A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) nevében Steinbach József elnök, református püspök köszöntötte a jelenlévőket. Imádságában hangsúlyozta, hogy az Úr az, aki megújítja a szívünket. „A változó világban a megújulás lendületével haladjunk tovább Krisztus útján” – fogalmazott. A MEÖT elnöke elmondta, hogy a a reformáció ötszázadik évében szükséges mindazért hálát adni, ami a reformátorok öröksége, ugyanakkor az emlékév lehetőség arra is, hogy felfedezzük a közös értékeket.

A Reformációi Emlékbizottság támogatásával megvalósított konferencián Hafenscher Károly kiemelte, hogy „minden ami él, az megújulásra vár, így az egyház is. az egyház élő egyház, ami Krisztus által meg tud újulni”. A miniszteri biztos beszédében kitért arra, hogy a reformáció emlékévében „hálaadásként tekintünk vissza, ugyanakkor tudjuk, hogy emellé oda kell hogy kerüljön a bűnbánat szava is. Van mit megbánnunk, de hisszük, hogy a bűnbocsánat itt is érvényes”. Hafenscher Károly az ökumené fontosságát kiemelve elmondta: „A 20. századtól tapasztaljuk, hogy mit jelent, hogy az Isten összetereli a nyáját. Ebben a megbékéltségben tudunk együtt szolgálni, közösen tanúságot tenni”.

A konferencia levezető elnöke Fischl Vilmos, a MEÖT főtitkára volt. Az előadások között közreműködött a Tabulatúra régizene-együttes és az In Medias Brass Quintet.

Reformációk, felekezetek, politikai kultúrák Európában címmel Korányi András vezette be a hallgatóságot a 16. század egyházi és politikai világába. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektor-helyettese a 16. századi megosztottságot bemutatva Luther Márton 95 tételének hatására tért ki. „A reformátoroknak nem volt kétséges, hogy nem megosztani, hanem megújítani akarja az egyházat” – fogalmazott az egyetemi tanár. Az egyháztörténész ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az egyházi szakadások a politikai és hatalmi területen is rögzítésre kerültek. A viszontagságokat követő időben „bár véres küzdelmekkel, de kiformálódott a politikai és egyházi modell” – mondta az előadó, aki a német egységet többek között az egységesített nyelv és a tolerancia alapú társadalmi rend kialakítására vezette vissza.
Korányi András nagyívű előadásában kitért a francia, a svájci és az angliai reformáció bemutatására is, valamint a magyar reformáció történetét is vázolta. II. Lajos király idején kemény törvények születtek a protestantizmussal szemben. 1526 után jelentősen megváltozott a helyzet. A három részre szakadt Magyarországon különböző modellek érvényesültek. Az oszmán hatalom alapvetően elnyomó jellegű volt a kereszténység minden formájával szemben. Az osztrák uralkodók alá tartozó területeken folyamatosan érvényesült a protestantizmus elleni fellépés, míg az erdélyi fejedelemségben a különböző felekezetek között a vallási viszonyok toleráns rendezését hajtották végre. Ennek előremutató döntése a vallásszabadságot biztosító tordai országgyűlés volt.

Kránitz Mihály előadását az egység és ökumené gondolata és az amellett való elkötelezettség határozta meg. Törekvés az egyetlen egyház felé címmel tartott előadásában az ökumenikus egység felé terelte a reformáció emlékévében történő gondolkodást a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja. Luther 95 tételének hatásával kapcsolatban a ma 95 tételének kérdését vetette fel Kránitz. A keresztény egység gondolatához a dékán elmonta, hogy teológiailag és szociológiailag az egyház jelentése eltérő.
„Teológiailag az egyház a Krisztus vére által megváltott közösség” – fogalmazott, ugyanakkor az egyház szociológiailag „a Krisztusban hívők csoportjait jelenti”. Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet felismerni Krisztus igazi egyházát, Kránitz Mihály elmondta, hogy már az apostoli korban is felmerült ez a kérdés, melynek legrövidebb válasza az egy, szent, katolikus és apostoli jelzőkben fogalmazható meg. „Ha valamelyik hiányzik e jegyek közül, akkor nem beszélhetünk Krisztus egyházáról” – mondta a dékán, aki hangsúlyozta, hogy meglátása szerint „a megosztottság ellene megy Krisztus akaratának”. A reformáció emlékévével kapcsolatban az előadó kiemelte, hogy jó lenne, ha az ünnep azt is szolgálná, hogy tisztázzuk a fogalmainkat és egyeztessük nézeteinket. 

Mit kezdjünk ma a Reformációval? címmel Köntös László a reformáció üzenetének és örökségének mai jelentősége kérdéskörében tartott előadást. A Magyarországi Református Egyház főjegyzője kiemelte, hogy az évforduló kihívást jelent a jelennek: „Nem történelmi eseményről beszélünk, hanem a közösségről, aki emlékezik”.
Az előadásból kiderült, hogy nem csak az emlékezet, hanem az emlékezők identitásának meghatározása is problematikus, hiszen olyan korban kell mindezt megtennünk, amikor a vallási megosztottság mellett társadalmi szinten is szembe kell néznünk önmagunkkal.
„Kihívás, hogy megfogalmazzuk, hogy mi a reformáció mai üzenete. Milyen üzenettel lehet a nagyvilág elé állni?” – tette fel a kérdést a református főjegyző, aki hangsúlyozta, hogy nem a törésvonalak mentén kell erre a választ keresni, hanem olyan megszólalásban, ami a nem vallásos társadalmi többség számára is jelentéssel bír.
A megújulás gondolatával kapcsolatban Köntös László figyelmeztetett, hogy a protestáns felekezetek e fogalmat könnyen és sokszor könnyelműen használják, így többször is üressé vált már. „A reformáció úgy lehet megújulás, hogy egyben azt is jelenti, visszatérünk az eredethez. Mai üzenete is az, hogy vissza a Bibliához” – mondta.

Ungvári Csaba Hit és hatalom „...a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk” címmel tartott előadást. A Pünkösdi Teológiai Főiskola rektor-helyettese az öt sola reformátori gondolatán keresztül mutatta be a pápai primátus megkérdőjelezését és felbomlását. A reformáció előzményeivel kapcsolatban Ungvári Csaba elmondta, hogy „az egyházban felismerték a reform szükségességét, de a hatalom kioltotta a korábbi törekvéseket”.
A solák elvével kapcsolatban az előadó hangsúlyozta, hogy Luther Márton állításai az egyház tekintélyét megkérdőjelező állásfoglalások, mely a hagyománnyal szemben az eredetet, azaz Krisztust és a Szentírást helyezte a középpontba. „Luther szerint a legfőbb tekintély nem a pápáé, hanem a Szentírásé” – fogalmazott. A mai teológiai közeledéssel kapcsolatban a Pünkösdi Teológiai Főiskola rektor-helyettese elmondta, hogy a protestáns katolikus közeledés kimagasló jele A szembenállástól a közösségig című párbeszéd-dokumentum, ami jelzi, hogy a 21. század felekezetei készek a megegyező forrás melletti közös gondolkodásra.

Az 1848: XX. törvénycikk jelentősége címmel Bereczki Lajos, a Baptista Teológiai Akadémia rektor-helyettesének előadása egy törvényen keresztül mutatott rá a felekezeti egyenlőség gondolatára. Bereczki Lajos nem tudott a konferencián részt venni, így előadását Háló Gyula, a Baptista egyház kommunikációs igazgatója olvasta fel.
A rektor-helyettes előadásában a törvénnyel kapcsolatban kiemelte, hogy „ebben megszűnt a római katolikus egyház államvallási státusza, azaz lehetőség nyílt arra, hogy ugyanolyan jogok mellett gyakorolhatja minden bevett vallásfelekezetek vallását, oktatását”. A törvény történelmi hátterével kapcsolatban Bereczki a társadalmi igényeknek való megfelelést jelölte meg.
A törvény végrehajtásával kapcsolatban a rektor-helyettes előadásában kitért arra, hogy a végrehajtás azért maradt el, mert a szabadságharc új politikai prioritásokat jelölt ki, amiben az egyházpolitikai kérdések perifériára szorultak.
Bereczki Lajos előadásának végén Kossuth Lajos 1851. november 12-én Birminghamben tartott beszédéből idézett: „Amint tudják, protestáns vagyok, de nemcsak születésemtől és neveltetésemnél fogva, hanem meggyőződéses protestáns. És most mégis kijelentem, hogy egyforma lelkesedéssel harcolnék azért, hogy katolikusok és protestánsok egyaránt vallásszabadságot nyerjenek, és hogy minden ember szabadon gyakorolhassa vallását. Az a véleményem, hogy az egyház ne avatkozzon be a politikába, és az állam se avatkozzon be a vallásügybe. Ez az én hitvallásom.”

A metodista bibliaértelmezés a reformáció tükrében és a mai ökumenikus összefüggésben címmel Csernák István John Wesley és Charles Wesley teológiai gondolkodásával ismertette meg a jelenlévőket.
A kortörténeti bevezetést követően a Magyarországi Metodista Egyház volt szuperintendense elmondta, hogy a reformációban a Biblia újra a keresztény hit és az élet egyedüli zsinórmértékévé vált.
Az anglikán egyházon belüli metodista ébredés 200 évvel a reformáció után továbbvitte ezt a gondolkodást.
Csernák István ismertette John Wesley hermeneutikájának négy alapgondolatát, a Biblia, tradíció, tapasztalat és értelem kérdését. A mai ökumenikus bibliaértelmezés és az egyházak közötti szeretetközösség erősítésével kapcsolatban John Wesley gondolatiságát idézve a volt szuperintendens hangsúlyozta: „a keresztény hit több mint hitvallás, amit magunkévá teszünk. Ez a gondolkodás ma is tanít a Krisztusi hit követésére”.

A konferencia lehetőséget adott arra, hogy a reformáció múltjáról, jelenéről és jövőjéről is elinduljon a közös gondolkodás.

Az előadásokat a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa a későbbiekben teljes terjedelmükben publikálni fogja a www.meot.hu honlapon.

Képgaléria: