Wagner József 1949. július 23-án született a néhai Wagner József és Schön Zsuzsanna negyedik gyermekeként. Magdi nővérével együtt édesapja nevelte őt fel.

Mezőberényben járt általános iskolába, majd pedig Békéscsabán autóvillamossági műszerészképzettséget szerzett.  Édesapja mellett tanulta meg a méhészkedést és az asztalosmesterséget is. Fiatalkorától dolgozott, semmilyen munka nem jelentett neki túlzott kihívást. Felnőtt élete első pár hónapjában Budapesten állt alkalmazásban, ahonnan sorkatonai szolgálatra kellett bevonulnia Miskolcra. A varsói szerződés tagállamainak 1968-as, Csehszlovákia elleni fellépése egybeesett az ő honvédségben töltött időszakával, az akkori eseményeket később többször is felidézte. Tartalékos katonaként pedig több ízben is behívták szolgálatra. 

Bár visszavágyott Budapestre, a megyében kellett elhelyezkednie leszerelését követően. Először a kamuti termelőszövetkezetben, majd a békéscsabai Volán vállaltnál dolgozott, azt követően pedig a Sprint Kft.-nél. 1991-ben alapították meg Schäfer Józseffel és Schäffer Mártonnal a Schäffer és Wagner Temetkezési Kft.-t. Az üzemeltetés feladataiban nyugdíjba vonulásáig tevékenyen részt vett. Munkáját tapintattal és nagy szakértelemmel végezte. 

1970-ben házasodott meg, Isten két gyermek megszületésével áldotta meg őket. 1971. november 4-én született meg leánya, Andi, 1974. július 6-án fia, Joci. Gyermekeit munkára nevelte, ebben az édesapjától kapott mintát követte. Szavak nélkül is vallották, hogy eredményeket csak időráfordítással, szorgalmas munka és küzdeni akarás révén lehet elérni. Látta, ahogyan az övéi ebben a kijelölt úton jártak, és büszkeséggel töltötte el, hogy képesek megállni helyüket az életben.

Unokáit nagyon szerette, igyekezett mindent megtenni értük, segítséget nyújtani; ha kérték, hívták, a rendelkezésükre állt. Boti különösen is közel állt hozzá, hiszen ő osztozott vele a munkában, az ezermesterségben. A bükkszéki nyaraló ezért nemcsak a pihenést, fürdési lehetőséget, hanem a közös, értelmes tevékenységet is jelentette számukra. 

Legénykori jó kapcsolatai mindvégig elkísérték. Fontos volt számára az a több évtizedes barátság, mely Gschwindt Mihály, Buzás József, Balta Ádám komáihoz kötötte. Évente több alkalommal töltöttek együtt felhőtlen találkozásokat, beszélgettek, ünnepeltek, segítették egymást. 

2000 óta társa jóban-rosszban Székely Mária. Nagyon boldog volt, hogy 65. születésnapján közös életükre Isten áldását kérhették templomunkban. Párja a barátnőit és azok családját is hamar megszerette, jól érezte magát közöttük.  

Szívesen vett részt társasági eseményeken, és természetes módon vállalt feladatokat különféle közösségekért. Így volt külső tagja a helyi önkormányzat kulturális bizottságának és elnökségi tagja a Német Hagyományápoló Egyesületnek is.

Legkiemelkedőbb tevékenységeit az I. kerületi evangélikus egyházközség felügyelőjeként vitte végbe. Radosné Lengyel Anna kerületi felügyelő így írt róla: „Nagyon szerettem és tiszteltem őt. Mindig jó volt vele beszélgetni. Bölcs és okos meglátásai, véleménye sokat segítettek a nehéz helyzetekben. Emlékszem az intézményátvételek során szívós és kitartó ügyszeretetére.”

S valóban, kötelességét és esküjét szem előtt tartva vállalta a világi vezető felelősségét. A képviselet mellett figyelme a gyülekezet ingó- és ingatlanvagyonának felügyeletére irányult, beleértve a templom- és parókiafelújítást, ugyanakkor szívügye volt az istentiszteleti részvétel, különösen is a gyermekek, családok missziója, az evangélikus óvoda, iskola küldetése.

2010 óta a Szarvas-Ótemplomi Szeretetszolgálat főzőcsapatával, ottani volt felügyelőtársával együttműködve szervezte meg a karácsony előtti ételosztást rászorulóknak. Ezt még ebben az évben is precízen előkészítette. Csütörtökön, 2018. december 20-án még elköszönt az óvodában, és készült a gimnáziumi karácsonyi vacsorára. Istenünk azonban elszólította őt e világból. Hatvankilenc évet élt közöttünk. Istenbe vetett reménységgel veszünk tőle búcsút. 

„Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.” (Zsolt 34,8)

„És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz…” (Lk 2,9–10)