Az első tudósítások és videók tanúsága szerint a támadók tettük során azt ordították, hogy a „prófétát megbosszulják”. A Charlie Hebdo magazin 2011-ben jelentetett meg egy saría-különkiadást és 2006 óta többször is kinyomtattak különböző formájú Mohamed-karikatúrákat. A szerkesztőséget 2011-ben egyszer már felgyújtották, de akkor egyetlen ember sem sérült meg és halálos áldozat sem volt. A 2015. január 7-én történt támadás egy újabb, szomorú és frusztráló eredmény.

Szomorú a támadásban, hogy legalább 12 ember veszítette el az életét, ok és értelem nélkül. Frusztráló a támadásban, hogy ez a tett nem csak a muszlim szélsőségesek kezére játszik, hanem a nem muszlim jobboldaliakéra is.

A muszlim szélsőségesek a gyilkosságot indokolt hőstettként fogják ünnepelni, függetlenül attól, ki is tette, mert a véleményszabadság nyugati-demokratikus ideája a radikális iszlamisták értékrendjében nem létezik. A mi véleményszabadság értelmezésünk az, hogy mindenki (majdnem) mindent mondhat vagy leírhat és az ennek való ellentmondás pedig szintén része ennek a szabadságnak – addig, amíg ez erőszakmentes marad. Ez a Pegida demonstrálókra éppúgy érdemes, mint a belvárosi szalafistákra, a baloldali szatirikus Charlie Hebro magazinra éppúgy, mint egy jobboldali blogra, amelynek anti-iszlamista felhangjai vannak.

A jobb oldali szélsőségesek, iszlámellenesek és jobboldali populisták Közép-Európában – és ezekhez tartozik a Pegida is – ezt a tettet szintén Európa iszlamizálódásának szimbólumaként fogják értékelni és ezzel együtt az iszlámtól való félelmet és a muszlimok elleni gyűlöletet fogják szítani. De ez megint csak elhibázott következtetés, ha a radikális iszlamistákat és minden muszlimot egy kalap alá vesznek.

Aki a szabadság értékét felismeri, az nem próbálja meg azt eltussolni

Ahogyan az NSU (Nemzeti Szocialista Földalatti Mozgalom) létezése sem tett minden németet nemzeti szocialistává, vagy egyenesen nácivá, úgy az iszlám terror léte sem jelenti azt, hogy minden muszlin kalasnyikovot tart a szekrényében, amellyel világnézetének szeretne érvényt szerezni.

A terroristák is tehát kevesek. De a Charlie Hebro megtámadása mégiscsak veszélyeztetni Európa vallásszabadságát. 9/11 borzalmas New York-i terrortámadása után a muszlimok és nem muszlimok együttélése megmérgeződött az Egyesült Államokban. Európában valami hasonló történhet, ha az anti-muszlim hangulatot az utcákon ilyen terrorista gyilkosságok erősítik fel. Mert túl sok ember nincsen tudatában annak, mi is különbözteti meg az iszlamistákat és a muszlimokat egymástól.

Hogy a vallási békét hosszan tartóan megőrizhessük, az az imámok feladata is lesz. Európa minaretjeiből és mecsetjeiből világos kijelentéseknek kell jönniük befelé és kifelé is: a véleménynyilvánítás szabadságáért, a békés együttélésért és a terrorizmus ellen. Európában is van iszlám teológia, amely alapja lehet ennek.

És végül a békességet szerető embereknek kell, származás és vallási hovatartozás nélkül a terroristák és a szélsőségesek ellen felszólalniuk. Meg kell mutatnunk ezeknek a terrorcselekményeket elkövető, szélsőséges embereknek, hogy kisebbségben vannak. El kell venni a félelem táptalaját, amelyen az agresszió és a terrorizmus gyökeret verhet. Mert aki a szabadság értékét felismerte, az nem próbálja azt többé félredobni.