Az ökumenikus diákfilmszemlére idén nem kevesebb, mint harmincnégy filmet neveztek be. Ezek között vegyesen voltak, amelyek az álom témáját dolgozták fel, mások alkotói viszont maguk által választott témákban indultak. A filmek előzsűrizésében Győri András Timótheus és jómagam is részt vettünk. Tapasztalatuk, hogy sok érdekes alkotás került benevezésre, ami örömteli volt számunkra.

Az előzsűri és a zsűri tagjai a filmek készítői felé jobbára technikai-, képi-, hangbeli-, élettapasztalatlanságból eredő problémákat jeleztek, amelyek folyamatos tanulással, információgyűjtéssel idővel megtanulhatóak, elsajátíthatóak, kiküszöbölhetőek. Komolyabb problémát jelentett azonban a forgatókönyv, dramaturgia alkalmazása és ezzel együtt a mondanivaló megfogalmazása.

Az még hagyján, amikor már jó előre fényezzük magunkat, s egy kettő perces filmhez öt perc maga a filmet készítő stábnak a listája, vagy egy háromfős stáb úgy adja elő magát, mintha egy hollywoodi menő filmstúdió lenne. A komolyabb kérdés számomra az, hogy ha már keresztény, ökumenikus filmszemlét tartunk, akkor annak alapvetően abban kellene különböznie a többi ifjúsági filmfesztiváltól, hogy itt keresztényi mondanivalók kerülnek terítékre. Be kellene mutatni azt a világlátást, amiben mi másképp tekintünk erre a világra, az emberre.

Egy keresztény filmfesztiválon alap követelménynek kellene lennie, a pozitív életigenlésnek, az erkölcsi példák bemutatásának. Ez persze nem azt jelenti, hogy itt csupán a mennyei boldogságról eshet szó, vagy csak pozitív vége (happy end) lehet a filmnek, csak azt gondolom, hogy az arányok és erények megtalálása ebben rendkívül fontos lenne!

A fesztiválfilmek között több is volt, amely rendkívül borús, depressziós volt. Ez az irány szerintem nagyon nem jó.

Első lett a szabadon választottak között a Palackposta című film, amelynek bár rendkívül sok képi értéke volt, mégis azt gondolom, hogy az, hogy az utolsó képkockán az egyik „főszereplő” felköti magát nem megfelelő mondanivaló. Mit akarunk ezzel közvetíteni? Mi az, amit ezzel a fiatalokban erősítünk? Azt gondolom, hogy ezt a humor hangsúlyozásával és egy kézlegyintéssel nem lehet letudni.

Jó lenne azon elgondolkodni, hogy a filmes szakmai háttér mellett a teológiai mondanivalóra is nagyobb hangsúly helyeződjön. Nekem is van tehát egy álmom: jövőre szeretnék egyszer egy olyan keresztény, ökumenikus filmfesztivált, amely nem csak nevében az, hanem filmjeivel is ezt mutatja be és tudatos értékformálásával is ezt közvetíti mások felé.