A nyilvános könyvtárakat nem, a házi könyvtárakat mindig szerettem. Olyan időben nőttem fel, amikor az irodalom varázsütésétől érintett, a könyvekkel szenvedélyes viszonyba keveredő gimnazista, később egyetemista, a szülőktől telhető zsebpénzéből saját könyvtárat alapíthatott. Sok esetben az otthonival párhuzamosan vethette meg önálló könyvtárának alapjait. Nálam is ez járta, ekképp tanulmányaim során nem kellett az olvasótermek társas magányában töltenem az időt, utólag azt mondom, helyrehozhatatlanul kimaradt az életemből a könyvtárazás kalandja és minden szövődménye; nem lettem beavatottja sem a Széchényi büfééletének, sem az Országgyűlési legendás dohányzójának. Amit vesztettem a réven, nyertem a vámon; állandó antikváriumi és könyvheti búvárlatokba bonyolódtam, a bibliofília veszedelmes tüneteitől ma sem tudok szabadulni; amit nyertem a vámon, vesztettem a réven; a könyvek nem tűrnek ellentmondást, teret követelnek, mindenhova beférkőznek, konyhába és fürdőszobába, állandó kiszorítósdira kényszerítenek, és ők nyernek.

A magánkönyvtárak tehát mindig lenyűgöztek, mindig izgalom fogott el, amikor egy-egy vendégség vagy házibuli alkalmával polcaikat silabizálhattam. Örömmel töltött el, ha bizonyos, általam is birtokolt művek visszaköszöntek, márpedig a nyolcvanas években a többségük visszaköszönt a budapesti lakásokban. Mindez pedig az rendszerkritikus otthonosság biztonságát garantálta, szemben a nyilvános terek rendszerszintű otthontalanságával. Egy fehér borítós Lukács-összes, Thomas Mann magyar kiadásának fekete vászonba, avagy bőrbe vont, az olcsóbb kiadás aranyozott vízjelekkel befuttatott kötetei, egy Petri, egy Hajnóczy, hirtelen elfog a lendület, le kell állítsam magam, mert nem érnék a végére, azért gyorsan beszúrom még ide: Esterházy Bevezetései, egyként töltöttek el megnyugvással, a pátosztól nem félve mondom: egy másik Magyarország lelki békéjével. A könyvtár volt a végső reménység, az utolsó mentsvár. Az erős bástya. A megrendíthetetlen ellenvilág.

https://litera.hu/magazin/tudositas/esterhazy-konyvei.htmlA cikk itt folytatódik.