– Hogyan emlékszik vissza a diákként itt töltött éveire?

– Nem felvételivel, hanem matematikaeredményeimet és az előkészítő szakkört figyelembe véve nyertem felvételt 2009- ben. Itt is folyamatosan jártam matematikai versenyekre, és a tanári kar felkészítésének is köszönhetően számos sikert értem el. A hat év alatt, amit itt töltöttem, az osztályközösségünk is nagyon jó volt. Mivel nagy létszámú intézmény a gimnáziumunk, az istentiszteletek minden héten a tornacsarnokban zajlottak. Különleges élmény volt átélni, hogy hétről hétre templommá alakítottuk a csarnokot, és mi, diákok egy nagy gyülekezet részei lettünk. Az iskola szellemiségének köszönhetően szeretetteljes és önzetlen környezetben tanulhattam. Megtisztelő volt ide járni, ezért gimnazistaként arra törekedtem, hogy minden napot megbecsüljek, amit itt tölthetek. A tanárok odafigyelése adta a lökést ahhoz, hogy magam is a tanári pályát válasszam, diákokkal foglalkozzak és tehetséggondozást végezzek.

– Mi vitte a reáltudományok irányába?

– Szüleim építészmérnökök, a reálérdeklődés innen is adódik. A hivatásomhoz a kezdő inspirációt dr. Katz Sándor matematika–fizika szakos gimnáziumi tanár adta meg, általa kerültem emelt szintű matematikacsoportba. Szintén ő volt az, aki azt javasolta, hogy a szegedi egyetemen tanuljak tovább. Később is kísérte a szakmai fejlődésemet, és a mai napig segít, ha bármilyen kérdésem van, vagy szakköri feladatokra van szükségem. Gimnazistaként az évfolyamtársaimnak nagyon sokszor segítettem matematikából és egyéb reáltantárgyakból. Úgy láttam, hogy érthetően magyarázok. Azt gondoltam, hogy örömmel meglátnám a tehetséget másokban, és szívesen foglalkoznék velük. Immáron itt tanítva látom, hogy a bonyhádi evangélikus gimnáziumunk valóban olyan hely, ahol számtalan diákban fel lehet fedezni a tehetséget, ki lehet hozni belőlük a maximumot, a kiváló versenyeredményeket.

– Érdekes tapasztalat lehet abban az intézményben tanítani, amelyből elindult.

– Különleges érzés a katedra másik oldalán állni abban a teremben, ahol én is tanultam. Nagy könnyebbség, hogy a pedagógusok, immáron kollégáim, szeretettel fogadtak, és segítőkészek. Kifejezik felém a bizalmukat.

– Említette, hogy a diákokban a tehetséget nemcsak felfedezni, hanem gondozni is kell.

– Világunk elvárásai átalakulóban vannak. Ez a végzettségek szintjén is egyre jobban érezhető. Jó, anyagilag is megbecsült elhelyezkedéshez már szinte kevésnek számít, ha valakinek főiskolai szintű diplomája van, sőt több kiváló álláshoz már az egyetemi diploma is kevésnek minősül. Akikkel itt a tehetséggondozás keretében foglalkozunk, azokat úgy próbáljuk a továbbtanulásra felkészíteni, hogy biztos alapjuk legyen ahhoz, hogy a mesterképzésre vagy akár a doktori képzésig is eljuthassanak. Ez a diákok számára nem könnyű kihívás, nagy odaadást követel, de látják, hogy mennyi kutatással, milyen kitartó munkával lehet elérni a célokat.

– Úgy tudom, a kötelező feladatokon túl is szívesen segít a diákoknak különórák keretében.

– A segítségnyújtás mindig is fontos volt a számomra. Ha belefér az időmbe, és elfogadják a segítségemet, akkor mindig ott vagyok, és próbálok helytállni. Ez az intézmény falain belüli helyettesítéseken is meglátszik, de abban is, hogy szeretem a diákokat dolgozatokra felkészíteni. Nem az a célom, hogy hatalmas fizetésem legyen. Azt vallom, hogy ha valaki a saját idejéből áldoz másokra, és segít, az jobb, ha önzetlenül történik meg. A feltételekhez kötött segítség természetesen hasznos lehet, de annak más az értéke.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 86. évfolyam, 1–2. számában jelent meg 2021. január 10-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.