Fritz Blanz képünkön középen áll.

– Hogyan jött létre a Hoffnung für Osteuropa (Reményt Kelet-Európának) kezdeményezés mostani találkozója?

– 2015-ben egy bajor delegációval jártunk Budapesten, amikor a nagy migrációs hullám elérkezett Magyarországra is, és elhatároztuk, hogy nemcsak bajor forrásból szeretnénk segítséget nyújtani, hanem kiterjesztjük a kezdeményezést több német tartományi egyházra is. Bevontuk a szászokat, az észak-elbaiakat, a Rajna-vidékről is jöttek egészen sokan, Württembergből, Hessen-Nassauból, szóval rengeteg templom vesz részt most ebben, majdnem harminc képviselővel.

– Miről szól ez a kezdeményezés tulajdonképpen?

– Egyfajta segélyakció, segítségnyújtási akció, keresztény kezdeményezés. Bajorországban böjti akció (Fastenaktion) a neve. Ebben az összefüggésben találkoztunk most egymással, és szeretnénk megbeszélni, hogyan tudjuk a Magyarországi Evangélikus Egyházat támogatni a menekültek között végzett munkájában.

– De miért fontos ez a német egyházak számára? Azt gondolom, Németországban jelenleg nagyobb problémát jelent a menekültkérdés, mint nálunk...

– Nincsen nagyobb problémánk a menekültekkel, mint más, szociálisan érintett csoportokkal. Azt gondolom, hogy ha gondok adódnak, akkor azokat meg tudjuk oldani. Büszkeséggel mondhatom, hogy 2015-ben nyolcszázezer menekült érkezett Németországba, és csak egészen kevés esetben akadtak gondjaink. Hogy mi miért vagyunk most itt, annak az az oka, hogy Európában azt mondjuk, egy közösség vagyunk, mi különösen is a kereszténységünk, evangélikusságunk, protestáns mivoltunk miatt számíthatunk egymásra, közösek a feladataink. Amiben mi hozzá tudjuk adni a tudásunkat, támogatásunkat, azt szívesen tesszük. Azt szeretnénk, hogy ne csak mindenki maga dolgozzon, országonként vagy tartományonként külön-külön, hanem itt, Európában közös kezdeményezések szülessenek. A migráció kérdése közös ügyünk.

– Milyen benyomásai vannak a magyarországi beszámolók meghallgatása után?

– Egyfelől a kormányzat részéről nehézkesnek tartom a menekültekkel szembeni hozzáállást. Sajnos nem látják, hogy a menekültkérdésben esélyek is vannak. Sok esetben igen intelligens, tanult emberekről van szó, akik el tudnak helyezkedni, és tudásuk révén hasznos tagjai lesznek a társadalomnak. Másfelől viszont azt éljük át, hogy a kisebb civil szervezetek rengeteget tesznek e téren, de a helyzetük egyre nehezebb. Ezek a szervezetek meglátják a menekültben az embert, aki menekül a szétrombolt környezetből, és életét mentve élni akar.

– A menekültek tömeges érkezése biztonsági kockázatot is jelent. Mi erről a véleménye?

– A Németországba érkezett egymillió menekült a nyolcvanmillió német lakoshoz képest még mindig elenyésző. Minden második általános iskolai osztályba kerül egy menekült gyerek. Ez relativizálja a helyzetet. Nem félünk az iszlamizációtól, hiszen keresztényként már régóta foglalkoztunk az iszlámmal, különösen a vendégmunkások évtizedekkel ezelőtti megjelenése miatt is ez már téma volt nálunk. Az iszlámban is meg kell különböztetnünk radikális és toleráns ágat. Ha foglalkozunk ezzel a témával tudományos alapon meg az emberekkel való kapcsolatunkban is, akkor elmúlnak a félelmeink. Azt hiszem, hogy bár tudjuk, hogy vannak szélsőséges csoportok Németországban is, de a háttérbe szorulnak, és kisebbségben vannak.

– A bajor egyházban működik az egyházi menedékjog (Kirchenasyl) intézménye. Mit lehet erről tudni?

– Ez nemcsak keresztények, hanem bárki számára nyitott. Ha valakinek az élete veszélyben lenne a kiutasítása után, azt befogadhatja egy egyházi közösség, vallásától függetlenül. Nemrégiben a saját gyülekezetemben jelentkezett egy fiatal lány, aki egyedül utazott, de kiutasították. Melléálltunk, és jelentettük a kormánynak, hogy befogadjuk őt. Most szakmát tanul, és reméljük, hogy el fog tudni helyezkedni.

– Egy egyházközség hogyan vállalhat ilyen szerepet?

– Először is a gyülekezeti vezetőknek dönteniük kell arról, hogy ezt a fajta egyházi befogadást gyakorolják-e. Tehát egyedül a lelkész nem dönthet a kérdésben. Azt nem mondom, hogy az állam elfogadja, de tolerálja ezt az egyháznak.

– Hogyan értesülnek ilyen esetekről az egyházközségekben?

– A bajor egyháznak van egy tanácsadói hálózata. Kétszázötven teljes állású munkatársunk végez többségében állami finanszírozással (kilencven százalék állami és tíz százalék egyházi hozzájárulással) tanácsadást menekültek számára. Értesülnek a menekültek kérelmeinek alakulásáról, és tudják, hol van szükség további egyházi segítségre, ha a menedékkérőt esetleg kiutasítanák Németországból.