Az élmény nagyon friss, a siker arra sarkallja a jó kondícióban lévő srácot, hogy újabb terveit szövögesse: irány az Elbrusz. Cél az 5642 méteres csúcs.

Molnár Ábel a szarvasi Vajda Péter gimnázium diákja. Kicsi gyerekként nem arról ábrándozott, hogy hegymászó lesz, de a cseresznyefa magassága mindig vonzotta.

„A hegyek szeretetével, a túrázás iránti igénnyel kicsi babaként megismerkedett. Háti hordozóban vittük magunkkal kirándulni a hazai hegyekbe, Erdélybe. Imádott a csúcsokra feljutni és fára mászni, lehet, hogy a mászás élménye onnan ered” – emlékezett a kezdetekre Ábel édesanyja, akinek a testvére, dr. Krajcsovicz Pál (a fiú keresztapja az első szarvasi, aki megmászta korábban a Mont Blanc-t) vette szárnyai alá Ábelt 2011-ben és végérvényesen megfertőzte a srácot a magashegyi mászás élményével. Erről már a középiskolás diák mesélt.

Azért emlékezetes 2011 áprilisa, a 2075 méter magas ausztriai Schneeberg, mert családi kirándulás volt. Velem volt apa, anya, öcsém, az akkor 8 éves Előd, valamint keresztapám, s az ő, akkor 13 éves fia. A sikerélmény után megfogalmazódott bennem az elhatározás: én ezt akarom csinálni  – sorolta Ábel, akinek a fizikumát a kajakozás biztosítja (2008-tól korosztályában háromszoros országos bajnok volt).

„Kölcsön is kértem, vásároltam felszereléseket és augusztusban már a 3 ezres csúcs volt a cél, a 3674 méteres Grossvenediger. Ennek a sikere után keresztapu jelezte, érdemes lenne a 4810 méteres ,,fehér hölgyet”megpróbálni. 2012-ben elutaztunk Ausztriába és a legmagasabb csúcs megmászásával akklimatizálódtunk: feljutottunk a 3798 méter magas Glossglocknerre. Majd egy svájci hatalmas gerinc-túrát szerveztünk: 9 négyezres csúcsot hódítottunk meg 4-5 nap alatt. Szép időnk volt, kiderült, jól viselem ezt a magasságot is, a jellegzetes hegybetegség nem jött elő. Mivel expedíciónk terve között tíz csúcshódítás szerepelt, elutaztunk Franciaországba. Hatan voltunk, négyen feljutottak, én nem” – mesélt tovább Ábel, aki elárulta, rengeteg holtpont van, amikor mérhetetlen fáradtság tör a mászóra.

„A Mont Blanc mászásakor éreztem, a vizes zokni alatt fagy a lábam. Már csak 150 méter választott el a csúcstól, de úgy döntöttem, nem kockáztatok. Négy társammal össze voltam kötve, számukra a további mászást akartam biztosítani. Szerencsére egy lefelé tartó francia mászó csapat befogadott, hálás is vagyok nekik.”

Ábel egy híres idézettel magyarázta ezt a döntését: ,,A csúcs mindig csak félút.”

„A lejutás közben éri a legtöbb tragédia a mászókat. Gondolni kell a visszaútra is” – mondta bölcsen a 15 éves fiú, aki 2013 júliusában a Dolomitokban akklimatizálódott egy mezőtúri tanár, Gulyás László vezetésével. S hogy mit is jelent a hegymászónak az akklimatizálódás?

„Minél gyorsabban egyre magasabbra feljutni és legyen ez az időpont közel a kijelölt nagy expedícióhoz. Augusztus 4-én indultunk öten Franciaországba, de Svájcban volt még két 4 ezres csúcstámadásunk, sikertelenül. Augusztus 10-én értünk Chamonix-ba, onnan kisvasúttal felmentünk 2300 méterre. Több menedékházban megpihentünk (3835 és 4302 méteren, majd augusztus 11-én, az utolsó szakaszra hárman vállalkoztunk. Amikor felértünk, fotózkodtunk, örömömben a könnyem is kicsordult, ami az arcomra is fagyott. Nem időztünk a nagy szél és a hideg miatt.„

A 2014-es tervek, álmok még csak körvonalazódnak. Az Elbruszt ha sikerülne megmásznia Ábelnek, úgy véli, ilyen fiatalon elérhetné, hogy a Magyar Hegymászók Szövetségében felfigyeljenek rá. Amilyen elszánt, szinte biztos, hogy ezt a célját is eléri.