De miért is kéne ennyire figyelnünk a mennybemenetelre, ha az evangéliumok sem írnak róla olyan hosszasan?

Ez a második alkalom, amikor Jézus magára hagyja a tanítványokat. Az első a kereszt drámája, mely teljes kétségbeesésbe taszította követőit. Reménységük, a Messiás, akire feltették az egész életüket, bűnözők között halt meg. A feltámadás csodájáig rettegve bujkáltak, egész világuk, a szép jövőről szőtt álmaik összeomlottak.

Milyen lehet az, ha valakit éveken keresztül követsz, iszod minden szavát, a legfurcsább kéréseit is teljesíted – gondoljunk csak arra, amikor Jézus szamárcsikóért küldte a tanítványait –, és a róla kialakított képed hirtelen összeomlik, te pedig ott maradsz egyedül, kétségbeesetten?

A cikk itt folytatódik.