszélgetni, kire kellene bízni a címszerepet, gyorsan előkerült Russell Crowe neve. A Gladiátorért Oscar-t nyert színészre mindig szívesen bíznak olyan feladatot, ahol egy rendkívüli személyiséget kell emberközelien ábrázolni. Noé megformálása azonban még Crowe számára is nagy kihívást jelentett, mert a bibliai hőst még soha nem jelenítették meg a vásznon olyan hús-vér emberként, akinek iszonyatos teher nyomja a vállát: tőle függ az emberiség jövője.
„Russell azért jutott azonnal eszünkbe, mert mindig autentikus és hiteles – mondja Aronofsky. – Bármilyen legyen a helyzet, soha nem kérdőjelezzük meg, hogy a Russell által életre keltett karakter hisz abban, amit mond. És persze az sem utolsó szempont, hogy egy ekkora tehetséggel dolgozhat együtt az ember, hogy meglássa, mire mennek ketten.”
Aronofsky azzal próbált kedvet csinálni Crowe-nak a szerephez, hogy megígérte neki: soha nem fogják a szörnyű Noé-klisé szerint zsiráfokkal a háttérben filmezni. Crowe-t persze nem kellett sokat biztatni, mert amint beleásta magát a szerepbe, rájött, hogy Noé karakterének modern értelmezése hallatlanul izgalmas. A legnehezebb feladatnak annak megjelenítését találta, Noé miként birkózik meg érzelmileg és erkölcsileg azzal, hogy a Teremtő elárulja neki, hogy jön a nagy árvíz, de nem részletezi a dolgot, rábízván a probléma megoldását. „Noé éppen hogy csak elkezdi kapiskálni, miről van szó, mert nem kap túl sok direkt információt – magyarázza a színész. – Azt felfogja, hogy gondoskodnia kell az állatokról, de homályban marad, mi legyen az emberekkel, ezért ezt neki kell kiokoskodnia. Szerintem az az egyik legérdekesebb dolog az egészben, hogy Noé nem örül különösebben ennek a feladatnak, mert ennél kínosabb dolgot nemigen kérhetne tőle a Teremtő. De mindent megtesz azért, hogy rendesen elvégezze a dolgát.”
Noé feleségét Jennifer Connelly alakítja. A színésznő Oscar-t kapott az Egy csodálatos elme (A Beautiful Mind) női főszerepéért. A filmben Crowe volt a férfi főszereplő. Connelly nagy kritikai elismerést aratott Aronofsky egy korábbi művében nyújtott alakításáért is (Rekviem egy álomért /Requiem for a Dream/).
Noé feleségét nem nevezi meg a Biblia, de Aronofsky és Handel fontosnak tartották ezt a karaktert a filmben, ezért a zsidó hagyományban neki tulajdonított nevet vették elő: Naameeh. „Mózes első könyvéből nem nagyon derül ki, mit csinál vagy gondol Noé felesége, de mi hangsúlyos figurát akartunk formálni belőle – mondja Handel. – Olyan asszonyként mutatjuk be őt, aki egyben tartja a családot, pedig iszonyatos nyomás nehezedik rájuk. Jennifer morális erővel töltötte meg Naameeh karakterét. Bár segít Noénak feladata teljesítésében, nem téveszti szem elől, hogy mi az erkölcsileg helyes, és mindvégig azt latolgatja, az emberiség érdemes-e az isteni kegyelemre avagy sem."
Mivel Naameeh karakterének felépítéséhez kevés információ állt rendelkezésre, Connelly személyesen végzett kutatásokat azzal kapcsolatban, hogyan élhettek a nők a történelem hajnalán. „A Bibliából nem sok minden derül ki, de Darren olyan nőt írt meg a forgatókönyvben, aki hű feleség és odaadó anya, érzelmileg nagyon erős és jellemes – mondja a színésznő. – Nagyon érdekelt, mi volt a feladata a nőknek a korabeli háztartásokban, ezért utánaolvastam a régészeti kutatásoknak, megnéztem, mit ír a Biblia, és az jött le az egészből, hogy nagyon keményen kellett dolgozniuk. Így aztán úgy képzeltem el Naameeh-t, hogy érzelmileg és fizikailag is igen rátermett asszony.”
A színésznő a Példabeszédek 31. fejezetében is talált inspirációt, ahol a derék asszonyról esik szó, akinek „értéke sokkal drágább az igazgyöngynél”, „egész életén át javát munkálja urának”, és „kezét nyújtja a szegénynek”.
„A filmbeli Naameeh nagyon is megtestesíti mindazokat az erényeket, amelyekről a Példabeszédekben olvashatunk – mondja a színésznő. – Nemcsak azért, mert támogatja Noét, hanem mert erős, szorgalmas, bölcs és szerény asszony. Mindezek miatt nagyon karakteres figura.”
A film mellékszereplői
A Noé mellékszereplői között sokszorosan díjazott veterán színészeket és feltörekvő fiatal sztárokat is találunk. Matuzsálem szerepére – őt csak egyszer említi a Biblia az Ádámtól Noéig vezető vérvonal egyik tagjaként, aki kora leghosszabb életű embere – a film alkotói az Oscar-díjas Anthony Hopkinst kérték fel.
„Matuzsálem a mi felfogásunkban afféle mentorfigura Noé számára, ezért bölcs és megbízható karakterre volt szükségünk, akinek egy kis huncutság is bujkál a szemében – mondja Handel. – De nem csak egy sokat látott aggastyán. Egy zsidó legenda szerint Matuzsálemnek volt egy kardja, aminek markolatába belevésték Isten számtalan nevét, és ezzel a karddal tízezer démont kaszabolt le. Azt akartuk, hogy a mi Matuzsálemünknek is ilyen hatalma legyen.”
Noé főellensége Tubal-Káin, az Ábelt megölő Káin leszármazottja. Ray Winstone angol színész alakítja, akit legutóbb Martin Scorsese A tégla (The Departed) és A leleményes Hugo (Hugo) című filmjeiben láthattunk. Bár Tubal-Káin szerepel Mózes első könyvében, nem köthető Noé történetéhez, Aronofsky és Handel azonban beleírták a forgatókönyvbe. Jó okuk volt rá. „Ez az ember a világ első gyilkosának, Káinnak a leszármazottja, és a Bibliában fegyverkovácsként szerepel – magyarázza Handel. – Kiválóan alkalmas volt arra, hogy Káin utódainak vezetőjeként szerepeltessük, aki az emberi gonoszság és romlottság képviselője.”
Winstone bűnös, de karizmatikus karakterként képzelte el a figurát, akinek egyetlen célja a túlélés. „Bánat gyötri Tubal-Káint, mert hozzá nem beszél a Teremtő – mondja a színész. – Olyan frusztráció mardossa, mint az elhanyagolt gyermeket. Nagyon irigykedik Noéra. Olyan ember ő, aki fiatal kora óta harcolt a földért, az ásványkincsekért, a puszta betevőért, aztán egyszer csak fölteszi magának a kérdést: mire pazaroltam el az életemet?”
Így épült a Bárka
Még el sem indult a produkció, Darren Aronofsky már fontos döntést hozott: megépíti Noé bárkáját, méghozzá a róla szóló adatok szigorú figyelembevételével. Tudta, hogy számítógépes animációval sokkal egyszerűbb lenne megoldani, de úgy érezte, ily módon nem sikerülne megmutatni a nézőknek, milyen lenyűgöző volt Noé vállalkozása, milyen elsöprő hatást tehetett a korabeli emberekre a hatalmas Bárka, és hogy Noé eltökéltsége ellenére mégis mennyire agyaglábakon állt az egész projekt.
A filmben látható Bárka meghökkentheti azokat, akik a korábbi ábrázolásoknak hála megszokták, hogy a történetben sebtében összetákolt hajóról van szó. Aronofsky kutatásai ugyanis más eredményt hoztak. „Az volt a kiindulópontunk, hogy tartjuk magunkat ahhoz, amit a Biblia leír, ott pedig egy hasáb alakú doboz szerepel – mondja a rendező. – Mózes első könyvében pontos adatokat találunk a Bárka méreteiről, ez azon kevés szöveghelyek egyike, ahol konkrét támpontokat kaphatunk. Az elmúlt évszázadokban mindig hajónak ábrázolták a Bárkát, de ha belegondolunk, ennek nincs különösebb értelme, hiszen nem kellett semmilyen irányba haladnia, elég volt, hogy fennmaradt a vízen. Szóval fogtuk a Bibliát, és megépítettük, ami ott le van írva – jókora monstrum lett.”
Mark Friedberg látványtervező, aki nemrég kapott Emmyt a Mildred Pierce című HBO-minisorozatban végzett munkájáért, először a Bárka méreteit határozta meg. „Mózes első könyvében az áll, hogy a Bárka 30 rőf magas, 50 rőf széles és 300 rőf hosszú. De van egyiptomi rőf is meg velencei is, ezért utána kellett néznünk, mivel számoljunk.”
Friedberg észben tartotta, hogy Noé nem valami szépnek a megalkotására törekedett, ami századokon át díszeleg az utókor előtt, hanem gyorsan össze kellett dobnia egy úszó tákolmányt. „Noét a kétségbeesés hajtotta, nem volt ideje cizellálni a dolgokat. A Bárka durva, funkcionális objektum, ami arra szolgál, hogy az állatokat fenntartsa a vízen. Kormányszerkezetre nem volt szükség, mert hová mentek volna, ha az egész világ víz alatt van?”
Miközben a funkcionalitás volt a lényeg, Aronofsky és Friedberg művészi ihletet is merítettek, elsősorban Anselm Kiefer német festő-szobrász nyers, apokaliptikus vízióiból, aki képeihez és szobraihoz olyan anyagokat használ, mint a szalma, a hamu és a só. „Kiefer művei mindig megérintenek, mert a kétségbeesésről, a szépségről és a kegyetlenségről szólnak – mondja Friedberg. – Darrennel úgy gondoltuk, a Bárka nagyon durva, érdes építmény, a gerendákat nem fűrészelik hozzá, hanem törik, hasítják, és sebtében pántokkal vannak összefogva. Szerintem ettől kel életre a Bárka, amely a maga darabosságával arról beszél, hogy a végítélet közeleg. Ezt az objektumot rohanvást hozták létre, nem ügyelve a finom részletekre, mert az egyetlen cél a túlélés volt.”
A film szereplői
RUSSELL CROWE-t (Noé) három egymást követő évben jelölték Oscar-ra – A bennfentes (The Insider), Gladiátor, Egy csodálatos elme (A Beautiful Mind) –, s a Gladiátorért vihette haza a díjat.
Öt filmet készített Sir Ridley Scott-tal. Gyümölcsöző munkakapcsolatukat és barátságukat a Gladiátor alapozta meg. Scott-tal forgatott további filmjei: Hazugságok hálója (Body of Lies), Amerikai gengszter (American Gangster), Bor, mámor, Provence (A Good Year), Robin Hood.
Új-Zélandon született, de szüleivel hamar Ausztráliába költözött. Korán felbukkant az ausztrál tévében, hírnevét két filmmel alapozta meg. A Romper Stomperben neonáci bandavezért játszott, a Mennyit érünk-ben (The Sum of Us) pedig szeretetre éhes meleg fiatalembert. Híre Sharon Stone-hoz is eljutott, és a színésznő ragaszkodott hozzá, hogy ő legyen a Gyorsabb a halálnál (The Quick and the Dead) férfi főszereplője. Ezzel Crowe hollywoodi karrierje beindult.
További fontosabb filmjei: A nyomorultak (Les Misérables), Megtört város (Broken City), A vasöklű férfi (The Man with the Iron Fists), Az acélember (Man of Steel), Téli mese (Winter’s Tale), A következő három nap (The Next Three Days), Halálos gyengédség (Tenderness), A dolgok állása (State of Play), Börtönvonat Yumába (3:10 to Yuma), A bennfentes (The Insider; az Oscar mellett Aranyglóbuszra és BAFTA-ra is jelölték), Egy csodálatos elme (A Beautiful Mind; többek közt legjobb színésznek járó HFPA-, SAG- és BAFTA-díj, valamint Oscar-jelölés), A remény bajnoka (Cinderella Man; Aranyglóbusz-jelölés), Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (Master and Commander: The Far Side of the World), Szigorúan bizalmas (L.A. Confidential), Majd, ha fagy! (Mystery, Alaska), Túszharc (Proof of Life), SID 6.7 – A tökéletes gyilkos (Virtuosity).
JENNIFER CONNELLY (Naameeh) 2002-ben Oscar-t kapott az Egy csodálatos elme (A Beautiful Mind) című filmben nyújtott alakításáért (a produkció elnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-t is.) Teljesítményéért további díjakkal tüntették ki: Arany Glóbusz, BAFTA (a Brit Filmakadémia díja), az Amerikai Filmintézet díja, Filmkritikusok díja. Korábban Film Spirit díjat kapott a Requiem egy álomért (Requiem for a Dream) című filmben nyújtott alakításáért, ahol egy narkóst játszott. A rendező a Noé alkotója, Darren Aronofsky volt.
Első filmszerepét tizenévesen kapta Sergio Leone Volt egyszer egy Amerika (Once Upon a Time in Amerika) című gengsztereposzában. További fontosabb filmjei: Téli mese (Winter’s Tale), Bízz a szerelemben! (Stuck in Love), Isten ments! (Salvation Boulevard), A dilemma (The Dilemma), Virginia, Teremtés (Creation), Nem kellesz eléggé (He’s Just Not Into You), Tintaszív (Ink Heart), Véres gyémánt (Blood Diamond), Apró titkok (Little Children), Hulk (The Hulk), Pollock, Szerelmem szelleme (Waking the Dead), Dark City, Három a nagylány (Inventing the Abbots), Megoldatlan egyenletek (Higher Learning), Rocketeer (The Rocketeer), Mulholland – A gyilkos negyed (Mulholland Falls), Fantasztikus labirintus (Labyrinth).
RAY WINSTONE (Tubal-Káin) ifjúsági bokszbajnokból vált napjaink egyik legkiválóbb brit karakterszínészévé. A londoni születésű Winstone-t a Brit Független Filmesek Díjával tüntették ki és BAFTA-díjra jelölték az Éhkoppon (Nil by Mouth) című drámáért.
2006-ban Nemzetközi Emmy-díjat vehetett át a Vincent című tévésorozatban alakított szerepéért.
Fontosabb filmjei: Sweeney – A törvény ereje, Hófehér és a vadász (Snow White and the Huntsman), A 13-as (13), Sex & Drugs & Rock & Roll, Tartozol a haláloddal (44 Inch Chest), Hideghegy (Cold Mountain), Arthur király (King Arthur), The Proposition, A tégla (The Departed; r.: Martin Scorcese), Bűnös viszonyok (Breaking and Entering; r.: Anthony Minghella), Beowulf – Legendák lovagja (Beowulf; r.: Robert Zemeckis), Bolondok aranya (Fool’s Gold), (The Changeling).
SIR ANTHONY HOPKINS (Matuzsálem) a világ egyik legnagyobb becsben tartott színésze. 1993-ban II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte. A walesi születésű Hopkins a Királyi Színiakadémián végzett ezüst fokozattal. Filmes pályáját Az oroszlán télen (The Lion in Winter) Oroszlánszívű Richárdjaként kezdte, amiért a Brit Filmakadémia díjára jelölték. Ezután olyan filmekkel folytatta, mint a Pénzt vagy életet! (Juggernaut), A híd túl messze van (A Bridge Too Far), A mágus – Rémisztő love story (Magic), Az elefántember (The Elephant Man), Bounty, Egy ház Londonban (84 Charing Cross Road).
Hopkins olyan filmekben nyújtott remek alakításokat, mint a Túlélni Picassót (Surviving Picasso), a Szenvedélyek viharában (Legends of the Fall), az Árnyékország (Shadowlands), a Szellem a házban (Howard’s End), A vadon foglyai (The Edge), a Zorro álarca (The Mask of Zorro) és a Ha eljön Joe Black (Meet Joe Black). 1995-ben rendezőként is debütált az August című filmmel, melyben szerepelt is.
További filmjei: Thor 1-2, Red 2., A rítus (The Rite), Férfit látok álmaidban (You Will Meet a Tall Dark Stranger), Farkasember (Wolf Man), Ösztön (Instinct), Mission Impossible II., Törés (Fracture), Bizonyítás (Proof), Szégyenfolt (The Human Stain), A király összes embere (All the King’s Men).
Ami tévés munkáit illeti, Hopkins kétszer kapott Emmy-díjat: egyszer a The Lindbergh Kidnaping Case-ért, és egyszer Adolf Hitler megformálásáért A bunkerben. Számos színházi produkciója közt van például az Equus, a Lear király és az Antonius és Kleopátra.
A film alkotói
DARREN ARONOFSKY (forgatókönyvíró / rendező) előző filmjét, a Fekete hattyút (Black Swan) öt Oscar-ra jelölték, végül a női főszereplő, Natalie Portman vihette haza a díjat. A film számos egyéb rangos díjat is elnyert, emellett kasszasiker lett 328 millió dolláros összbevétellel.
Aronofsky A pankrátor (The Wrestler) című rendezése a velencei fesztiválon elnyerte a fődíjat, az Arany Oroszlánt, a két főszereplőt, Mickey Rourke-ot és Marisa Tomeit Oscar®-ra jelölték, Rourke Arany Glóbuszt is kapott alakításáért.
A rendező további filmjei: A forrás (The Fountain), Rekviem egy álomért (Requiem for a Dream), Pi.
SCOTT FRANKLIN (producer) Darren Aronofsky valamennyi nagyjátékfilmjének producere volt, a Fekete hattyúért Oscar®-ra jelölték.
ARI HANDEL (forgatókönyvíró / executive producer) ideggyógyászatból doktorált a New York-i Egyetemen. A Harvardon Darren Aronofsky lakótársa volt. Egyszer East Village-ben sétáltak, és a science fictionről beszélgettek. Így született A forrás ötlete, azóta közeli munkatársak.
Handel 2003 óta elnöke Aronofsky producercégének, a Protozoa Picturesnek. A forrás egyik forgatókönyvírója és társproducere volt, ugyancsak társproducerként készítette A pankrátort és executive producere volt a Fekete hattyúnak.