Megható látni azt a ragaszkodást és segíteni akarást, ahogy testvérgyülekezetünk magyar barátai azon fáradoznak, hogy a kapcsolatot őrizzék, és minden módon támogassanak minket.

Havonta összegyűlik a Kaleva gyülekezetben a magyar kör. Finnül és magyarul elolvassák a napi igét, imádkoznak értünk, egy magadott témáról beszélgetnek, gazdagítják ismereteiket, kávéznak, a kávé bevételét gyűjtik a mi megsegítésünkre.

A gyülekezet három zenésze (kántor, csellista, szoprán énekes) összefogott, két koncerttel készültek. Az egyik egyházzenei koncert, a másik finn szerzők műveiből válogatás, amit először előadtak saját gyülekezetükben, a perselyadományt a mi javunkra szánva. Majd elutaztak hozzánk, s itt három koncerttel örvendeztettek meg minket, természetesen azzal a céllal, hogy a perselyadomány ismételten a mi gyülekezetünk javát szolgálja. A kecskeméti evangélikus templomban, a nagydorogi református templomban és a sárszentlőrinci evangélikus templomban hallgathattuk őket. Gyönyörűen szárnyalt az ének, szólt a cselló, az orgona, a zongora, Istenhez emelve lelkünket, csillapítva lelkünk szomjúságát. A szép zene, a testvéri –baráti együttlét, a közös út megannyi élménye örömmel, egymás és Isten iránti hálával töltött meg minket.

Az út legnagyobb élménye Kari Nousiainen kántor számára az volt, hogy eljutott magyar otthonokba. Családoknál szálltak meg vendégeink, ebédre, vacsorára több ízben a gyülekezeti tagok hívták meg őket. Ulla –Riikka Kuisma csellóművész egy cigányasszony otthonában látott először életében kiscsirkét. Auli AAltonen, aki gyönyörű, mély átélést közvetítő hangjával bűvölt el minket, nem győzött betelni a lőrinci szőlőhegy bódító akác és bodza illatával, az Alföldön pompázó pipacs mezőkkel. Jyrki Pikkarainen, a Kaleva gyülekezet diakónusa, missziói titkára a kistápéi halastavon tanulta korábbi utakon megismert barátjától, Vilmostól, hogy milyen technikával eredményes a horgászás.

Az együtt eltöltött napok végén nem tudtuk, eredetileg ki kit akart megajándékozni, mert ennek a néhány napnak az élményeivel mindnyájan megajándékozottak lettünk. Hűséges tolmácsunk Csepregi Piroska a búcsúzáskor nem tudta, kinek a köszönő szavait is fordítsa, mert úgy csordult túl szívünkből a hála és az öröm. Végül a jól ismert, szeretett finn ének soraival Istennek mondtunk köszönetet a találkozásban átélt csodákért: