– Gyerekként ide járt, jelenleg pedig itt oktat. Mit jelent önnek a Deák téri iskola?

– Diákként tiszteltem, szerettem a tanárokat, sokat kaptam tőlük. Jó volt diákként is bekerülni ebbe a közösségbe. Tanárként pedig egy új arcát ismertem meg az iskolának. Megláttam, hogy milyen összetartó, egymásra figyelő munkatársi közösség dolgozik itt. Különleges élmény volt a tanári karácsonyozás, erről korábban nem is tudtam. Ugyanakkor be kell vallanom, hogy még mindig megállok a tanári ajtaja előtt, a tegeződést is gyakorlom, meg kell szoknom, hogy már én is az oktatói kar tagja vagyok…

– Miként került vissza egykori iskolájába?

– Már Deák téri iskolásként is minden sportrendezvényen részt vettem. Az elmúlt öt évben a Ferencvárosi Torna Club szertornaedzőjeként dolgoztam, országos bajnokcsapatot edzettem. Versenyeredményeimet és edzői munkámat az iskola tanári kara is elismerte. Először óraadóként, majd ettől a tanévtől kezdve tanárként dolgozom itt.

– Mit kapott diákként az iskolától?

– Nagyon fontos értékrendet! Számos oktatási intézményben végeztem iskolai gyakorlatot, így tapasztalat alapján mondhatom, hogy sajnos az itt elsajátítható szilárd szellemiség, az értékrendátadás nem általános. Itt megtanultuk a felnőttek és a diákok egymás iránti tiszteletét, az odafigyelést másokra. A szellemiséget a tanórák szüneteinek folyosói légköre is jól mutatja, hiszen itt öröm egy szünetben végigsétálni a termek között… Az is különleges, hogy hosszú idő után én voltam az első, aki ebben az iskolában testnevelésből érettségizett. Ezt először többen furcsán vették, majd biztattak. Kilencvennyolc százalékos érettségi eredményt értem el, az egyetemre minden gond nélkül felvettek, majd az ottani akadályokat is jól vettem. Tanáraim és diáktársaim is visszajeleztek, hogy az, ami kezdetben furcsa volt, mára sokkal inkább elismerés lett. Jó átélni, hogy ebben az iskolában a diákok és a tanárok felől is megvalósul a kölcsönös elismerés. Ezt igyekszem én is átadni.

– Mit jelent katolikusként evangélikus iskolában dolgozni?

– Maga az értékrend és a szellemiség sok szempontból hasonló. Iskolánk bár evangélikus, de ökumenikus nyitottságú. Diákként éreztem, hogy mi, katolikusok itt kevesebben vagyunk, a tantestületben is „kisebbségben vagyunk”, de érdeklődően beszélgetünk mindig akár a hit kérdéseiről is egymással. Nem érzem, hogy különbséget tennénk a másik felekezeti hovatartozása alapján egymás között, sokkal inkább inspiráló ökumenikus légkörű helyként jellemezném iskolánkat.

– A testnevelő tanár olyan pedagógus, aki test és lélek egységére igyekszik nevelni diákjait. Miként valósul ez meg a mindennapokban?

– Bár szűkösek a lehetőségeink, hiszen nincsen nagy tornacsarnokunk, de testnevelő kollégáimmal együtt arra törekszünk, hogy változatos tornaórákat biztosítsunk diákjainknak. Jó mozgást követően jobban érzi magát az ember, könnyebben megy utána a tanulás is. Ebből adódóan a mozgás szeretetét szeretnénk a diákoknak átadni. Olyan gyakorlatokat is tanítunk, amelyek azt segítik, hogy ha később napi tíz percük lesz csak a diákoknak mozogni, akkor ezeket tudják alkalmazni, hogy kondícióban tartsák a testüket. Ép testben ép lélek – ez nem elcsépelt mondás. Eddigi tapasztalataim alapján egy testnevelésórán észreveszem, ha valakinek problémája van, pedagógusként pedig próbálok vele személyesen is foglalkozni.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 15–16. számában jelent meg 2019. április 21-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.