- A nemzeti himnusz olyan dal, ének vagy induló, amely egy nép együvé tartozását hivatott ünnepélyes formában megjeleníteni. Milyen szerepet tölt be az evangélikus egyházban?

Nemzeti imádságunk Isten nevének a segítségül hívásával kezdődik, ezért hitvallás és könyörgés is. A Himnusz az általunk használt Evangélikus Énekeskönyv részét képezi. A magyarországi és szlovákiai evangélikus egyház közötti Partnerszerződés értelmében az alkalmainkon engedélyezett a magyar énekeskönyv használata, értelemszerűen a himnusz eléneklése is. Hangsúlyozom, a templomainkban és különböző eseményeken nem lehetséges betiltani az éneklését. 

- Mely alkalmakon éneklik az evangélikus egyházban a Felvidéken a magyar Himnuszt? Lát-e különbséget ebben a nyugati, közép- illetve keleti régiókban? 

A himnusz eléneklésének megvan a maga helye és küldetése. Ebben a tekintetben nem érzékelek regionális különbségeket. Inkább azt mondanám, hogy a gyülekezeteinkben természetesnek kellene lennie a himnusz éneklésének, még ha az adott esetben kiválthatja a szlovák nemzetiségű egyháztagok vagy lelkészek rosszallását is. De ez legyen az ő dolguk. 

- El lehet-e venni egy nemzetiségtől a himnusz bárholi énekléséhez való jogot, illetve lehet-e lelkiismeretlenül büntetni egy népet, aki a himnuszát énekli?

A Kárpát-medence a mi hazánk. Ezen az érzelmi, hitbeli kötődésünkön a 100 éve ránk erőltetett határok sem változtatnak. A magyarságunk ott kezdődik, ha a Himnusz éneklése közben és szavainak tudatosítása mellett, a szívünk megdobban akár egy templomban akár egy DAC labdarúgó mérkőzésen hangzik el. Ezért különösen fájó a felvidéki magyar pártok megkésett és alibisziktus megnyilvánulása, mégis reményt keltő a törvény elfogadást követő közfelháborodás.  

- Magyar felekezetet pasztoráló evangélikus lelkészként miként tudja lereagálni ezt a történést?

Mi felvidéki magyar evangélikusok már száz éve megszűnésre vagyunk ítélve. Isten ezt valamiért mégsem engedi. Talán azért, hogy halmozottan kisebbségben élve mementóvá váljunk a felvidéki magyar közösségnek abban, hogy mit jelent érdekképviselet nélkül éni.  Ezért is lenne káros az egyházak mellőzése a megmaradással kapcsolatos együttgondolkodásból. A felháborító törvénymódosítás két dolgot bizonyít: a szlovák nacionalizmus nem tétlen, másrészt míg mi a széthúzással vagyunk elfoglalva, a fejünk felett bennünket sújtó döntések születnek. Az eset tanulsága: megmaradásunk érdekében feltétel nélküli közmegegyezésre, öntudatos polgárokra és felkészült közszereplőkre van szükségünk.