Kovács Barbara

Budapest – 2020. november 4-én, a Duna Televízió Ridikül című műsorának vendége volt Kovács Barbara pécsi beosztott lelkész. A Sokoldalú lelkipásztorok című adásban többek között arról is volt szó, hogy az egyházi vezetők hogyan tudnak reagálni a mai fiatalok kérdéseire, mi ma az egyház szerepe a világban. A műsorvezető Dióssy Klári mellett az adásban szerepelt még Bedekovics Péter református lelkész, a Magyar Cserkészszövetség elnöke, Huszák Zsolt bácsalmási római katolikus plébános, valamint Debreczeni András szegedi görögkatolikus pap, segédlelkész.

A nehéz helyzetek gyakran régi problémákra is új megoldásokat nyújtanak. Én például sosem tudtam jól pihenni. Azt a felfogást hozom magammal, hogy „első a munka, aztán a pihenés”, és „amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!”. Tudattalanul is dolgozott ez bennem, ezért aztán mindig a kötelességeimet helyeztem az első helyre: legyen meg először a munka, megírva a cikk, elmosva a mosatlan, felporszívózva a lakás, kiteregetve a szennyes, és ha már minden készen van, és már csak hullafáradtan vonszolom magam, akkor el lehet olvasni egy oldalt az újságból.

„Tudod, én egy racionális ember vagyok. Úgy vagyok mindennel, hogy hiszem, ha látom. De elmentem a párommal a templomba, és ott olyasmiről beszéltek, ami még engem is megragadott…” – mondta egyszer egy felnőtt konfirmandusom. Bárki lehetett volna, hiszen annyiszor hallottam ezt már más „racionális” emberek szájából: „Hiszem, ha látom.” Tamás mondatát úgy ismételjük, mintha szólás lenne, pedig évszázadokig a hit negatív példája volt, ma azonban mintha újra felemelkedne Tamás apostol, és rég elfeledett ismerősként ölelnénk magunkhoz kétkedő alakját. „Hiszem, ha látom.” Tényleg csak akkor hiszünk mindent, ha előbb látjuk?

Mit tennél, ha a saját szemeddel látnál megtörténni egy csodát? Erre a kérdésre válaszol Örkény István a Nincs semmi újság című egypercesében, és válasza nem túl derűlátó. A novella szerint ugyanis a legtöbben az égvilágon semmit nem tennénk másképpen csak azért, mert csoda történt a szemünk előtt.

Jézus is felkacagott Betlehemben azzal a gyermeki bizalommal, amely csak jót vár, és csak jót remél. Amely nem törődik a jövővel, hanem feloldódik a jelen pillanat örömében. Nem véletlen, hogy Jézus csecsemőként jött a világra, mert meggyőződésem, hogy minden, ami gyermeki, az jézusi is egyben. A Megváltó születése a bizonyíték arra, hogy a világot egyedül a feltétlen bizalom és hit képes megmenteni.

Reggel fél hét van. Már harmadszorra nyomtuk meg a telefonunk szundi gombját, és az aznapi feladatok lassan kezdenek az elménkbe szűrődni. Az alvás, melyből sosem elég, és mégis egyre kevesebb jut, ahogyan egyre több teendőt sűrítünk egy napba. Az alvás az emberi természet egyik legmisztikusabb része, de vajon hogyan kapcsolódik az alvás a húsvéthoz?

Pécs – Mit csinál egy pap egész nap? Hogy lehet egy nő lelkész, és házasodhat-e egyáltalán? Kovács Barbara evangélikus egyetemi lelkész minden – negatív – sztereotípiát lerombol, hiszen fiatal, sportol, házas, ráadásul „be is lehet neki szólni” a Házasság hetén egy rendhagyó program keretében, ahol minden eddigi megválaszolatlan kérdésünkre választ kaphatunk – írta a Pécsma.hu.

Te is úgy érzed, hogy hamar elszaladt a 2017-es év? Elgondolkodtál már rajta, hogy miért tűnik úgy, hogy az évek egy szempillantás alatt elröpülnek, és mire észbe kapunk, már megint új évszámot írunk a naptárban? Sokan vagyunk így ezzel, és még többen, akik nem szeretnénk, hogy ez 2018-ban is így legyen. A kulcsszó: éberség!

„Bár maga a karácsony három napig tart, de az emelkedett hangulatot egész évben megőrizhetjük: egy-egy jó szóval, mély emberi kapcsolatok ápolásával és azzal, ha felismerjük a valódi ajándékokat az életünkben, amelyekért képesek vagyunk hálát adni. Bármelyik napon képesek vagyunk továbbadni a fényt, a legszürkébb januári hétfőn is.”

„Egyszer egy filozófus azt kérdezte: azért vagyunk emberek, mert a csillagokat bámuljuk, vagy azért bámuljuk a csillagokat, mert emberek vagyunk? Micsoda értelmetlen kérdés! De vajon a csillagok visszanéznek-e ránk…? Ez az igazi kérdés!” A Csillagpor című film bevezetőjében az a kérdés hangzik el, mely minden, nyári égboltot kémlelő ember fejében megfordul legalább egyszer: csak mi nézzük olyan csodálattal a csillagos égboltot vagy az égből is visszanéznek ránk? Miért olyan titokzatosak számunkra ezek a fénylő, apró pontok, miért nyűgöznek le annyira bennünket?