A bécsi Kunsthistorisches Museumban őrzik azt az oltárt, mely 1538–40-ben készült Mömpelgard (ma Montbéliard, Franciaország) grófság ura, György württembergi gróf megrendelésére. Az oltár képeit a herrenbergi festő, Heinrich Füllmaurer és tanítványai készítették. A műalkotás hat tabuláján és retabuláján összesen százötvenhét kép látható százhatvan újszövetségi jelenettel. Az evangéliumi szövegeket a fejezetszámok megjelölésével együtt, a képek felső harmadában, díszes keretben helyezték el. Az egész mű nagyszerű illusztrációs anyag az evangélium oktatásához. A képeket teológiai, nyelvészeti, történelmi és művészettörténeti szempontból gazdagon lehet elemezni, hiszen több generáció számára való kutatási anyagot tartalmaz. Csak egy hasonló jellegű evangélikus mű van, az úgynevezett gothai oltár, szintén Füllmaurer műhelyéből. 

Az ábrázolások Luther bibliafordítása alapján készültek, de a szövegeket délnémet tájszólásban írták. A mérsékelt lutheri felfogást valló heidelbergi teológus, Kaspar Gräter segített a festőnek a hatalmas képes oktató program megalkotásában. 

Páll Csilla művészettörténész kezdeményezésére a Soproni Egyetem Simonyi Károly Karának faipari tanüzemében készült az oltárról 1:2 arányú, pontos másolat, Tóth György, Török Béla és Földi Zoltán oktatók, valamint Farkas Ete, Vadkerti Tóth Balázs és Lalik Gábor faipari mérnökhallgatók részvételével. A sok száz darabból összeállított faszerkezet elkészítésére csak nagyon levesen tudtak volna vállalkozni. Ők viszont nagy szakértelemmel és lelkesedéssel végezték el a nem mindennapi feladatot. Ez a második másolat, az eredetivel megegyező méretű replika 2015-ben készült Herrenbergben.

A soproni bemutatón Páll Csilla ismertette az oltár történetét és jellegzetességeit. Megtudhattuk, hogy Sopron nem véletlenül lett kiindulópontja a vándorkiállításnak. Az eredeti művet III. Ferdinánd magyar király 1634-ben, hadisarcként hozatta Stuttgartból Bécsbe a nördlingeni csatában aratott győzelme után. Ő volt az egyetlen magyar király, akit Sopronban koronáztak meg, tizenhét éves korában, 1625 végén. A város igen jelentős evangélikus hagyományokkal rendelkezik, a gyülekezet 1565–ben alakult, eleinte a városi tanács és a presbitérium azonos volt. 

Az ismertetés után Marosszéki Tamás színművész, a Soproni Petőfi Színház tagja Luthernek öltözve, Páll Csillával együtt leleplezte az oltárt. Utána a reformáció legfontosabb tanításaival szólt a hallgatósághoz, és kiválasztott képekhez tartozó feliratokat olvasott fel. Mélyen egyetértett azzal, hogy ezek az ő bibliafordítása nyomán, de az ottani nép nyelvjárásában készültek.  

A német szövegek fordítását Szentpétery Péter, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanára, továbbá Rosenberger Tamás és Rosenbergerné Babka Anna, az egyetem hallgatói végezték. 

Az oltárt bemutató album magyar nyelvű kiadását is tervezik.

Dr. Szentpétery Péter, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanára az oltár bibliai szövegeiről

Az oltárt bemutató, a herrenbergi gyülekezet által 2016-ban kiadott könyv újabb bibliafordítások (Jubileumi Biblia, 1912; Evangélium-szinopszis, 1956; revideált Luther-Biblia, 1984) felhasználásával közli az oltárképek feliratait a jobb érthetőség kedvéért. A feliratok többsége több forrásból került egybeszerkesztésre, de közben néhol csak utalást tesznek egy-egy történetre, példázatra, illetve összefoglalják azt. A magyar szövegeknél hasonló eljárást követtünk, a 2014-es revideált új fordítást (RÚF) vettük alapul, utánakeresve az egyes szakaszoknak, utalásoknak egy-egy feliraton belül. Rendkívül izgalmas feladat volt a feliratok felfejtése, hiszen minden részletre nagyon oda kellett figyelni. Az evangéliumok eltérései is csak megerősítenek abban, hogy a szerzők teljes odaadással az igazat akarták megírni. Természetesen igyekeztünk figyelembe venni a német szöveg tartalmi eltéréseit és a mondatok eltérő tagolását. Az egyes képek témájának megadásánál szintén a RÚF feliratait követtük.

A magyarországi, illetve Kárpát-medencei vándorkiállítás egyes állomásait részben önszerveződéssel szeretnénk megvalósítani. Ezért minden érdeklődő gyülekezetet kérünk, hogy jelentkezzen a Soproni Evangélikus Gyűjtemények vezetőjénél, dr. Krisch Andrásnál (akrisch@lutheran.hu) vagy Páll Csilla művészettörténésznél (csillapall@gmail.com). A cél, hogy ne csak a nagy evangélikus központokba, hanem a kisebb gyülekezetekhez is eljusson az oltár. Határon túli gyülekezetek jelentkezését is várják!

A mömpelgardi oltár replikájának elkészítéséről az alkotók, Tóth György és Török Béla mérnöktanárok számoltak be

– Mitől érezték ezt a megbízást különlegesnek?

TGY.: A Soproni Egyetem Simonyi Károly Faipari Tanüzemének elsődleges feladata az oktatás.  Az oktatott tantárgyak a faipar területeihez kapcsolódnak: bútorgyártás, ajtó-, ablakgyártás, ragasztási és felületkezelési technológiák. 
Ez a feladat ebbe a felsorolásba nem illeszthető be, így már önmagában különleges. Az még inkább emelte érdekességét, hogy egy olyan alkotást készíthetünk el, amely akár több száz, vagy több ezer ember elé eljuthat.

TB.: A egyediségétől és talán attól, hogy beteljesíthettük vele Jézus parancsát: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében”, az-az evangelizálhattunk egy kicsit még ha így a magunk módján is. 

– Milyen nehézségekkel, kihívásokkal szembesültek a tervezés és a kivitelezés során?

TGY.: A szárnyas oltár készítésekor különleges kihívás volt, hogy egy közel ötszáz éves alkotás másolatát kellett elkészítenünk. A kb. 1:2-es méretarány is nehezítette a munkánkat, a kicsi keresztmetszetek elkészítése miatt. De a megfelelő felületkezelés is kihívást jelentett, hogy olyan felületet hozzunk létre, ami leginkább hasonlít az eredeti mömpelgardi oltárra.

TB.: Szakmailag nem mondható túlságosan nehéz feladatnak, viszont fényképek után készíteni másolatot úgy hogy kicsinyítettünk minden keresztmetszetet, hogy megtaláljuk azokat az arányokat ami nem uralkodik a képek felett de még stabillá teszi a szerkezetet. Úgy érzem sikerült.

– Milyen szempontokat kellett érvényesíteni a kivitelezés során?

TGy.: Az oltár készítéséhez gőzölt bükk fűrészárut választottam, keménysége és jó megmunkálhatósága miatt. Törekedtünk arra, hogy a szárnyak működését biztosító pántok kivételével fém alkatrészeket ne használjunk. Az oltár arany színe és a tartó állvány fekete színe a fény-árnyék hatását valósítja meg. Az aranyszín felhordásakor törekedtünk arra, hogy egy kicsit koptassuk, amivel egy kissé öregített hatást értünk el.

– Milyen szépséget láttak ebben a munkában?

TGy.: A munka különlegességét adta, hogy az általunk elkészített oltár segítségével felhívhatjuk a figyelmet az eredeti mömpelgardi oltárra, amely 1537–40 között készült, alig húsz évvel 1517 után. Az is fontos, hogy a replika nem egy múzeumi darab, ez megfogható, forgatható, így jól szolgálhatja akár diákok, akár felnőtt látogatók számára az Újszövetség megismerését.

TB.: A szakmai oldalán kívül, ami természetesen sok szépséget rejt, jobban össze hozott minket oktatókat, diákokat. Megismertük Csillát, a férjét és még sok jó és elhivatott embert. 

– Hányan dolgoztak a replikán, milyen volt a munkamegosztás?

TGy.: A munkába két hallgatót vontunk be, Vadkerti Tóth Balázst harmadéves és Lalik Gábor elsőéves faipari mérnök hallgatót. A replikán a munkatársak közül Földi Zoltán intézeti mérnök, Márkus László intézeti munkatárs, Tóth György mérnöktanár-tanüzemvezető és Török Béla intézeti munkatárs dolgoztak.

TB.: Többen is dolgoztunk diákok, oktatók, és talán ez is megnehezítette egy kicsit a feladatot. Mert átadni az elképzeléseket vagy rész fázisokat megcsinálni belőle úgy, hogy a végén össze álljon, és egy komplett egésszé váljon, az nem kis odafigyelést igényel. Ebből is látni, hogy nem úgy készült, mint egy maszek asztalosnál ahol egy-két ember feladata és csak erre figyelhetnek.

– Volt-e hasonló felkérésük korábban?

TGy.: Ahogy az első pontban mondtam, ritkán adódik olyan feladat, ami nem a faipar jellemző termékeinek elkészítésére vonatkozik. 2008 tavaszán a soproni reformátusok presbitere, Papp Gábor keresett meg egy harangláb készítésének gondolatával. (Az egy sokkal egyszerűbb feladat volt.) 

TB.: A magam részéről igyekszem különleges, egyedi munkákat elvállalni, mint a soproni Bányászati Múzeum élménybányája, vagy a soproni minivilág. Ez is egy ilyen munka volt. Nagyon örültem annak, amikor megkeresett vele minket Páll Csilla, és az egyetemen keresztül elvállalhattuk.