Az ünnepi istentisztelet meghívott egyházi vezetője Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke volt, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságát Schmehl János bv. dandártábornok, az országos parancsnok biztonsági és fogvatartási helyettese, a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetet Cséri Zoltán bv. dandártábornok, intézetparancsnok és Szabó Zoltán bv. alezredes, parancsnokhelyettes képviselete. 

A zenei kíséretet adó Erdélyi Csaba börtönlelkész vezette fogvatartotti kórus énekével kezdődött az istentisztelet, majd Vári Krisztina börtönlelkész a bevezető zsoltárban az Úr segítségét méltatta: „megóv engem sátrában a veszedelem napján…” 

Az evangéliumot Stift Zoltán, római katolikus pap ismertette Szent Máté könyvéből, ezután Steinbach József református püspök igét hirdetett.

Az apostoli köszöntés és az igehely megjelölése után Pál apostolnak a Filippiekhez írt leveléből idézett: „Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek”. Igemagyarázatában rávilágított arra, hogy minden körülmények között feladatunk, lehetőségünk, hogy a másokat örömre hangoljuk, mert ez az öröm valódi, állandó és együttes öröm. A másik embernek minden helyzetben szüksége van arra, hogy ezt az örömöt elkérjem tőle vagy átadjam neki. A valódi öröm a kegyelmet nyert ember öröme, éppen ezért nemcsak valódi öröm, hanem állandó öröm. Független a körülményektől, független attól a helyzettől, amelyben éppen vagyunk. Független a terheinktől, nyomorúságainktól, életharcainktól, küzdelmeinktől, minden bajunktól, amely a testünkben, lelkünkben ott feszül. 

Mi a következménye az örömnek? Ha ott van a szívünkben ez az öröm az élő Istenből fakadó közösségben, akkor megtapasztaljuk a jóságot. Akinek ott van az szívében az öröm, az az ember megtanul Isten erejével jóvá, szelíddé lenni, az erőre nem erővel válaszolni.  Az örömből következik a jóság, a reménység. Nincs olyan reménytelen helyzet, amelyben nem lenne meg az újrakezdés lehetősége. Ez a reménység segít nekünk megtenni a következő lépést. Az öröm = jóság, reménység, bizonyosság.

 „Szívem minden szeretetével, tiszteletével, mint az Isten követe megköszönöm, hogy itt lehettem, és helyezem szívetekre: „Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek!” - ezekkel a szavakkal zárta igehirdetését Steinbach József, püspök.

A hazai büntetés-végrehajtási intézetekben 2000 óta teljesítenek újra szolgálatot a börtönlelkészek. Feladatuk speciális: a periférikus élethelyzetben lévők vallásgyakorlásának biztosítása, tekintettel a sokféle egyházi, vallási háttérrel rendelkező emberre. Az előzetes letartóztatásban lévő fogvatartottak lelki gondozása különösen nehéz feladat, hiszen a letartóztatási sokk, valamint számos bizonytalansági tényező nehezíti napi életüket.
A lelkészek munkájukat ezért nemcsak empatikusan, de a szabályok vonatkozásában is körültekintően kell, hogy végezzék. 

A büntetés-végrehajtásban szolgálatot teljesítő lelkészek a hétköznapi vallásgyakorlási lehetőségeken túl kiemelt feladatként kezelik az egyházi ünnepek méltó megünneplését.

A Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet Magyarország egyik legnagyobb börtöne, az intézet három objektumában elhelyezett fogvatartottak létszáma összesen 1800. A fogvatartottak lelki gondozását Vári Krisztina és Erdélyi Csaba evangélikus, valamint dr. Stitf Zoltán római katolikus börtönlelkész végzi, akik az ökumené szellemében készültek húsvét ünnepére ezzel az istentisztelettel.  

A Gyorskocsi utcai objektumban 2012. november 27-én átadott börtönkápolna érdekessége, hogy terveit Benczúr László Ybl-díjas építész készítette el, míg a kivitelezési munkálatokat a fogvatartottak végezték.