Külön öröm volt, hogy a három gyülekezet összejött, és egy istentiszteleten közösen ünnepelt. Hiszen a résztvevőket nagyrészt a száki, a szendi és a vérteskethelyi templomjárók tették ki. Azt hiszem, áldott tapasztalat volt ez mindannyiunk számára, hogy az egyetértés, a testvéri együttlét, az egymás sikerének való örülni tudás, és az összefogás az előrevivő út, és az alapja gyülekezeteink jövőbeni megmaradásának és közösségeink erősödésének.
Az egész alkalom az Isten iránti hálára épült. A GAW (Gustav Adolf Werk) támogatásával, az egyházkerület segítségével és jelentős önerővel felújított szendi templomban a délelőtti istentisztelet egy rövid ismertetővel kezdődött a felújítás folyamatáról.
Ezt követően Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdetett igét Zsolt 84,11-13 alapján. Isten házának küszöbe egy választóvonal a bent és a kint között. Már az is jobb állapot, ha valakinek csak a küszöbön jut hely, de hallja Isten szavát, mintsem hogy az ember távol maradjon, miközben luxus körülmények között él, de a lelkiek kimaradnak az életéből. Isten háza fontos hely a számunkra, mert ott hangzik Isten igéje, amelynek formáló és alakító hatása van ránk – fogalmazott a püspök.
Az igehirdetés és a szentelési áldás után a gyülekezethez tartozó hittanosok énekeltek egy gitáros éneket, melynek a refrénjébe bekapcsolódott a gyülekezet is, majd a gyülekezettel együtt mondták el a 19. zsoltár 8-14. verseit. Ezután a bokodi énekcsoport szolgált egy gitáros énekkel.
Az istentiszteletet svédasztalos ebéd követte a templom melletti gyülekezeti házban és a felállított sátorban, kötetlen beszélgetéssel.
Délután az állami pályázatból, a GAW támogatásával, kerületi segítséggel, és jelentős önerővel külsőleg felújított száki templomnál folytatódott az ünnepség. A templom bejárati ajtajánál állva elénekeltük az Erős vár a mi Istenünket, majd a szentelési áldás hangzott el a megfelelő liturgiai keretek között.
Ezután a templom mögötti kertbe mentünk át, ahol Szarka István fejér-komáromi esperes tartott előadást Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk címmel. Szarka István elmondta, hogy valóban fontos és nagy dolog az, amit a világ kulturális, politikai, gazdasági és társadalmi szinten, valamint a nyelvművelés és a művelődés területén köszönhet a reformációnak, de mégis a legnagyobb és legfontosabb az, amit a hit területén nyertünk általa.
Az ezüsthárs ágai – amelyet most elültetünk a reformáció emlékére – hasonlítanak az ószövetségi imádkozó ember menny felé tárt karjaira. Ez emlékeztessen bennünket Mózesre, aki, amíg tartott az ereje és imádkozott a népért az amálekiek elleni harc során, karjait az ég felé tárva, addig győzelemre segítette az izraeli csapatokat. Ugyanígy fontos az imádság a gyülekezet életében, hogy a lelkekért vívott harc során győztes lehessen – fejezte be előadását az esperes.
Ezután a reformációi emlékfát Szemerei János püspök, Szarka István esperes, Matisz Jánosné Széll Éva Anna lelkipásztor, László Kálmán száki felügyelő és Matisz János szendi felügyelő közösen elültette, ez alatt pedig a bokodiak énekkel szolgáltak. A megemlékezés áldással zárult.
Ennek az alkalomnak a különlegessége abban állt, hogy a szabad ég alatt, a kertben tarthattuk. Ezen kívül talán egy kicsit missziói lépés is volt, hogy „kijöttünk a templom falai közül” és láthatóvá váltunk az arra elhaladók számára.