– 2014-ben az egyszázalékos felajánlások száma mind a felajánlók számában, mind a felajánlott összeg tekintetében csökkent.

– A Magyarországi Evangélikus Egyház esetében a felajánlott összeg vonatkozásában 13,1 százalékos csökkenés mutatható ki, míg a felajánlók száma 8,5%-al lett a tavalyihoz képest kevesebb. Vannak kisebb egyházak, akiknél növekedés található, de összességében – a többi felekezetek adatait is megvizsgálva – kijelenthető, hogy az idei évben az egyházaknál átlagosan összegét tekintve 12 százalékos, felajánlók számában pedig 9,3 százalékos csökkenés tapasztalható.

– Mi lehet ennek az oka?

– A személyi jövedelemadóztatás rendszerében 2013. január 1-jétől megszűnt az évi 2.424.000 Ft-ot meghaladó, összevont adóalapba tartozó jövedelmeket terhelő adóalap-kiegészítés, az úgynevezett félszuperbruttósítás. Így a jövedelemnagyságtól függetlenül valamennyi összevont adóalapba tartozó jövedelem effektív adóterhelése 16 százalékra csökkent. Nem kellett a 27 százalék járulék után is megfizetni az adót. Ez a jogszabályi változás közel az 1/5-vel csökkentette az adó alapját, mely önmagában is eredményezhet ilyen mértékű csökkenést.

– A törvénymódosítás eredményeként jelentősen kevesebb összegből kell gazdálkodnia az egyháznak. Ez milyen nehézséget jelent az egyháznak?

– Amennyiben az egyéb céltámogatásokat és normatívákat nem vesszük figyelembe, akkor a járadék és kiegészítés, illetve az egy százalékos felajánlás és kiegészítés adja az egyház működésének pénzügyi alapját. A tényleges felajánlást nézve közel 35 millió forinttal csökkent a felajánlott összeg. 268 millió forint (2013. 12. 31-én kiadott NAV adatok szerint 268.199.090 - a szerk.) volt az előző évi felajánlás, ami 233 millió forintra (2014. 09. 15-én kiadott NAV adatok szerint 233.011.247 - a szerk.) csökkent. Az egy százalék és kiegészítése az  ¼ része a szabadon felhasználható keretnek.

– Mik lesznek a gazdasági intézkedések a 35 millió forintos kiesés miatt? Van már stratégia?

– A zsinati hatályos törtvények értelmében szeptember végéig kell a költségvetésért felelős személyeknek a jövő évi pénzügyi tervezetüket az Országos Egyházhoz benyújtaniuk. Arra, hogy melyik terület milyen mértékben sínyli meg ezt a kiesést, még nem tudok válaszolni. Összességében azzal kell számolnunk, hogy az egyház nem csak ennyivel kevesebből gazdálkodhat, hiszen az 1 százalékos felajánláshoz tartozik egy kiegészítő támogatás is, mely a fel nem ajánlott összeget a felajánlók arányában osztják szét az egyházak között. Összességében tehát 45 millió forintos csökkenéssel kell számolnunk.

– Mi lehet annak az oka, hogy a felajánlók több mint a fele nem rendelkezik a felajánlási lehetőséggel?

– Az egyházak mellett van még egy kiemelt állami cél, a Nemzeti Tehetség Program feladatai. Erre a célra azoknak van lehetősége felajánlani, akik az egyházaknak nem akarnak 1 százalékos támogatást adni, de rendelkezni szeretnének felajánlásukkal. Amennyiben ezt a számot is figyelembe vesszük, akkor is kijelenthetjük, hogy még így is az összes felajánlható összeg kisebbik fele kerül felajánlására. 11,6 milliárd forintot lehetett 2013-ban felajánlani, ehhez képest 5 milliárd forintot ajánlottak fel ténylegesen. A számokból nehezen lehet kiolvasni, hogy ennek mi az oka, hogy mennyire az egyházhoz kapcsolódó személyek és mennyire az egyházhoz nem kapcsolódó személyek élnek felajánlással.
Az evangélikus egyház vonatkozásában azt látom, hogy a tavaly 62.110 fő támogatott ilyen módon minket, míg idén 56.836 fő élt ezzel a lehetőséggel A KSH kimutatás szerint körülbelül 200.000 evangélikus él Magyarországon. Ebben benne vannak a nyugdíjasok és a fiatalok is, akiknek nincsen keresetük. Így számítva több mint negyedrészben a felajánlás megtörtént. Természetesen lehet változtatni az eddigi 1 százalékos stratégiánkon, tudjuk, hogy sokan érdektelenség miatt nem élnek a felajánlással, de legfőképpen az a kérdés, hogyan juthat el egyházunk azokhoz a személyekhez, akik nekünk ajánlanák fel 1 százalékukat, de mégsem rendelkeztek eddig.

– Az egyszázalékos kampány kérdése mellett felmerülhet, hogy nemcsak a médiával tudunk élni, hanem oktatási intézményeink és gyülekezeteink által is lehetőségünk van tevékenységünk hirdetésére...

– Az oktatási intézményeink vonatkozásában voltak már programjaink, de érdemes megvizsgálni, hogy a szülőkhöz mennyire jut el a felhívásunk. Magam is szülő vagyok, egyik gyermekem egyházi intézményünkbe jár, de én mégsem értesültem ezen az úton a felajánlási lehetőségéről... Biztos, hogy van javítani való mind a belső, mind a világ felé történő kommunikációban is. Fontosnak látom az éves téma átgondolását, hogy mire és miért kampányolunk ugyanúgy, mint azt, hogy nagyobb hangsúlyt fordítsunk a köszönetre is. Ugyanakkor fel kell ismernünk, hogy jobban kell kommunikálnunk, hogy az egyszázalékos felajánlásból származó összeget mire fordítottuk, hiszen ezek az eredmények hitelesítik a jövő évi bizalmat.

– Az evangélikus egyház egy megtervezett egyszázalékos médiakampánnyal szólítja meg az embereket. A felekezetek különböző intenzitással vesznek részt a médián keresztül történő kommunikációban. Elképzelhető, hogy egy ökumenikus összefogás jön létre azért, hogy az egyházi egyszázalék lehetőségét minél szélesebb körben hirdessék?

- Évekkel ezelőtt közös médiakampánya volt a katolikus, református, evangélikus egyházháznak és a Mazsihisznek. Ez pár éve megszakadt, azóta minden felekezet a maga útján jár. Igazából nem éreztük ennek az átütő eredményét. Azt sokkal inkább látjuk, hogy a jelentős változásokat – akár pozitív, akár negatív irányú is az – mindig vissza lehet vezetni egy kormányzati intézkedésre, jogszabályi változásra. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a kampánynak nincsen értelme, sokkal inkább azt, hogy nem tudjuk ellensúlyozni a nagyobb jogszabályi változásból eredő pénzügyi kiszolgáltatottságot.

– Tervben van-e az evangélikus egyház, vagy a felekezetek részéről jövőbeni tárgyalás a kormányzattal a megváltozott adózási rendből adódó finanszírozási nehézséggel kapcsolatban?

– Ez az elmúlt években folyamatosan előkerülő kérdés. A mostani adatok újabb lökést kell, hogy adjanak az egyházaknak, hogy erről tárgyalni szükséges. Ugyanakkor ki kell mondanunk, hogy egyre kevésbé lehet azt mondani, hogy az egyház-finanszírozás alapja az egyszázalékos bevétel. A mostani felajánlás a tíz évvel ezelőtti összeghez hasonló, vagyis az állam az egy százalékkal egyre kisebb részben vesz ki részt az egyház működéséből. Láthatjuk, hogy jelentősen csökkentek az adók, mely egyrészt örvendetes, hiszen a lakosságnak kedvező, másrészt nehéz helyzetbe kerülnek azok, akiknek ebből a pénzből kell gazdálkodniuk. Felülvizsgálandó, hogy az egy százalék mennyire tölti be azt a feladatot ,amire a döntéshozók korábban tervezték, másrészt meg kell találni azokat a megoldásokat, hogy mi az, ami kiegészítése lehet az egyház-finanszírozásnak.

– Mennyire van egy ilyen csökkenésre az egyház felkészülve? Van-e stratégia arra, hogy ne függjön egyházunk ennyire bárminemű pénzügyi változástól?

– Ez a kérdés már túlmutat az egyszázalékos kérdésen. A bevételek egy részét elkülönítjük a hosszú távú önfinanszírozás megteremtése érdekében. A kárpótlásokkal az egyházak elérték, hogy visszakapják azokat az ingatlanokat amik az egyházi szolgálat végzéséhez szükségesek, de azokat az ingatlanokat és vagyontárgyakat, amik a forrását adták a működésnek nem kapták vissza. Bizonyos ingatlanokat nem közvetlen pénzbeli kárpótlással, hanem éves szinten járó járadékként rendez az állam. Ez az egyház-finanszírozás egyik alapja. Azonban az elmúlt években sokkal nagyobb mértékben nőtt a meglévő ingatlanvagyonhoz szükséges fenntartási költség, mint a kárpótlásból érkező bevételeink, így ténylegesen hiányoznak a termelői ingatlanjaink, korábban egyházi kézben lévő földjeink, melyek a fenntartást és a stabil egyház-gazdálkodást biztosíthatnák.
Sajnos ezzel a kiszolgáltatottsággal minden történelmi egyház küzd. Elvárás, hogy templomainkat rendben tartsuk, a felújításra külön jogszabályok vannak. Évek óta az állam részéről tologatott kérdés, hogy igazán belemerüljünk ennek a kérdésnek a tárgyalásába.