Ittzés János püspök 2009-ben küldte ki gyülekezeti munkatársként Czöndör Istvánt Balatonboglárra, ettől kezdve püspöki utasításra végezte a itt szolgálatát.  Szemerei János 2011-ben, püspöki szolgálata első hónapjában, a gyülekezet kérésére és az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanácsát kikérve, Czöndör Istvánnak kizárólag a gyülekezet szolgálati területére, ordináció nélküli Luther-kabát használati engedélyt adott. Bár ígéret szerint a lelkész nyelvvizsgáját szándékozott az eltelt évek alatt letenni, mindezidáig ezt a bizonyítványt nem sikerült megszereznie.

Smidéliusz Gábor (1 év), Aradi György (9 év), Zsíros András (3 év) lelkészek után került Czöndör István a gyülekezetbe. A gyülekezeti munkatárs elődeit olyan szolgálati helyekre hívták el, mint például Nagytarcsa, a Fasori gyülekezet vagy az Evangélikus Hittudományi Egyetem lelkészi szolgálata. A gyülekezetben negyven évig szolgált Madarász István lelkész, aki a balatonboglári templom építésében tevékeny szerepet vállalt, jól ismeri a gyülekezetet és idős kora ellenére a mai napig a gyülekezet tagjaként vesz részt és a presbitérium tagjai is. 

A gyülekezeti munkatárs Boglárra való kerülése óta számos új területen nyitott a gyülekezet életében. Új felállású baba-mama kört szerveztek feleségével együtt, megalakult egy ökumenikus alapokon szerveződött gospel kórus, Háló-Kör, voltak alternatív kiállításaik, nyaranta pedig a balatonboglári strandon missziós sátorban várták az érdeklődőket. Sokan ezeknek a sikereknek tulajdonítják most a vesztét. A gyülekezet felügyelőjével, Mátrai Zoltánnal való ellentétét rebesgetik a háttérben.

Mátrai 17 éve a gyülekezet felügyelője, megkérdeztük, milyen viszonya volt a gyülekezeti elnökség másik tagjával:

„Az első években nagyon jó volt a kapcsolatunk Istvánnal, lendületes gyülekezetépítésbe kezdett, amelyben én támogattam őt - mondta Mátrai. - Bár korábban is voltak alternatív istentiszteleti formák a gyülekezetben, így volt jazz istentisztelet, motoros istentisztelet, számos kiállítást rendeztünk és működő kórusunk volt, István új területeket tudott emellett megnyitni mint a gospelkórus, a strandmisszió, a baba-mama kör, mely azért régebben is működött ugyan, de nem ilyen formában.
Az utóbbi időben azonban számos kommunikációs nehézség támadt köztünk. István sok esetben nélkülem döntött a gyülekezet egészét érintő kérdésekben. A gyülekezeti munkatársnak nem szabad egyedül döntenie, különösen úgy, ha megfontoljuk azt a tényt, hogy engem a gyülekezet megválasztott, őt viszont a püspök helyezte ebbe a szolgálatba. Félreértés ne essék, bár ő engedéllyel szolgált a gyülekezetben – hiszen nem volt felszentelt lelkész – én ezt sosem vetettem szemére. 
Idén febuárban körbement egy email, ami a következő szöveget tartalmazta: „Unalmas. Időseknek való. Nem szereted az orgona zenét. Monoton. – ez jut az eszedbe, ha azt mondom istentisztelet? A GoSpecial: egy egészen más istentisztelet... a modern zene, a szívet megérintő dalok, a családias légkör tetszeni fog!”
Ezt a szöveget nem egyeztette velem a lelkész és úgy gondolom, hogy számos olyan szófordulat van benne, amelyet nem alkalmazhatunk saját gyülekezetünk istentiszteleteinek minősítésére. Ilyen kérdésben a lelkész egyedül nem dönthet. Ezért két tagú a gyülekezet elnöksége, hogy legalább stratégiai kérdésekben egyeztessenek! Ha be akar vezetni egy új istentiszteleti formát, ám tegye. Nem az alkalommal, hanem ennek a reklámszövegnek a szófordulataival van problémám. A gyülekezetünkbe sok idős ember is jár, így az „időseknek való” istentiszteleti leminősítés helyett írhatta volna azt, hogy „fiataloknak szóló, lendületes” istentiszteletre várja az embereket. 
Áprilisban egy presbiteri ülés erősített meg abbéli tevékenységemben, hogy felügyelői odafigyelésem és teendőim jó úton haladnak. Májusban Szemerei János püspik, Smidéliusz Zoltán esperes, Czöndör István és én részt vettünk egy alapfeladatokat egyeztető megbeszélésen, ahol eredményesnek tűnő megállapodás jött létre, miszerint az alapfeladatok ellátásában nem lehet hiányosság. Sajnos nem úgy haladtak a dolgok tovább, mint ahogy abban a megbeszélésen megegyeztünk. Kommunikáció például továbbra sem volt közöttünk – szándékom ellenére sem.”

„Problémaként jelent meg az is, hogy a szórványgyülekezetekben, így Somogyvámoson és Hácson nem látta el a gyülekezeti alapfeladatokat teljes körűen. Előfordult, hogy nem tartotta meg a szórványokban az istentiszteletet. Volt olyan, hogy egy teljes hónapban egyszer sem volt alkalom ezeken a helyeken. Azt gondolom, hogy a gyülekezet felügyelőjeként nem hagyhatom, hogy a klasszikus gyülekezeti alkalmakat a lelkész leépítse, szétrombolja. Ezekre az istentiszteletekre is szükség van, ez is a feladata a lelkésznek, hogy ellássa ezt a szolgálatot. Még akkor is, ha csak páran jelennek meg a templomban. István ezeket a klasszikus gyülekezeti szolgálatokat negálta. Számos esetben jeleztem neki ebbéli nemtetszésemet.
Másik gond volt, hogy nem látogatta a gyülekezet tagjait. Közben kiépített egy vélhetően saját baráti kört, akikkel sok időt töltött – bevallása szerint is. Közülük sokan a helyi politikai élet részesei voltak. 
Elődeitől és tőle is azt kértem, ne vegyen részt a politikában. Formálhat véleményt a közösség ügyeiről, de a templomba nem való a politizálás. Sok lelkészt kerülgetett itt a politikai élet, hiszen a korábbiak is mind kvalitásos emberek lettek volna ilyen feladatokra, de ők egyetértetek velem abban, hogy egy lelkésznek más feladata van.
István ráadásul önkormányzati képviselői jelöltségéhez sem az én, sem pedig a püspöke véleményét nem kérte ki. Az egyház azonban úgy működik, hogy a lelkészekre vonatkozó szabályokat be kell tartani. A politikai élet szereplőinek nincsen belelátása abba, hogy nálunk milyen belső szabályok vannak. Ha a választásokon szerepeltetni akarnak egy lelkészt, akkor tájékozódniuk kell, hogy rá milyen szabályok vonatkoznak a jelölés terén. Az Istvánt támogató politikai szereplők keverik a vallás, az egyház, a szeretet, a rend és a megbocsátás fogalmait. Ettől a zagyva politizálástól meg akartam óvni az egyházunkat és ezt a gyülekezetet is.
Az utolsó cseppet a pohárban az hozta egyébként, amikor augusztusban kiderült, hogy Czöndör István az esperesi jelölőlistán meghamisította az aláírásomat. De nem csak az enyémet, hanem Rohácsi Dávid jegyzőét is. Egy nemlétező presbiteri ülésről készített jegyzőkönyvet, amelyen még a határidőt is megmásította. Az aláírásomhoz én nem adtam engedélyt, nem volt tudomásom róla, hogy ő ilyen megoldásokat használ és ezt a gyakorlatot elfogadhatatlannak tartom. Később kiderült, hogy nem ez volt az egyetlen eset, amikor helyettem írt alá. Ezek viszont már Büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekedetek, magánokirat hamisításnak hívják. Ez volt az a pont, amikor lépni kellett és tájékoztattam lelkészként szolgáló gyülekezeti munkatársunk felett rendelkező püspökét. A folyamat vége ismerős : Püspök úr áthelyezte Lovászpatonára Istvánt. Az utolsó presbiteri ülésen, amin részt vett, politikai csapata úgynevezett villámcsődületet hívott össze templomunkba, melyen erősen behatoltak gyülekezetünk magánterületére, pedig pont ettől óvtam gyülekezetünket… Most gyülekezetünk egysége, életképességének visszaállítása és a gyülekezeti munka helyreállítása a cél, amin teljes erővel dolgozunk és csak remélni tudom, hogy a politika és a gyülekezetünket kívülről támadók végre belátják, hogy ez nekik nem pálya, ahol szórakozhatnak velünk.”

„Czöndör István áthelyezése mögött az egyházi és a világi törvények megsértése áll, amit az érintett is elismert – nyilatkozott honlapunknak a Czöndör Istvánt október elsejei hatállyal Lovászpatonára helyező püspök, Szemerei János. – Elhelyezésének ügyére az tette rá a pecsétet, hogy előkerült egy olyan presbiteri jegyzőkönyvi kivonat, amit egy meg sem tartott ülésről a lelkészjelölt készített, és az érintettek tudta nélkül rajta szerepelt a felügyelő és a jegyző aláírása, majd beküldésre is került az egyházmegyéhez. Ezt a kérdést nem lehet elbagatellizálni. Ez nem csak az egyház belső rendje szerint elfogadhatatlan, de a Büntetőtörvénykönyv szerint is az. Bűncselekmény!
 Azt pozitívumként értékeltem, hogy az eset megtörténtét beismerte, azt viszont negatívumként, hogy részben egyik korábbi lelkészkollégájára szerette volna a felelősséget hárítani, azt a látszatot keltve, mintha ez egy bevett gyakorlat lett volna. Ez sajnos így nem fedi a valóságot.”

Ki volt a korábbi, megvádolt lelkészkolléga? A Balatonboglár-Hács-Somogyvámosi Társult Evangélikus Egyházközségben 2006. júniusától 2009. júliusáig szolgált Zsíros András. Megkérdeztük arról, gyakorlat volt-e a gyülekezetben a felügyelő aláírásának bárminemű módon való helyettesítése. Ezt a választ kaptuk:

„Az említett gyülekezetben való szolgálatom alatt vagy később soha nem fordult elő, hogy bárki kifogást emelt volna az ellen, ahogyan az iratokat kezeltem, a hivatalos ügyeket intéztem. Okiratot nem hamisítottam, és erre nem adtam felhatalmazást senkinek, nem biztattam ilyen gyakorlat végzésére senkit, mint ahogy engem sem utasított vagy buzdított ilyesmire senki. Czöndör István azon állítása, hogy a felügyelő szkennelt aláírását használtam volna hivatalos dokumentumokon, mitöbb ez „gyakorlat” lett volna, bizonyára félreértésen alapult. Mindazonáltal úgy vélem, a maga tetteiért mindenkinek magának kell felelnie, utódom törvényszegéseiért – mivel azokhoz nem volt semmilyen közöm – nem vállalhatok felelősséget. Határozottan kikérek magamnak minden olyan vádat, amely mások törvénysértéseivel kapcsolatban bűnrészességgel gyanúsít meg! Felügyelő úrral és a gyülekezet tagjaival a mai napig jó kapcsolatot ápolok, úgy éreztem, a balatonboglári és környéki evangélikusok jó emlékezetükben őriztek meg. Ezért az okirat-hamisítási „gyakorlatomról" szóló minden állítást, és bármely olyan megnyilvánulást, mely megkérdőjelezi korábbi gyülekezetemmel vagy annak felügyelőjével való felhőtlen, tisztességes viszonyomat, ezúton visszautasítok!”

Annak ellenére, hogy püspöke áthelyezéséről döntött, 2014. szeptember 5-én Czöndör Istvánt képviselőjelöltnek bejegyezték Balatonbogláron, a Balatonboglári Városvédő Egyesület színeiben (Boglár nem magánügy!). A lelkész áthelyezésének ügyében az okirathamisítás elsikkandni látszott és politikai felhangokkal lett terhes. Hivatalosan a kerület vezetősége a képviselőjelöltségről egyébként nem tudott, Czöndör István előzetes jóváhagyást ehhez senkitől nem kért, így indulása ezért is kétséges.

„Az aláírások hamisítása augusztus 15-én derült ki, és a várható következménye már ekkor látszott: Czöndör István nem maradhat Balatonbogláron. A Balatonboglári Önkormányzat honlapja szerint viszont 2014. szeptember 5-én lett hivatalossá, hogy Czöndör István képviselőjelölt lesz. István nagyot hibázott abban, hogy a nyilvánosság előtt még nem ismert, de a belső körben már kitudódott visszaélés ellenére elindult. Ezzel nem csak az egyházat, hanem azt a szervezetet is kellemetlen helyzetbe hozta, akik indították volna.”

Szemerei János püspök hangsúlyozta, hogy egyházunk a politikai és társadalmi szervezetekkel kapcsolatos viszonyában az egyenlő távolság elvét igyekszik követni:

„Tesszük ezt azért, mert az egyházi üzenet politikai nézettől, habitustól, társadalmi rétegtől függetlenül mindenkinek szól. Az egyházi szolgálatban állóknak ezért kell fokozottan törekedniük arra, hogy a rájuk bízott közösséget személyes látásukkal, politikai állásfoglalásukkal, viselkedésükkel ne osszák meg. Személy szerint én azért nem helyeslem lelkészeink politikai, de különösen pártpolitikai elköteleződését, mert láttam már példát arra, hogy a politikai síkon folyó beteges küzdelem miként rombolja szét az emberi kapcsolatokat és az egyházi közösségeket is.
A médiában folyamatosan úgy próbálták beállítani a boglári ügyet, mintha a lelkészjelölt áthelyezésének igazi oka az önkormányzati választáson való indulási szándék lett volna.
Az egyházi személyeknek nem tilos a közéletben, akár az önkormányzati munkában részt venniük, viszont ilyenkor belső egyházi törvényeinket be kell tartaniuk. Az önkormányzati választás előtt például előzetes jóváhagyást kell kérniük megbízójuktól (megválasztott lelkészeknek a gyülekezettől, püspök által megbízottaknak a püspöktől). Azért előzeteset, hogy ne a választás után derüljön ki az érintett szervezetek számára, hogy az egyházi személy – megválasztása ellenére – egyházi engedély hiányában nem gyakorolhatja képviselői munkáját. Czöndör István a választáson való indulási szándékáról nem csak előzetes hozzájárulást nem kért tőlem, de még tájékoztatást sem adott.
Az az érdekes helyzet állt elő, hogy egy egyházi személy fegyelmi ügye nyomán meghozott belső egyházi döntést annak ellenére politikai döntésként állították be, hogy hivatalosan nem is tudtunk arról, hogy Czöndör István a választáson indulni szeretne. 
Áthelyezésének megértéséhez a hátteret is fontos tisztán látni. Czöndör István még nem rendelkezik lelkészi diplomával, ezért egy különleges püspöki engedéllyel, helyettesként végezte eddig is egyházi szolgálatát, ezért jogviszonya már eleve törékeny.

Ügyében két fontos szempontot tartottam szem előtt.
Egyrészt munkájának bizonyos területéről, kreativitásáról, missziói elkötelezettségéről elismeréssel kell szólnom. Értékes embernek tartom, akinek Isten olyan karizmákat adott, amit másnak nem, ugyanakkor súlyos vétségeket követett el, ami mellett viszont mégsem lehet szó nélkül elmenni. Neki is be kell tartania az egyházi és a világi törvényeket!
Másrészt igyekeztem figyelni arra is, hogy az egyházhoz méltó módon, szociálisan érzékeny szeretettel védőhálót tartsunk a nagy család alá. A nekem is több álmatlan éjszakát okozó ügyben sokszor gondoltam úrvacsorai liturgiánk fontos mondatára, amely kegyelmes Urunk példáját állítja elénk: „Elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán”.
Nem kezdeményeztünk azonnali fegyelmi eljárást. A tiszta tényállás alapján ebben a törékeny jogviszonyban akár végleg ellehetetleníthette volna Istvánt, ezért egy humánusabb, diszkrét szolgálatihely-váltást tartottam helyesnek. Sajnos önhibánkon kívül nem maradt olyan diszkrét, mint amire eredetileg törekedtünk. Az áthelyezés ez ügyben szerintem abszolút méltányos volt. Istvánnal ebben meg is állapodtunk. Az új szolgálati helyre vonatkozó ajánlatot elfogadta.
A folytatás viszont szerencsétlen fordulatot vett.
Feltételezhetően a helyi választáson induló társait tájékoztatta az áthelyezésről. Ők István egyházi helyzetéről mit sem tudva, jóhiszeműen mellé álltak. A helyi társadalmi szervezet – melynek színében indult volna – fejléces szórólapján a szeptember 26-i presbiteri gyűlésre demonstrációt szervezett, meg is zavarták a presbitériumot, és a presbitereket lélektani nyomás alá helyezték. Pontosan az ellenkezője történt annak, mint amiről az újságok írtak. Nem az egyház avatkozott bele a politikába, hanem a politika sértette meg nagyon durván az egyház szuverenitását!
Az érintett társadalmi szervezet egyik vezetőjével levelet váltottam, több háttér információt feltárva előtte. Korrekt módon reagált. A kritizált szórólapot honlapjukról levették, és ígéretet tettek arra, hogy tiszteletben tartják az egyház belső rendjét és elfogadják a püspöki döntést.
A média területén azonban kiszabadult a szellem a palackból. Szomorúan tapasztaltam, hogy a kampányban választási célra igyekeztek kihasználni a témát, egyáltalán nem a tények feltárására törekedve.” 

Szerettük volna a lelkész egyházi kapcsolatait is feltárni, a Somogy-Zalai Lelkészi Munkaközösség általunk megkérdezett tagjai Czöndör István érdemeiről elismerően szóltak, de felfedték általuk ismert hibáit is. Véleményüket nevek nélkül közöljük:

„István tele van ötletekkel és meg is tudja ezeket jól valósítani. A kreativitása mellett mély gondolatai is vannak. Azt gondolom, hogy ezek a sikerei vezettek a vesztéhez. Lett egy szakadék a gyülekezetében a régiek és újak között. Egy lelkésznek egyben kell tartania a gyülekezetét, nem engedheti a széthúzást.”

„Sem mártírtként, sem szentként nem akarom látni és láttatni a Pistit. Szerintem ő sem magát. Biztos, hogy követett el hibákat. Súlyosakat is. De azért a retorziónak is vannak fokozatai. Várják a negyedik babát...”

„Én szeretem az újításokat, de van egy bizonyos határ, amin az ember nem léphet túl. Vannak tantételek, amelyek megkerülhetetlenek. Véleményem szerint, ha valaki a szereztetési igéket nem mondja az úrvacsoránál, akkor az nem úrvacsora. István az alternatív gondolkodásban odáig jutott, hogy ezeket az alapokat sem tartja tiszteletben.” 

„Pisti itt töltött szolgálata alatt senkivel nem alakított ki a lelkészi körben semmilyen kapcsolatot. A végén már oda jutottunk, hogy Lelkészi Munkaközösségi előkészítőinkre sem járt el.”  

„Olyan egyházban szeretnék élni, amely a jelenben él és nem a múltjában, amely nem történelmi, hanem aktívan történeti. Ahol nem a struktúrák és a tradíciók a fontosak csupán, hanem azok, akikhez küldettünk: az ember. Olyan egyházban élnék, amely felfedezi ismét a kis egyház aktivitását, lehetőségét, frissességét és függetlenedni akar minden politikai befolyás alól” - nyilatkozta még korábban, honlapunk pünkösdi körkérdésére Czöndör István, akinek szintén felajánlottuk a megszólalás lehetőségét és először ezt a lakonikus választ kaptuk:

„Amiként eddig sem, úgy most sem kívánok interjút adni.”
Később telefonon újra elérve őt, megosztott pár gondolatot, ám végül beszélgetésünk mondatait letiltotta és egy nyilatkozat kiadását vette fontolóra.
Többszöri megkeresés után végül az alábbi smst írta: „Nem kívánok sem interjút, sem közleményt adni!”

Őszintén sajnáljuk. 

FRISÍTÉS:

Cikkünk megjelenése után, 2014. október 10-én este 19.35-kor Czöndör István az alábbi nyilatkozatot juttatta el szerkesztőségünknek:

„Kedves Barátaim!
Kedves Testvérek!
Az elmúlt hetek eseményei mindnyájunkat mélyen megráztak és megviseltek. Szembesülnöm kellett gyengeségeinkkel, de átéltem a megbocsátás katarzisát is. Mélységesen bánt, hogy sokatok számára csalódást okoztam, de hiszem, hogy Isten közelségében tanulhatunk saját hibáinkból. Az ellenem felhozott vádakra a legutóbbi presbiteri ülésen, a Gyülekezetem előtt feleltem, nyilvánosan meggyóntam, Isten elé leraktam... Hálás vagyok a sok-sok telefonhívásért, sms-ért, ölelésekért az utcán, de az őszinte megdorgáló szavakat is köszönöm. Holnaptól egy megváltozott élethelyzetben és Gyülekezetben, de Családommal együtt és lassan négy gyermekünkkel hirdethetjük Isten megbocsátó szeretetét. Ez ad erőt! Az előttem álló időszakban sok mindenre választ kell találnom, a gyógyulás ideje lesz, nekem, nektek.

Szeretettel, Czöndör István”

Időrend

2009. szeptember 1. Ittzés János püspök gyülekezeti munkatársként kiküldi Czöndör Istvánt Balatonboglárra.

2011. július 18. Szemerei János püspöki szolgálata első hónapjában, a gyülekezet kérésére és az EHE tanácsát kikérve Czöndör Istvánnak kizárólag a gyülekezet területére ordináció nélküli Luther-kabát használati engedélyt ad. 

2014. február 21. Egy gyülekezeti körlevél kapcsán komoly elvi vita robban ki a boglári gyülekezet elnökségi tagjai között.

2014. április Balatonbogláron a presbitériumban Mátrai Zoltán felügyelő jelzi a problémákat a lelkésszel összefüggésben a püspöknek. 

2014. május 10. Balatonszárszón, az otthon ünnepén Szemerei János rákérdez Czöndör Istvánnál a gyülekezeten belüli problémákra.

2014. május 21. Balatonbogláron békéltető összejövetelre kerül sor a helyi elnökséggel. Jelen van még az esperes és a püspök. Megegyeznek egy hivatalos püspöki látogatásról októberben.

2014. augusztus 3. Mátrai Zoltán felügyelő emailben jelzi, hogy a május 21-i megbeszélés ellenére semmi sem változott. 

2014. augusztus 12. Kiderül, hogy Czöndör István az esperes jelölést az időből való kicsúszásra hivatkozva egymaga tette meg. 

2014. augusztus 15. Kiderül, hogy mindezt úgy tette, hogy lejegyzőkönyvezett egy nem is létező presbiteri gyűlést, amit három személy nevében (lelkész, felügyelő és jegyző), a tájékoztatásuk és beleegyezésük nélkül írt alá. 

A kivonat 2014. május 17-re volt dátumozva, de a beküldésére csak 2014. június 5-én került sor. Valószínűsíthető, hogy később készült tehát a dokumentum. 

A felügyelő és a lelkész közötti bizalmi viszony végleg összeomlik. Felügyelő a lelkészjelöltnek vázolja, hogy ez olyan fegyelmi vétség, ami miatt mennie kell. Javasolja a lgyülekezeti munkatársnak, hogy kérje püspökétől az áthelyezését. 

2014. augusztus második felétől szeptember közepéig Czöndör István egyházi nyelvkurzuson vesz részt a németországi Erlangenben. 

2014. augusztus 24. Czöndör István Erlangenből levelet ír a püspöknek, amelyben a helyzetét vázolja, álláslehetőségekről érdeklődik. Hasonló leveleket ír a két másik kerület püspökének is.

2014. augusztus 26. A Püspöki Tanács megbeszélésén szóba kerül Czöndör István ügye.

2014. szeptember 5. Czöndör István képviselőjelöltnek bejegyzik Balatonbogláron. Hivatalosan a kerület vezetősége erről nem tud, előzetes jóváhagyást ehhez senkitől nem kér.

2014. szeptember 19. Szemerei János megbeszélésre hívja Czöndör Istvánt a győri püspöki hivatalba. A gyülekezeti munkatárs magától nem kéri áthelyezését. A püspök tájékoztatja, hogy ha mozdulnia kell, akkor Lovászpatona lesz a szolgálati helye.

2014. szeptember 23. A püspök telefonon elmondja Czöndör Istvánnak, hogy saját hatáskörében mindenképpen Lovászpatonára helyezi. Ha fegyelmi indulna ellene, úgy diploma nélkül nem maradhat lelkészi szolgálatban. Czöndör a felajánlott áthelyezést elfogadja, de időt kér, hogy a feleségével megbeszélhesse az áthelyezés időpontját. 

2014. szeptember 25. Áthelyezési papír kiküldése.

2014. szeptember 26. Presbiteri gyűlés Balatonbogláron, amire politikai szórólapon és sms-ben mozgósít az a szervezet, amely Czöndör Istvánt képviselőként kívánta indítani. A presbiteri gyűlésre megtelik a templom, javarészt nem egyháztagokkal. A szimpátiatüntetés lélektani nyomásában felcserélődnek a szerepek. A gyülekezeti felügyelő) kerül a vádlottak padjára, és az ő visszahívását kezdeményezik, a gyülekezeti munkatárs elleni tényleges panaszt, az okirat hamisítást, mint valami jelentéktelen semmiséget lesöprik.

2014. szeptember 26. Czöndör Istvántól a püspök emailben tájékoztatást kér, miként került áthelyezésének ügye politikai szórólapra. Erre válasz a mai napig nem érkezett.

2014. szeptember 27. A püspök levelet kap Keserű Zoltán polgármesterjelölttől. Kiderül, hogy Keserű megkapta a lelkésztől a felügyelővel folytatott magánlevelezését.

2014. október 1. A püspök - egyeztetve a lelkésszel - ettől a naptól hivatalosan Lovászpatonára helyezi át Czöndör Istvánt.

2014. október 5. A korábban említett május 21-i békéltető megbeszélés szerint a püspök istentiszteletet tart Balatonbogláron, majd tájékoztatja az összegyűlteket a kialakult helyzetről. Utána presbiteri gyűlést tartanak. Ezen a napon a püspök nyilatkozik a Somogy TV stábjának a történtekről.

2014. október 6. Megjelenik a tévéfilm a Somogy TV honlapján.

2014. október 8. A sonline.hu is cikket közöl a történtekről, amit felkap a 444.hu.

2014. október 9. Szimpátiatüntetést szerveznek Balatonbogláron a lelkész mellett.

2014. október 11. Költözés várható időpontja. Balatonboglár lelkészválasztás előtt áll.