A bonyhádi sportcsarnokban közel kilencszáz résztvevővel került megrendezésre a déli kerületi missziói nap. Jelen voltunk tótok, svábok, cigányok, magyarok, vagy fogalmazhatom úgy, is, hogy szeretet-közösségben voltunk Csongrádból, Tolnából, Baranyából és Bács-Kiskunból ugyanúgy, mint Budapestről vagy Békésből. Közösség formálódott, mely Pál apostol szavaival élve kifejezte, hogy „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gal 3, 28).

A Krisztus-arcú egyház mottóval meghirdetett missziói nap talán legfontosabb üzenete éppen az a felismerés volt, hogy jöhetünk bárhonnan, kisebb, vagy nagyobb gyülekezetből, nehezebb vagy könnyebb anyagi helyzetből, idősen vagy fiatalon, mindettől függetlenül megtalálhatjuk és felvállalhatjuk a magunk Krisztus-képűségét. Erre a belső keresésre, a valódi út megtalálására, a másikat testvérnek nevező életformára hívott minket egybe a kerület.

Ennek szellemében Gáncs Péter elnök-püspök köszöntőjében az egymást felvállaló és megismerni vágyó közösségre hívta fel a figyelmet. Erről tanúskodott a nyitó áhítat is, melyben Mesterházy Balázs lelkész szolgálatával az istenképűség felvállalása került fókuszba. Önmagunk megismerése az Imago Dei-vel való találkozás lehetősége, azaz lehet azért élni, hogy betöltsük küldetésünket, ami nem más, mint teremtettségünkből adódó emberségünk felismerése és megélése – fogalmazott a harkai gyülekezet lelkésze. A kerületi nap két szimbólumával – a fényképekből kirajzolódó Krisztus-arccal és az ajándékba kapott tükörrel – élve a lelkész felhívta a figyelmet arra, hogy úgy, ahogy az emmausi tanítványok történetéből, ugyanúgy a golgotai keresztből is megfogalmazódik, hogy önmagunk Krisztus-arca törékeny, mely önmagában nem tud teljes lenni. „Fordulatra van szükségünk. Olyanra, mely egész életünket más nézőpontból, Krisztus mellől, a helyes távolságból szemléli. Ehhez azonban alázat, a másikra való odafigyelés, Krisztus-közelség szükséges” – fogalmazott Mesterházy Balázs.

A nyitó pódiumbeszélgetésen Radosné Lengyel Anna rádiós szerkesztő-műsorvezető, a Déli Evangélikus Egyházkerület felügyelője Böjte Csaba ferences szerzetessel beszélgetett. Arra a kérdésre, hogy milyen a Krisztus-arcú egyház, a közel 2500 gyermeknek biztonságot nyújtó szerzetes személyes történetek által mutatott rá, hogy elsősorban jókedvű és vidám. „Jézus a remény és a pozitívum hangján szólt és szólít meg minket. Nem veszekszik, nem számon kér, hanem – úgy, ahogy az emmausi étkezésnél – megkínál minket.” A mai létállapottal, társadalmi normával kapcsolatban Böjte Csaba kitért arra, hogy „amint vezetés közben a navigációs rendszereket használjuk, ugyanúgy kéne életünkre vonatkoztatva a mennyei GPS-t is bekapcsolnunk. Az önbecsülés kérdésével kapcsolatban a szerzetes korunk kísértésének nevezte a reménytelenséget. „Isten selejtet nem teremt. Gondoljunk egy Rembrandt alkotásra. Ha valahol találnának egy tőle származó műremeket, nem tisztítaná-e meg hozzáértő gondos kéz? Minket Isten teremtett, aki még Rembrandtnál is meghatározóbb alkotó” – fogalmazott a ferences szerzetes. Radosné Lengyel Anna az Imago Dei gyakorlati megélésének lehetőségeiről kérdezte Csaba testvért, aki prioritásként az őszinteséget, a megbocsátást és az örömöt hangsúlyozta. „Jézus nem hódolókat vár, hanem olyan követőket, akik szeretnek másokkal jót tenni! Tanuljuk meg, hogy a megbocsátás Isten képére formál minket. Menjünk oda a másikhoz és vidámítsuk fel! Ezek a valódi értékek!” – mondta a szerzetes.

Krisztus-arcunk lehetőségei – ez is lehetett volna a mottója a délutáni választható programoknak, hiszen a sokszínű kínálat magába foglalta a sokszínű egység gondolatát.

Az elcsendesedésen az imádság személyességével, önmagunk kérdéseivel találkozhattunk Pelikán András Budapest-Fasori evangélikus másodlelkész segítségével.

Az igehirdetés értelmezése került fókuszba Mesterházy Balázs közreműködésével, ahol a félelmek elűzésének Istene, a rend Istene és a természetesség Istene kérdéskörrel foglalkozott a csoport.

A kultúra, mint meghatározó és formáló erő került középpontba a zenén keresztül Gáncs Péter püspök és Varnus Xavér orgonaművész beszélgetésén. A 330 éve született művész előtt tisztelegve orgonazenei előadással színesített beszélgetésen Johann Sebastian Bach művészetének sokszínűségéről, meghatározó munkásságáról, mai aktualitásáról „az ötödik evangélista” címmel beszélgettek.

A fényevők diadala címmel a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium diákjainak színpadi előadását tekintették meg az érdeklődők. A fiatal tehetségek által előadott színmű a reményt és reménytelenséget, a fényt és sötétséget, a paródiát és a lírát, vagyis az emberi világot mutatta be más-más aspektusból. Két beszélgetésen is a misszió került előtérbe.

Válaszúton az európai egyház címmel a külmisszió kérdésével foglalkozott dr. Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára, valamint Jó András, az Interseve missziós szervezet eurázsiai régiójának igazgatóhelyettese. Beszélgetésükön többek között Kenya, a Közel-keleti kérdés, az iszlám radikalizmusa és a migráció került fókuszba.

A belmisszió lehetőségeiről tartottak beszélgetést Deák László missziói lelkész vezetésével. Baráthné Tóth Eszter, Bakay Péter és Hekely János részvételével az eszmecserén a baba-mama körök életéről, a hátrányos helyzetűek között végzett misszió lehetőségeiről ugyanúgy szó esett, mint a bibliaiskolák szolgálatáról.

Az egész napos kerületi programon énekben és zenével is megfogalmazódott a közösség. A Közel együttes, Varnus Xavér orgonaművész, a Pécsi Gospel Kórus és a Mezőberényi Evangélikus Rézfúvósegyüttes maradandó élményű közösséget teremtett.

A Déli Evangélikus Egyházkerület a hagyományoknak megfelelően a missziói napon díjazta munkatársait. Tessedik Sámuel-díjjal Homoki Pál soltvadkerti lelkészt, az év pedagógusa elismeréssel Himerné Duló Erika, a Benka Gyula Evangélikus Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda tanítóját ismerték el. Az év diakónusa díjban Szőcs Hajnalka, a Bolla Árpád Evangélikus Szeretetotthon ápolási részlegének vezetője részesült. Az Ordass Lajos-emlékplakettet Szabó Vilmos Béla paksi lelkész, a Tolna-Baranyai Evangélikus Egyházmegye esperese vehette át, míg a Prónay Sándor-emlékplakett kitüntetésben Csete Imréné, a Tótkomlósi Evangélikus Egyházközség felügyelője részesült. Hűségéremmel Kránitz Józsefet, a Tolna-Baranyai Egyházmegye számvevőszéki elnökét, Kepenyes Györgyöt, a Szarvas-Ótemplomi Evangélikus Egyházközség presbiterét, Schäffer Miklóst a mezőberényi gyülekezet tagját, id. Bakai Imrét, a soltvadkerti gyülekezet tagját és Schukkert Katalint, a pestszentlőrinci gyülekezet tagját méltatta a Déli Evangélikus Egyházkerület vezetése. A díjátadót követően Radosné Lengyel Anna vezetésével rövid beszélgetés volt a díjazottakkal.

A Déli Evangélikus Egyházkerület missziói napjának offertóriuma idén is karitatív célt szolgált. A 622 500 forintot a kerület a Kismányokon működő Ifjúsági Ház felújítására, valamint a dévai Szent Ferenc Alapítvány tevékenységének támogatására fordítják.

A Krisztus-arcú egyház valós közösséggé az úrvacsorai közösségben formálódott. Az ünnepi istentiszteleten az igehirdetés szolgálatát Szabóné Mátrai Marianna püspök-helyettes végezte. Az Apostolok cselekedeteiből felolvasott ige (ApCsel 3, 1-10) alapján a püspökhelyettes a társadalmi problémák, így a hajléktalanok negatív megkülönböztetésével, valamint a menekültkérdéssel kapcsolatban hangsúlyozta: „Beteg az a közösség, amelyik kilöki magából azt, aki szükséget szenved! A hit feltételezi, hogy érzékenyekké válunk a mások nyomorúságára és nem megyünk el mellette, hanem észrevesszük az egyes ember problémáját és tevékenyen részeseivé válunk a másik megsegítésének.”
Szabóné Mátrai Marianna figyelmeztette a jelenlévőket, hogy mai korunkban könnyen tárgyiasítjuk reményeinket, miközben Jézus a valódi hiány, a belső szükségletek enyhítésére jött közénk. „Jézus megadta a felegyenesedés lehetőségét a mi számunkra is” – hangsúlyozta a püspökhelyettes, aki buzdította a jelenlévőket a Krisztust dicsőítő, másokat megsegítő közösség megélésére.

„Jó evangélikusnak lenni!” – hangzott fel többször is a Bonyhádon közel kilencszáz résztvevővel létrejövő missziói napon. Az emberek örültek egymásnak, az evangélikus közösség megélésének, ott, ahol közösségeinknek és egyenként önmagunknak tették fel az építő kérdést: Vállalod-e, hogy önmagad csak a Krisztus-arc felvállalásával lehetsz? A reménység hangján Weöres Sándor lírájával bízunk a missziói nap üzenetének hétköznapokra kiterjedő megvalósulásában.

Weöres Sándor: Kereszt-árnykép

A kereszt felső
ága égre mutat,
nagy örömhírt tudat:
„itt van a te utad”

a kereszt két karja a légbe szétszalad,
rajta sovány kezek tört vért virágzanak:
„vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad,
kétfelé visz ösvény s te szabad vagy, szabad”

a keresztnek alsó
ága földre mutat:
„vesződj: itt áss kutat,
lásd benne arcodat.”

Képek az Ótemplomi Evangélikus Egyházközség Facebook oldalán:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.859780530770448.1073741882.130952970319878&type=1

A Tótkomlósi Evangélikus Egyházközség képei:

https://www.facebook.com/profile.php?id=100005952166806&fref=ts

Galambos Ádám felvételei:

Bankó Pál képei:

Kiss Tamás képei: 

A Déli Evangélikus Egyházkerület Bonyhádban tartott alkalmáról a Zákeus Média Centrum stábjának felvételeit adjuk közre az egyes programokról: