– Első alkalommal hívták össze az evangélikus iskolák diákönkormányzatait. Mi indította el az evangélikus diákparlament megszervezését?

– A reformáció és oktatás tematikus évhez kapcsolódva a TÁMOP-3.1.17-15-2015-0011 Reformáció az oktatásban, 2015 – Fenntartás, megújítás, szolgálat és szolgáltatás az evangélikus köznevelési rendszerben elnevezésű pályázat keretében nyílt lehetőségünk a program megszervezésére. Nagy örömünkre majdnem minden evangélikus általános és középiskola képviseltette magát rajta, így meg tudtuk valósítani mind az EPSZTI egyik kiemelt feladatát, a tanulók tájékoztatását, mind a diákok kapcsolatfelvételének, hálózatosodásának támogatását. Mi foglalkoztatja 2015-ben az evangélikus diákokat? Van-e szerepük a fiataloknak az iskolai döntéshozatalban? Mit kezd a Magyarországi Evangélikus Egyház az iskoláiban formálódó evangélikus értelmiségiekkel? Lehet-e „felülről” támogatni az evangélikus fiatalok hálózatosodását? E kérdések álltak a fókuszban. A diákönkormányzatok (DÖK) vezetőit és az őket segítő pedagógusokat vártuk az alkalomra. Soprontól Nyíregyházáig, Békéscsabától Győrig az ország számos részéről több mint hatvan résztvevő érkezett. Nagyszerű gyerekekkel ismerkedtünk meg ez alatt a két és fél nap alatt, akik megtisztelő érdeklődéssel, lelkesen és aktívan vettek részt a beszélgetésekben.

– Hogyan szolgálta a program az említett hálózatosodást, miként tanulhattak egymástól a fiatalok?

– Az egyik fő cél egymás megismerése volt, hiszen korábban nem volt ilyen jellegű kapcsolatfelvétel az intézmények között. A személyes bemutatkozás mellett mindenki röviden ismertette, náluk hogyan működik a DÖK. A visszajelzések szerint ez igen hasznos volt. Az egyik diák úgy fogalmazott: most jött rá, mennyi jó gyakorlat működik náluk, melyeket most meg tudott osztani a társaival. Másikuk pedig azt emelte ki: most döbbent rá, mennyi lehetőségük van még a fejlődésre, hány új ötlet vár még kipróbálásra.

– Milyen szempontok alapján választották ki az előadókat?

– Természetesen olyan előadókat hívtunk meg, akik valamilyen módon közel állnak a diákönkormányzatokhoz vagy az iskolai élethez. Az oktatási jogok biztosa, dr. Aáry-Tamás Lajos a tanulók jogairól és kötelességeiről tartott előadást, míg jogi szakokleveles kollégám, Sziráki György specifikusan a diákönkormányzatok működésének jogszabályi hátterével ismertette meg a jelenlévőket. Nagy sikere volt az úgynevezett Példaképeink-délutánnak: Szécsi Zoltán olimpiai bajnok vízilabdázó és Suba Róbert Európa-bajnok parakenus – aki egyébként a kiskőrösi evangélikus iskola munkatársa – mesélt a sikerek és kudarcok megéléséről, a kitartás és küzdeni tudásszerepéről, illetve a hivatás megtalálásának boldogságáról. Megható volt, milyen összhangban voltak egymással, noha akkor találkoztak először.

– A közösségi média felelős használata talán korunk egyik legfontosabb kérdése a fiatalokkal kapcsolatban.

– A pályázat keretében lehetőségünk volt arra is, hogy a diákújságírással, a diákfilmezéssel isfoglalkozzunk. Nyomtatott diákújság ma már csak néhány intézményben létezik. Mi is arra igyekeztünk ösztönözni a résztvevőket, hogy az elektronikus médiafelületeket – iskolai honlap, blog, Facebook-oldal – fejlesszék, elérhetővé téve így az iskolai híreket, eredményeket az iskola falain kívül is. A gyerekek tátott szájjal hallgatták dr. Illisz László újságírót, az Evangélikus Információs Szolgálat igazgatóját arról, miről ismerhető fel a jó hír, hogyan azonosíthatják a manipuláció jeleit, miért fontos, hogy hiteles forrásokból tájékozódjanak. Wettstein József piarista tanár, az ökumenikus diákfilmszemle főszervezője a diákfilmek készítésébe nyújtott bepillantást.

– Kikerülhető-e egy diákparlamentben az aktuálpolitikai helyzet elemzése?

– Nem, és nem is állt szándékunkban. A tanulókat nem kiszakítani akarjuk a világból, hanem támogatni őket abban, hogy tájékozott és felelős keresztény emberként megtalálják benne élethivatásukat. Ezért is hívtuk meg Mészáros Attila menekültügyi referenst, hogy tényekkel és adatokkal segítse a fiatalok tájékozódását és kritikai gondolkodásának fejlesztését.

– Essék szó végül azokról, akiknek a munkája révén létrejöhetett a rendezvény.

– A lebonyolításban nagy segítséget nyújtottak az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatói csapatának tagjai és az EPSZTI munkatársai: Deák Varga Kinga, Rozs-Nagy Szilvia, Valentínyi Erika és Sziráki György.  

Egy diák szemével

Amikor az igazgató úr felkért, hogy vegyek részt az evangélikus pedagógiai intézet által a balatonszárszói missziói otthonban megszervezett evangélikus diákparlamenten, többféle érzés kavargott bennem. Izgatott voltam, de tartottam is tőle. Nagy kő esett le a szívemről, amikor megtudtam: nem kell teljesen egyedül mennem, mert húgomat, Annát is magammal vihetem.

Nem olyan gördülékenyen indult a dolog, mint ahogyan elképzeltük: a buszok tájékoztató jellegű menetrendje és a saját szétszórtságunk miatt elkéstünk. Ennek ellenére Deák Varga Kinga, a rendezvény egyik szervezője, a pedagógiai intézetszakértője már a bejáratnál barátságos mosollyal fogadott minket vasárnap délben. Tőle kaptuk meg a programhoz járó kis ajándékokat. A kedvencünk a rendezvény narancssárga pólója lett, melyen az összes magyarországi evangélikus oktatási intézmény neve szerepel.

Az üdülőben finom ebéddel vártak, majd dr. Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa tartott előadást. Tőle elsősorban a diákjogokról hallhatunk, és minden kérdésünkre válaszolt. Ezután a Sziráki György – az evangélikus pedagógiai intézetszakértője – vezette programon csoportokra bomlottunk. Minden csoport kapott egy témát, amiről beszélgettünk, majd be kellett számolnunk róla a többieknek. Itt megtudhattuk, hogy a többi iskolában mi megy másként, mint nálunk.

Estére megérkeztek az Evangélikus Hittudományi Egyetem diákjai is, akik zenés mű- sorral egybekötött áhítatot tartottak, aztán késő estig vidám, ismerkedős játékokat játszottunk. Ezután új barátainkkal még órákig beszélgettünk a mólón, ezért reggel kicsit nehéz volt felkelni, de nagyon megérte.

Hétfő délelőtt két szekcióra bomlott a diákság, és a kísérő pedagógusok egy harmadik szekciót alkottak. Az én szekciómban a tavalyi országos diákparlamenten megfogalmazott pontokat vitattuk meg közösen. Számomra nem voltak ismeretlenek a témák, mert annak idején részt vettem azon a rendezvényen is Székesfehérváron.

Délután két híres sportoló mesélte el a történetét: Szécsi Zoltán olimpiai bajnok vízilabdázó és Suba Róbert Európa-bajnok parakenus osztotta meg velünk élményeit. Wettstein József piarista szerzetes a filmkészítésről és a diákfilmekről tartott előadást. Több korábbi tanítványától is mutatott munkákat, majd aktuális versenygyőztes kisfilmeket is megtekinthettünk.

Az este nagyon jó hangulatban telt el: a teológushallgatók zenekarával énekeltünk. Ezután mi a barátainkkal éjszaka még bementünk a Balatonba, együtt fürödtünk, és énekeltünk. Bár nem volt nagyon hideg a víz, mégis jólesett utána beülni a szálloda szaunájába. Éjszaka még többen sokáig beszélgettünk, néztük a csillagokat, és Patrik, a soproni küldött gitározott is nekünk a díszteremben.

Kedd délelőtt még két előadás volt hátra. Annával azt gondoltuk, a kimerültségtől nem tudunk majd kellőképpen koncentrálni, ehhez ké- pest nagyon jól éreztük magunkat. Az újság- írásról dr. Illisz Lászlót, az Evangélikus Információs Szolgálat vezetőjét hallgathattuk meg, aki a tapasztalatait és sok érdekes történetét is megosztotta velünk. Mészáros Attila, az országos iroda diakóniai osztályának munkatársa a migrációról tartott előadást. Az alapvető tényektől egészen az érdekességekig beszámolt a témáról, majd minden kérdésünkre választ adott. Végül Varga Márta, a nevelési és oktatási osztály vezetője zárta a programot.

A húgommal és új barátainkkal nagyon nem akartunk hazamenni. Megállapítottuk, hogy mind maradnánk még itt pár napot, és azt is megbeszéltük, hogy mindenképpen fogunk még egymással találkozni, és tartjuk a kapcsolatot.

A szerző, Füller Kamilla, a bonyhádi evangélikus gimnázium küldötte, 11. a osztályos tanuló.