A földi öt alapelem egyike a víz. Bolygónk felszínének 71%-át víz borítja, ám ennek csak igen kis része, mintegy 3%-a édesvíz. Ennek is 2/3-a hóban és jégben található, tehát nem felhasználható. A felnőtt emberi test közel 70%-a szintén víz, de a vér 83%-a, az agy 90%-a és a szem 99%-a szintén víz. Életünk meghatározó eleme a víz. Éppen ezért a 2018-as év diakóniai mottóját így írták át: „Vizet mindenkinek!”, hiszen 850 millió embernek ma sem jut tiszta ivóvíz, és ennél jóval többen szűkölködnek a napi higiéniához szükséges vízben. Nekünk itt, a Kárpát-medencében a víz az egyik legfőbb kincsünk, amelyben Isten kegyelméből bővölködhetünk. Ennek ellenére mégis vannak olyan nyári hónapok, mikor az aszály komoly károkat okoz…

A víz védelmet is ad. Annak idején a bibliai őskorban az emberek nem csak óriások voltak, de életéveik is hosszabbra szabattak. Például Metuseláh, Énók fia 969 évig élt (1Móz 5,27). Aztán később jött az özönvíz. Egyes tudósok szerint annak előtte a Föld légkörében sokkal vastagabb volt a vízben gazdag burok, így ez jobban védte az embereket a kozmikus sugárzástól, és könnyen elélhettek akár több száz évig is. A bibliai özönvíz forrásai is innen áradtak, tehát valószínű, hogy ez a burok akkor elvékonyodott. Mindenesetre az ma is látható, hogy az ember kényelmének és önző, természetromboló tevékenységének köszönhetően az ózonréteg veszélyben forog.

A víz, miként az áldás is felülről jön. Kevesen tudják, hogy ez az egész glóbuszon majd minden ivóvízhálózattal rendelkező településen ugyanígy van. Az ezt biztosító műtárgy neve: hidroglóbusz. Dunaújváros egyik építészeti jelképe is ez, amely a Római körúton áll, és a város fölé tornyosul, mint egy landolni készülő, hatalmas csészealj. Irodám ablakából is jól látszódik. Tanult szakmámból adódóan ismerem a hidrológiai működésének lényegét. A csáposkutakból nyert, tisztított és ellenőrzött ivóvizet vezérelt szivattyúkkal a hidroglóbuszokba emelik. Onnan pedig egész egyszerűen a gravitáció segítségével – ingyen – jut el minden egyes otthonba. A csőhálózat körben van kiépítve, így a folyamatos vízellátás egy esetleges meghibásodás esetén is biztosítva van. Ugyanakkor az is fontos, hogy a víz mozgásban van. A víztározóból az állandóan felhasznált vizet szakaszosan pótolják, így nem fordulhat elő, hogy több hétig ott álljon. A fizika törvényei szerint tehát ezek a tározók magasabban vannak, hiszen az áldás csak így áradhat, „felülről”. Budapesten az egyik ilyen hatalmas tározót a Gellért-hegy felső gyomrába építették. Fantasztikus mérnöki alkotások ezek.

Mégsem mérhetők ahhoz a csodához, amely Isten teremtett világában tetten érhetők. Ezeknek forrása az Úr szeretete. Ő az, aki vizet ad a szomjazónak, ő az, aki megmossa a tanítványok lábát, és ő az, aki könnyeket fakaszt a bűnbánó ember szeméből. Ő az élet forrása. Amint a víz a földi élet minden részét kitölti, úgy az Isten kegyelme is mindenütt jelen van. A böjt is erre figyelmeztet bennünket. Tartsunk bűnbánatot, forduljunk oda a Teremtőhöz, és lássuk meg fátyolos tekintettel az ő fiát, Jézus Krisztust. Ő az, aki odalépett a samáriai asszonyhoz, és ő „örök életre buzgó víz forrásává” lett benne (Jn 4,14). Bibliai útmutatónk éves igéje is azt üzeni nekünk, hogy ez a forrás bennünk buzoghat, ha Krisztushoz térünk naponta. Ezt a forrást ugyanis nem lehet bepalackozni és tartogatni, mert hasonlatosan a forrásvízhez vagy az ószövetségi mannához, bizony nem raktározásra való. Arra való, hogy naponta táplálja életünket, hasonlatosan a bennünket minden formában körülvevő vízhez. Jézus mondja: „Én adok az élet forrásából.”

A víz egyre fontosabb és értékesebb lételem lesz a Földön. A tiszta megtartásához komoly áldozatra és alapos önvizsgálatra van szükség. Egyszóval változás kell. Erre az ember többnyire csak szükség esetén hajlandó. Ilyen szükség, ha úgy tetszik, külső tényező a böjt.

Böjt, melyet Krisztus Urunk kapcsán tartunk, hogy ő mossa meg testünket-lelkünket, és adjon olyan bővölködő életet, amelyben nem szenvedünk szükséget, hiszen megtaláltuk az élet forrását. A böjt abban is segíthet, hogy a megtalálás öröme olyan reformációt jelentsen számunkra, amelyben mindennap megélhetjük a megtisztulás és megtartatás bizonyságát. Ezt ő felülről és ingyen kegyelméből adja, nem kell hozzá mást tenned, csak fellapozni a Szentírást és pár kortyot venni belőle nap mint nap, mielőtt a lélek kiszáradna. Egyik ifjúsági énekünk így vall erről: „Szomjat oltó vizedet add, újra érzem irgalmad, felüdít majd, tiszta forrásból fakad. Szomjat oltó vizedet add, reménységünk csak Te vagy, hogyha lépünk,Te vigyázzad utunkat!” Egyházunk fő feladata, hogy mind többen találjuk meg ezt a forráshoz vezető utat, amelyet akár vasárnapról vasárnapra megjárhatsz! Ámen.