skolánkban az idei elsőosztályosok alkotják az első olyan évfolyamot, akik már mint egyházi iskolába jelentkeztek az intézményünkbe. A program célja (a közösségépítés és az együttműködés fejlesztése mellett) az volt, hogy az élményen keresztül elősegítsük a kötődés kialakulását a templomhoz mint a közösségi élet és az ünneplés színteréhez, és ezen keresztül a Magyarországi Evangélikus Egyházhoz. A játékos feladatok célja volt továbbá előkészíteni a reformációról szóló tananyagot, amely majd gyermekek későbbi tanulmányai során kerül elő. Figyelembe véve az elsősök korát és előzetes tudását, a feladatok célja az volt, hogy tudatosodjon bennük a Biblia jelentősége, Luther neve legyen ismerős számukra, és mindenekelőtt érezzék meg, hogy a templom közösségéhez ők is hozzá tartoznak. 

Az egész délelőttös programot a templomban kezdtük, ahol közös éneklés után Zászkaliczky Anna, a keresztúri gyülekezet ifjúságának lelkes tagja, művészettörténész hallgató bemutatta a gyerekeknek a templomot, segítségével a gyerekek és a pedagógusok megismerkedhettek annak részeivel, majd kívülről is körbejárták, megnézték, és eközben a templom történetét is megismerték. 

A templompadokba visszaülve hallgatták meg a gyerekek a játék kerettörténetét (amelynek információtartalma nem volt teljesen új számukra, áhítatról és a reformációi istentiszteletről már ismerős volt): a reformáció előtt nagyon kevesen olvashatták a Bibliát, nem volt otthon az embereknek Bibliájuk, még a könyvtárakban is sokszor az asztalhoz láncolva tartották. Úgy is mondhatjuk, hogy hét lakat alatt őrizték. Előkészítettünk egy nagy méretű Bibliát, amit előzetesen lánccal körbekötöttünk, és nyolc lakattal lezárunk. (Nyolccal, mert nyolc csapatra osztottuk a gyerekeket.) A nap célja volt megszerezni a kulcsokat az akadályok teljesítésével, hogy fel tudjuk majd nyitni a Bibliát, ahogyan a reformáció idején Luther Márton segített, hogy mindenki olvashassa. Miután minden csapat ügyesen teljesítette a feladatokat, és így hozzájutottak a kulcsokhoz, nagy izgalmak közepette kinyitottuk a leláncolt Bibliát, és zsoltárolvasással, énekléssel zártuk a napot. A feladatok közötti nagy szünetben és a vetélkedő végén süteményekkel (mit süteményekkel, süteményhegyekkel) tömhették tele magukat a gyerekek, melyeket a gyülekezet Nőegylete készített és tálalt nekik nagy szeretettel. A belefektetett munkájukat és szeretetüket ezúton is hálásan köszönjük!

A feladatok között kellett kirakót rakni (a készülő Luther-rajzfilm azon képkockájából, amin Luther fordítja épp a Bibliát); kezdőbetűt díszíteni (hiszen régen, a reformáció ideje előtt még nem voltak nyomdák, kézzel másolták a könyveket, gondosan díszítették őket, ezért nagyon drágák voltak); kincset keresni (Biblia-képeket a bokrok között, hiszen régen sokszor csak egy könyve volt otthon a családoknak, a Biblia, ami nagy kincs volt, abba írták bele a fontos eseményeket is); távolba dobni az „időben” (egy időszalag mentén, amin a születésük, a templom építése, a reformáció, a Biblia leírása, Jézus földi élete, Dávid király ideje voltak ikonokkal jelölve). Eljátszhatták, hogy a Szentlélek mozdítja-viszi az embereket a templomba (lufira ragasztott papíremberkék száguldottak zsinórra fűzött szívószálon a templomkapuhoz, miután kiengedték a lufi száját (a feladat forrása)

Megnézegethettek különböző Bibliákat, beszéltek róla, hogy hogyan olvassák a Bibliát, akik nem látnak, és kipróbálhatták, milyen az, mikor csak tapogatással tudnak információt szerezni. Építhettek templomot, és miután megrajzolták saját magukat, elhelyezhették az őket megjelenítő emberkefigurákat a templom fényképe köré – hiszen mindannyian a templom közösségébe tartozunk. Az így készült színes képet és az akadályverseny során készült fényképekből álló tablókat hamarosan kiállítjuk a rákoskeresztúri templomban, ahol a gyülekezet is láthatja és ahova a gyerekek is elhozhatják a szüleiket, hogy együtt megnézzék a képeket.