A 443-as záróénekünk sorai átvezettek bennünket egy másik hálaadó ünnepre. Ezen az alkalmon köszönt el a gyülekezettől Bertók József kántor testvér 36 évi hűséges, példamutató kántori szolgálat után. Idős napjaikra ugyanis Nagykanizsára költöztek feleségével, hogy több lehetőségük nyíljon leányuk szerető gondoskodására.

Megható szavakkal foglalta össze Jóska bácsi a hosszú évek tartalmas, szép szolgálatát. Hangsúlyosan és nagy szeretettel emlékezett a kántortanítókra, különösen is kiemelve Hildebrand Elek tanító úr szolgálatát. Ő figyelt fel a jó hallással és tiszta énekhanggal megáldott, tehetséges fiatalokra és tanította, képezte, segítette őket, ezzel alapozva meg zenei tudásukat. Nagy örömmel énekeltek, dicsérték Istent a különböző alkalmakon, akár négy szólamban is.

Az évek során hat lelkésszel adatott meg a közös szolgálat békés egyetértésben a gyülekezet örömére és épülésére. Közben voltak évek, melyekben a gondnoki feladatokat is Jóska bácsi látta el, szintén hűséggel. Sok új ötlete volt, és a gondolatok , tervek kivitelezését is igyekezett jól megoldani, pedig voltak nagy munkák, például a templomtatarozásokkal kapcsolatban, az orgona új fújtató motorjának beszerzése stb.. Mindent fáradhatatlanul, nagy lelkesedéssel és szeretettel végzett. A „Vezess Jézusunk, S véled indulunk” énekünk sorai nagyon találóan és meghatóan jellemzik Jóska bácsinak és feleségének, mint hűséges társnak a szolgálatát, valamint egész életüket, melyet Jézus nevében kezdtek meg, és melyet az ő vezetésére bíztak az évek során.

Bensőséges köszöntések hangzottak el, melyek mind a hűséges szolgálatot emelték ki és köszönték meg. Gyülekezetünk nevében Makoviczky Gyula lelkész köszönte meg az áldozatos és szeretettel végzett szolgálatot, a pati testvérek köszönetét pedig Antalics Vilmos gondnok tolmácsolta. egy ajándékot adva át. A római katolikus testvéreket Bengyák Vince plébános képviselte és mondott hálás, testvéri szavakat. Az önkormányzat szintén köszönetet mondott az egész faluban végzett kulturális tevékenységért és egy szép festményt ajándékozott, melyet Bata Zoltán polgármester adott át. Több egyéni köszöntés elhangzása után kellemes beszélgetésekkel zárult az alkalom, szeretetvendégség keretében.

Az idézett énekünk utolsó versszakával kívánunk Józsi bácsiéknak jó egészséget és Isten áldásával kísért napokat az új otthonukban és családjuk körében:

„Kísérd lépteink Éltünk végeig, / És ha roskadozva járunk, / Benned támaszt hadd találunk, / Míg csak tart az út, / S mennyben nyitsz kaput!” 

Bertók József pati kántor beszéde

Az újévi istentisztelet alkalmából szeretettel köszöntöm az evangélikus gyülekezet tagjait és a kedves vendégeket!
Szeretnék bejelentést tenni azzal kapcsolatban, hogy befejezem a kántori szolgálatomat 36 év után.
/Köszöntések hangzottak el./
Ennyi szép szó után, ennyi jókívánság után nehéz megszólalni. Próbálom magamat megerősíteni, amennyire tudom. Most jelentettem be hivatalosan, hogy befejeztem a kántori szolgálatomat a gyülekezetben és a többi gyülekezetben is, ahol szolgáltam.
Talán onnan kezdeném, távolról. 71 évre gondolok vissza, mindjárt megtudjátok, hogy mit jelent ez a 71 év.
1948-ig kántortanítók szolgáltak a gyülekezetekben és az iskolákban is. Az akkori hatalom ezt megszüntette. Kántortanítók nem szolgálhattak a templomokban. Más volt a helyzet. Akkor a gyülekezeteknek az volt a gondja, hogy hogyan tovább. Egy ideig még a Teke tisztelendő úr végezte a szolgálatot, de őneki ez már nehéz volt. Felkérte Pintér Lajost, hogy próbálja meg, az elfogadta, így az istentiszteleteken és a temetéseken ő szolgált. Két évig volt kántor. Utána követte Hodoscsek József, aki 33évig végezte a szolgálatot. Ezután következtem én 36 évig. Mi mind a hárman fülhallás után, kotta nélkül orgonáltunk. És mind a hárman népi zenekarban játszottunk, onnan szedtük össze az akkordokat, összhangzatokat, hogy szépen hangozzon. Igaz mi művészek nem lettünk, de mint amatőrök kiválóan teljesítettünk, ezt mások is mondták. Az elődeim egy lelkészt szolgáltak, én 6 lelkészt. Név szerint: Teke Zsigmond, Deméné Smidéliusz Katalin, Deme Dávid, Kovács László, Koch Szilvia, Makoviczky Gyula lelkészeket.
Minden lelkésznek külön szokása, stílusa volt és ezekhez nekem igazodni kellett. Őrültem a változásoknak olyan szempontból, hogy mindig újat kellett tanulni, odafigyelni, hogy minden szép legyen, jó legyen, szinkronban legyen.
A szertartások alkalmával, istentisztelet, temetés alkalmával egy perc alatt megbeszéltük a teendőket, ez gyorsan ment, főleg az énekekkel kapcsolatban. Itt köszönöm meg feleségem segítségét, hogy az istentiszteletek alkalmával, a napi ige alapján megválasztotta az énekeket, és ez a szolgálat így ment 36 éven keresztül.
1987−88-ban a gyülekezet kántora és gondnoka is voltam, és még én harangoztam abban a két évben. Ez idő alatt le kellett bontani a templom tornyát és újjáépíteni, az egész templomot fel kellett újítani. Erről sok mindent tudnék mondani, de most nem mondok többet.
Az orgonát kétszer javíttattam, hangolás, konzerválás után Harmati püspök úr jóvoltából meg kaptuk az orgonamotort, és erre is igyekeztem vigyázni, bízom benne, hogy továbbra is szépen fog működni, ha mások használják.
Ha valaki megkérdezné, hogy mi volt a legszebb emlékem a 36 év alatt, csak azt tudnám mondani, hogy az, amikor megszólaltattam az orgonát. Ez minden alkalommal így volt, amikor odaültem.
Azonkívül még volt egy alkalom, amit nem tudok elfelejteni.
2012. évi emlékünnep, amikor megemlékeztünk Teke tisztelendő úrról, Hildebrand igazgató úrról, Hodoscsek József kántorról és Antalics András ének-zene tanárról. Erről is kell említést tenni röviden. Ez úgy történt, hogy 3 évig készültem erre az ünnepségre. Összeszedtem a gondolatokat emlékezetből, akkor a feleségemnek és a lányomnak megmutattam. Azt mondták, hogy ne foglalkozzam ezzel, belekötnek többen és probléma lesz belőle. Mondtam, jól van, nem csinálom.
Aztán mondtam a lányomnak, hogy írja le, majd valahova eltesszük, illetve egy példányt el is küldtem Szemerei püspök úrnak. Ahogy írta a lányom – én nem tudtam leírni, mert a látásom megromlott – azt mondja nekem: Édesapám ebben olyan sok szép emlék van, hogy mégiscsak megrendezzük. Én majd előadom, maga csak orgonálja az énekeket. Így is történt.
Meg kell említenem azt az éneket, amit Antalics András temetésére választottam: „Jaj, de fájó, búsan hangzó gyászharangszó kondult meg a lét felett.” /akkor megszólaltak a harangok/

1948 vagy 49-ben Hildebrand igazgató úr édesapjának a temetésén ezt az éneket Antalics András vezényelte. Akkor három szólamban énekeltük.

Amikor 2012-ben vége volt a megemlékező ünnepségnek, akkor valaki megkérdezte, hogy történt az, hogy az akkori énekhang felkerült most előadásra, hiszen akkor még nem volt magnó sem.
Ez úgy történt, hogy 2011-ben Kovács László volt a lelkész. A kottának egy példányát átadtam neki, hogy készítsen egy szólamot, ő a kottát elküldte Tamásiba, egy katolikus kántor barátjához. Ő tovább küldte Pécsre, onnan elkerült a szegedi dóm kántorához. 2012. év végére kaptam meg négy szólamra feldolgozva Budapestről. Ez késő volt, mert az ünnepség ki volt jelölve 2012. szeptember 23-ra. A kottának volt még egy példánya, megkértem Major Lajos barátomat, aki a nagykanizsai Felső-templom énekkarosa, hogy tanulják meg ezt az éneket, és rövid időn belül meg is kaptam a lemezt, igen ám, de zongorakísérettel. Így elmentem a következő próbára, vittem a magnómat, akkor felvették orgona kísérettel. Másnap elvittem Vésére, ahol az önkormányzat stúdiójában lemezre vették. Így történt ez. Ennek a történetét sem fogom elfelejteni, mert érdekes volt, hogy a régi énekhang visszajött, de már nem 3 szólamban volt énekelve, de ez is elég volt, ez is öröm volt.

Most már befejezem, mert kissé sokat beszéltem, talán nem kellett volna ennyit mondani.
Következik a köszönet.
Köszönetet mondok a katolikus gyülekezetnek, az evangélikus gyülekezetnek, plébános úrnak, mind a 6 evangélikus lelkésznek a segítségért, támogatásért. Hálát adok a Jó Istennek, hogy együtt tudtunk szolgálni, hiszen nem csak Paton szolgáltam, hanem Sandon Teke Icával is együtt végeztem a szolgálatot. Orgonáltam Marcaliban, Szőkedencsen, Vésén. Az ökumenikus istentiszteleteken Paton. A varászlói német fiatalok esküvőjén, ami a pati templomban volt. Sőt Szőkedencsen egy német istentiszteleten, egy német lelkésszel összehangolva orgonáltam az énekeket. Meg kell említenem az óév búcsúztatását és az új év köszöntését harangszóval. Amikor a község lakóinak egy része és a helyben lakó németek részvételével éjfélkor együtt voltunk a templomban. Orgona kísérettel énekeltük el a magyar himnuszt, a székely himnuszt és a német himnuszt. Ezek voltak 36 éven keresztül a szép emlékek.

Végezetül: köszönetet mondok a polgármester úrnak, a gondnok úrnak, és a község lakóinak a támogatásukért. Ha valakinek valamit vétettem, bocsássák meg nekem.

Kívánok mindenkinek jó erőt, egészséget. Isten gazdag áldása kísérje mindannyiukat egy szép, hosszú úton.

Erős vár a mi Istenünk!