Minden a személyességgel, az „én” és a „te” megfogalmazásával kezdődik. Nem szabad hagyni, hát hogy az emberi kapcsolatok eltárgyiasuljanak. Okostelefonos világunkban randiapplikációk tömege áll rendelkezésre, amelyek gyakran meghatározzák a fiatalok társkeresését. A „te“ és az „én“ kimondása és megbecsülése viszont megóvhat a kapcsolati vadászszenvedélytől, és elsegíthet arra, hogy két ember a kötődés biztonságát keresse.

„Ahova te mégy, odamegyek én is…“ Mobilizál ez a mondat. Kifejezi, hogy mindig úton vagyunk. A közös irányról ezt írja Rónay György: „Az igazi szerelem nem azt jelenti, ha két ember egymásra tekint, hanem ha egy irányba néz. „Ahova te mész, odamegyek én is…” – vagyis nem a magam útját járom, hanem a társammal akarok maradni. Egyikünk se akarja a másikat megelőzni vagy legyőzni.

Az idei házasság hete jelmondata így hangzik: „Csapatjáték szerelemmel ” Felbecsülhetetlen ajándék az, ha a kétfős csapat idővel bővülhet, hiszen az ember Isten teremtő akaratának részese lehet. 

  A bibliai szerelmi vallomás így folytatódik: „Ahol Te megszállsz, ott szállok meg én is”. Útitársakból házastársak leszünk. Együtt megyünk, és együtt állunk meg. Közben pedig az „én” és „te” szava helyett megtanuljuk azt mondani, hogy „mi”. Ez a mi csapatjátékunk, a mi szerelmünkkel. 

A házasságban nem azt mondjuk, hogy „enyém” és „tied”, hanem azt, hogy a „mienk”. Mindenünk közös. 

„Néped az én népem, Istened az én Istenem” – folytatódik a közösségnek a horizontális és vertikális kitágítása. Ez kifejezetten a keresztyén házasságra szeretné ráirányítani a figyelmet. Ebben a legintimebb emberi kapcsolatban nemcsak hogy helye van a hitnek, hanem – a Biblia alapján ezt valljuk –, az szilárdítja meg igazán az elköteleződést.

Immár nemcsak a házra, az ingóságokra és persze a gyermekekre mondjuk boldogan, hogy azok vagy ők a mieink, hanem Istent is így tudjuk megszólítani: „Mi atyánk…” A Jézustól tanult imádságnak minden egyes szavát megélhetjük napról napra: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk meg … ne vígy minket kísértésbe … bocsásd meg a mi vétkeinket”. A házasság eresztékeinek naponkénti megerősítését jelentheti az, ha így tudunk együtt imádkozni.

„Istened az én Istenem” – folytatódik a bibliai ige. Ez nem összemosott tanítást vagy vallási közönyt jelent, ellenkezőleg: ökumenikus gondolkodást. A másik megismerését, a hit felekezeti határokon átívelő közös megvallását és annak az álomnak a megélését, hogy a hívő házastársak az úrvacsorában, az oltáriszentségben is egyek lehetnek.

Végül hadd idézzem az igeszakasz zárást: „Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, csak a halál választhat el tőled”. A keresztény házasság: egész életre szóló szövetség. Világunkban annyi minden átmeneti, esetleges. Kellenek a stabil pontok, a biztonság jelei. A „mindhalálig” elszánása ezt fejezi ki. Az egyházi házasságkötés erre segít felkészülni. Hiszen ott emberek és Isten színe előtt mondjuk a másikról: „hűséges házastársa leszek, Isten rendje és igéje szerint, holtomig, holtáig el nem hagyom, sem egészségében, sem betegségében, sem örömében, sem bánatában…"

Isten segítsen erre minden házasságban élőt! 

Elhangzott a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában 2020. február 16-án.