Takács Gusztáv görögkatolikus parókus az alábbi igét olvasta fel:

„Bement Nóé és Nóé fiai: Sém, Hám és Jáfet meg Nóé felesége és fiainak három felesége a bárkába, és velük együtt mindenféle vadállat, mindenféle jószág, mindenféle csúszómászó, amely csak csúszik-mászik a földön, és mindenféle repdeső állat: az összes madár és egyéb szárnyasok. Kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába mindenféle élőlényből. Hím és nőstény ment be minden élőből; bementek, ahogyan Isten Nóénak parancsolta. Az ÚR pedig bezárta Nóé mögött az ajtót.” (1Móz 7,13-16)

„Noé akkor bárkát épített, amikor még semmi sem nyoma nem volt veszélynek – mondta. – Egyszer mi is kijövünk a bárkából, oltárt építünk és hálát adunk az Úrnak."

Klimentné Ferenczy Andrea evangélikus lelkész Pál Kolossébeliekhez írt leveléből olvasta fel: „Mert ha távol vagyok is testben, lélekben mégis veletek vagyok.” (Kol 2,5)

„Megváltoztak a napok. Megváltoztak az utcák, megváltoztak a gondolataink és megváltoztak az imáink. Távol kerültünk szeretteinktől, távol kerültünk a barátainktól, a templomba járók is otthon maradnak. Nem is tehetünk mást! Éljük az életünket, de másképpen! Megy, folyik az élet, a tanulás, a munka, de másképpen. Megváltoztak a lehetőségeink, de az élet maga nem változott. Az életet az ember számára nem a színházi előadás, a nyaralás jelenti! Az életet az jelenti, ha velünk van Isten. Hiszen Ő ad életet, Isten védi az életet. Ma is ezért vagyunk ebben a templomban. El kell mondanunk, és ezekben a napokban még inkább igazzá válik, hogy az életet az jelenti, ha Isten velünk van. Isten nem akkor van jelen, mintegy kihúzva magát, amikor minden rendben van, hogy na ugye milyen klassz öreg úr vagyok, nem büszkélkedik, mindenre vigyázok, ne legyen bajotok,nem henceg a hatalmával, hogy csak jót teszek veletek! nem örülnék annak az Istennek, aki mindent tud, mi meg tele vagyunk tehetetlenséggel. Ez lenne igazán elválasztó, kirekesztő az Istentől. Ki szeretné az ilyen Nagyistent?"