– Mit jelentett annak idején, 1993-ban pedagógusként egy újranyílt egyházi iskolában tanítani?

– Akkor kezdtem a pedagóguspályámat, amikor újra megnyíltak az egyházi iskolák. Ez az időszak különleges, újszerű volt, óriási lehetőség. Olyan erőt és lendületet adott, amelyre még ma is szükségem van.

– Mit jelent ma pedagógusnak lenni?

– Kissé szürreális helyzetet. Például reggel kezdem a napot Adyval, tíz perccel később folytatódik 1849-cel, aztán jöhet a hidegháború, majd Dante, végül az „ly” helyesírása. Ma egy tanár száznyolcvan-kétszáz gyermeket tanít, havonta háromszáz dolgozatot javít, s ahhoz, hogy hatni tudjon a diákokra, ismernie kell nemcsak a körülményeiket, hanem azt is, mi foglalkoztatja őket.

– Milyen a Deák téri iskola lelkisége?

– Az intézmény támogató körülményeket teremt ehhez a munkához. Közismert családiasságunk főbb vonásai a figyelem, a megértés egymás iránt és a problémák megbeszélése. Mind a kollegiális, mind a tanár-diák kapcsolatban ezt szeretnénk megvalósítani. Értékhordozónak tartjuk az evangélikus nyitottságot, sok mindent érzékenyen fogadunk, de igyekszünk tanítványainkat olyan irányba terelni, hogy felnőve jó keresztény életet éljenek.

– Mennyire lehet a diákok problémáival tanórán vagy azon kívül foglalkozni?

– Munkámnak ez az egyik legszebb része. Az irodalom önmagában önkifejezés, és a diákoknak is ezt a lehetőséget jelenti. Egy mű értelmezése személyessé válik, tartozik hozzá valami jó feladat, akkor ez megvilágíthatja a fiatalokat feszítő kérdéseket. A történelem tanítása sem adatok ismertetése, hanem problémakörök értelmezése, viselkedési módok, mechanizmusok vizsgálata.

– Eddigi pályája alatt miként változtak a fiataloknak az életükkel kapcsolatos alapvető kérdései?

– Pályám kezdetén a diákoknak azzal kellett megküzdeniük, hogy hirtelen vált nyitottá a világ. Mit is kezdünk ezzel meg a múlt örökségével? Később háttérbe szorult a nemzeti gondolkodás, akkor az ellen harcoltak. Most, amikor magyarságunk hangsúlyosabb, ezzel szemben van egyesekben ellenérzés. Kik is vagyunk? Aztán az információs forradalommal átalakult az az évezredes hagyomány, hogy a tanulás az idősebb generációk tapasztalatainak átadását jelenti. A Z generációhoz tartozók úgy érezhetik, övék a világ – de kellenek-e ők a világnak? Nehéz ma fiatalnak lenni. Nagy áldás, hogy vannak olyanok, akik józanon, felelősséggel, szép célokkal képzelik el az életüket, elfogadva elődeik tapasztalatait.

– Evangélikus iskolában tanít, emellett a Piliscsabai Evangélikus Egyházközség aktív tagja. Mit jelent az ön számára evangélikusnak lenni?

– Nagyon szeretem az evangélikus egyházban, hogy a Biblia jelenti az alapokat, ugyanakkor a személyes vallásosság igényével teret ad az intellektuális megközelítésnek; önálló gondolkodásra tanít. Ez pozitívum, viszont veszélyforrás is felekezetünkben. Kérdés, hogy meddig jelent igazi lelki gazdagodást a nyitottság. A válasz komoly felelősség, amelyben nekem az aktív gyülekezeti élet s az Igével való rendszeres találkozás segít. Gyülekezetünkben és az iskolában is arra törekszünk, hogy egyházunkat olyan hívek alkossák, akik a krisztusi szeretetben hordozzák a múlt értékeit, és ugyanígy tervezik a jövőt. Boldoggá tesz, hogy Piliscsabán templomépítésre készülünk, a Deák téren pedig együtt dolgozhatok a régi tanítványokból lett kollégákkal.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 9–10. számában jelent meg 2019. március 10-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.