Aztán először megszületett a kislányunk, majd pedig idén nyáron az ikreink, és azzal szembesültem, hogy a „munkának” nincsen vége. Mert a pelenkázás, szoptatás, ringatás futószalagja a végtelenbe vezet, párhuzamosan pedig megy a játszóterezés, altatás, hatékony hisztikezelés verklije is. Ezért a katonás munkamorálomat, miszerint mindent el kell végezni ahhoz, hogy jóízűen tudjak pihenni, elfelejthettem, ha nem akartam idő előtt megőszülni.

Úgyhogy kitaláltuk a férjemmel, hogy bevezetjük a „tíz perc szünet” módszerét. Minden órában, akárcsak az iskolában, jár fejenként tíz perc szünet, amikor el kell dobni mindent, ami a kezünkben van (kivéve, ha az egy baba), és azt csinálni, amihez épp kedvünk van. Kiülni a kertbe egy pohár narancslével, céltalanul görgetni a hírfolyamot vagy adott esetben eljutni a mosdóba – mert néha még az is luxusnak számít. Tíz percig még három ordító kisgyerekkel is el lehet bírni egyedül, viszont annak, aki épp szünetet tart, valódi újjászületés.

Ahogy éppen az egyik ilyen tíz percemet töltöttem a kertben, a fügefa árnyékában, arra gondoltam: miért kell megvárnunk, hogy a fáradtságtól essünk össze, ahhoz, hogy pihenni tudjunk? Miért kell az egész évet végiggürcölnünk ahhoz, hogy „kiérdemeljük” a nyári nyaralást? Nem csak a mi fejünkben él ez a tiltás, hogy nem élvezhetjük addig a pillanatot, amíg nem tettünk valami hasznosat is?

Új megvilágításba került előttem minden: Isten nemcsak a munkát áldja meg, hanem a pihenést is. Ezt nem kiérdemelni kell, hanem mindenkinek jár. Ahogyan Jézus is felment a hegyre egyedül, hogy az Atyával beszélgessen, úgy nekünk is kellenek azok a szünetek, amikor hagyjuk, hogy Isten átöleljen bennünket a jelenlétével. Ilyenkor nem kell semmi hasznosat tennünk, elég, ha csak engedjük telni az időt. Megkockáztatom: még a hitben sem kell mindig „hasznosnak” éreznünk magunkat, mert Isten nem csak akkor tud megszólítani, amikor direkt imádkozunk, vagy Bibliát olvasunk. Ugyanis ő nem a hasznosságunk alapján ítél meg bennünket, hanem a szeretet szemüvegén keresztül néz ránk, és elfogad bennünket akkor is, amikor semmit nem csinálunk, csak vagyunk.

Nemsokára elkezdődik az új tanév, becsöngetnek az iskolákban, és a nyári lelassulást újra a dolgosabb hétköznapok követik majd. Nem mindenki teheti meg, hogy óránként kiszakítson magának tíz percet, ugyanakkor meg kell találnunk a magunk szüneteit, azokat a pillanatokat, amikor egy őrült napon is kifújjuk magunkat, és hagyjuk Istent szóhoz jutni.

Lehet, hogy nem lesz nagy beszélgetés, lehet, hogy nem élünk át eget rengető istenélményt. De nem is kell, mert a hit – akárcsak a gyereknevelés – nem sprint, hanem maratonfutás. Sok kis lépésből és apró szünetekből épül fel. Nap mint nap kell egészségesnek maradnunk, testileg, lelkileg, hosszú időn át. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 33–34. számában jelent meg 2020. augusztus 30-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.