Nagy szerencsémnek tartom, hogy személyesen is ismerhettem a professzor urat. Mint a Friedrich Naumann Alapítvány budapesti képviselője több olyan tudományos tanácskozást szerveztem, ahol Andorka Rudolf előadott, illetve a tanítványai által is megidéztetett. Amellett, hogy tudatában voltam, milyen jelentős szerepet játszott a zsinatban [haláláig egyházunk zsinatának világi elnöke volt – a szerk.] és az evangélikus egyház életében, jómagam leginkább ezt a nagyon szuggesztív és kedves, a tanítványaira oly nagy hatást gyakorló professzort és tudóst ismertem meg benne.

Később azonban diplomáciai szolgálatom kapcsán megismertem az Andorka család történetét is, ami nagyon sokrétű és érdekes, amint ezt később a fiával, ifjabb Rudolffal, aki hosszú ideig az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet felügyelője volt, többször meg is beszéltük. Andorka professzor édesapja – szintén Andorka Rudolf, magyar honvéd vezérőrnagy, diplomata – ugyanis madridi nagykövet volt, nagyon fontos szerepet játszott a háború előtti magyar diplomáciában. Jelentős szerepe volt a nácik elleni ellenállásban is. E témáról is szót ejthettem a professzorral. Voltak személyes emlékei az édesapjáról, ezekből szintén nagyon sokat lehetett tanulni.

Van egy harmadik szempont is, aminek „intézményes” hatása is lett. Nem véletlenül neveztük el balatonszárszói konferencia-központunkat Andorka Rudolfról. Szerelmese volt a vitorlázásnak, sok időt töltött gyermekkorától fogva nyaranta a család a tónál, nagyon szerette a Balatont. Elmondta, hogy ezt a vonzalmat is az édesapjától örökölte. Mivel én is gyerekkorom óta vitorlázom, ez is adott közös beszédtémát találkozásaink alkalmával. Még emlékszem, halála előtt nem sokkal, a betegágyánál is örömmel idézte-idéztük fel ezeket az életútja különböző szakaszaiból származó vitorlásemlékeket.

Emberi értékei, tudományos munkássága, egyházi elkötelezettsége olyan jelentős, hogy mindez magasan kiemeli őt a 20. század nagyjai közül is. Szakmai munkája, családi élete mellett nem volt rest áldozatokat hozni, hogy zsinati világi elnöki tisztét még súlyos betegen is ellássa, ezt olyan fontos szolgálatnak tekintette, amelyet a szó szoros értelmében élete végéig hűségesen ellátott. Lenyűgöző és megható, amit Andorka Rudolf tett.

Nagy hatással volt rám az a visszaemlékezés, amelyet Andorka professzor zsinati elnöktársától, dr. Reuss András lelkészi elnöktől hallottam. A betegségével küzdő ember emberi nagysága, a szolgálat fontosságának belátása, az a felelősség, amelyet a rendszerváltás utáni evangélikus közélet és az evangélikus jogalkotás, a zsinat szerepének meghatározása iránt viselt – mindez Reuss professzor visszaemlékezésében világosan rajzolódik ki. A rendszerváltás utáni magyar evangélikus egyháztörténetben az Andorka Rudolf tevékenységéről szóló fejezet nagyon fontos rész.

Hogy hogyan él tovább emléke az evangélikus egyházban és a társadalomban? Az egyházban talán nem eléggé. Ezen most, születésének kilencvenedik évfordulóján változtathatunk. Bár fontos, de nem elégséges, hogy elneveztük róla nagy hagyományú intézményünket Balatonszárszón – ott helyben sokat kell tennünk azért, hogy azok, akik ott megfordulnak, pontosan tudják, hogy micsoda óriásról van elnevezve a konferencia-központ. Ez egyházon belül és azon kívül is fontos cél.

Ugyanakkor az utóbbi években – és én ezt mindig fontosnak tartottam – az újonnan létrehozott egyházi ösztöndíjakat jelentős evangélikus személyiségekről neveztük el: Schedius Lajosról és Sztehlo Gáborról. Azt remélem, hogy ha az evangélikus egyház a felsőoktatásban – ahogy tervezzük – egy kollégiumhálózat kialakításával, adott esetben más felsőoktatási szerepvállalással előbbre tud lépni, akkor helyesen járunk majd el, ha egy felsőoktatási ösztöndíjat Andorka Rudolfról nevezünk majd el. Már csak azért is, mert ő úgy foglalkozott társadalomtudományokkal, hogy ebben a matematikai számításoknak is nagyon nagy szerepet szánt, tehát munkásságában a humán tudományosság és a reáliák összeforrottak. Demográfusként pontosan figyelte a társadalmi folyamatokat.

Úgy vélem, ma is erre van szükség. A számszerűséget és az egzaktságot a társadalomtudományi érzékenységgel összekapcsolni: ez méltó kifejezése lehetne az evangélikus tudományosság lényegének is – ezért viselheti a nevét egy felsőoktatási ösztöndíj is.

Andorka Rudolf korai halála óriási veszteség volt nemcsak a magyar tudománynak és közéletnek, hanem az evangélikus egyháznak is.

A visszaemlékezés a Kossuth rádió Evangélikus félórájában hangzott el április 26-án. Lejegyezte: Stifner-Kőháti Dorottya

Fabiny Tamás elnök-püspök visszaemlékezése IDE kattintva olvasható